Kihagyás után

Ebben az évben nem sikerült időt szakítanom az írásra, pedig téma van, amiről lehetne írni. Időközben külön blogban futnak az utazásos bejegyzések (Kalandos pixelek), hogy ez nagyobb százalékban megmaradjon a makrófotózás témakörének.

A könyvajánlót mindenképpen szeretném mielőbb megírni, valamint egy kisebb posztot a lensbaby objektív kapcsán, amivel ha nem is annyira könnyen, de más hangulatú makró fotókat lehet készíteni egy makró objektívhez képest.

Új bejegyzések hamarosan.

Makró témákban gazdag, szép nyarat minden kedves Olvasómnak!


Ragyogó őszben

Idén az időjárás nagyon kedvezett a varázslatos őszi színek kialakulásához. Elegendő csapadék, csípős hideg hajnalok és sok napsütés. A fotósok egyik kedvenc időszaka szeptember-november, igazi zárat nem kímélő szezon. A fotóklub kirándulásának idei helyszíne Bovec volt. Nem jártam még Szlovéniában, így számomra külön öröm volt, hogy erre a vidékre megyünk. Mikor előzetesen láttam képeket már akkor megfogott a hely. Erdők, folyók, hegyek, szurdokok. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ennyire odaleszek ezért a városkáért és a környékéért. Ugyancsak tömegesen járnak ide raftingolni és vadvizi kajakozni. Októberben már lecsengett a rafting szezon, több teret adva így a vadvízi kajakosoknak, akiket nem rettentett el a dermesztően hideg víz.

Magyarországról két irányból is megközelíthetjük a várost. Olaszország és Ausztria felől is. Bármelyiken is érkezünk mind Predel mind pedig a Vrsic-hágón át Kranjska gora felől fantasztikus és páratlan látványban lehet részünk. Nem véletlenül látogatják előszeretettel motorosok is az itt tekergő szerpentineket. Útközben többször is kipattantunk fotózni, egyszerűen lehetetlen volt nem kiszállni és kattogtatni pár képet. A turisztikai központban minden információt megkapunk, hogy hova érdemes mindenképpen elmenni, melyik helyen körülbelül milyen időtartamú túrák és látnivalók vannak. A hágók, Trenta és Lepena völgye, a Soca és a Koritnica folyók mentén, vízesések és szurdokok közt rengeteg kilátó valamint több I. világháborús emlékhely vár az ide látogató turistákra.

Egy kis ízelítő és talán kedvhozó egy szlovén túrához:


Predel felől az út mellett megállva:

A predeli tó reggeli fényben:

 

A Vrsic-hágó (1611m) emlékkő-kupacai:

 

A Mangart-hágó (1906m) kanyarjaiban:


 

Felkaptatva a parkolóból a hágó végére, körülbelül 620m szintkülönbséget leküzdve közel 2000m-en ez a kilátás:


 

A Soca (Isonzo) folyónál:


Lepena völgyében:

 

Virje-vízesés Pluznában:


 

Koránkelőket ilyen reggelek várhatnak:

 

Bárkinek, bármilyen időszakban csak ajánlani tudom ezt a helyszínt. Kirándulás, fotózás, evezés, rafting, síelés, túrázás, kerékpározás, motorozás, nordicwalking és még sorolhatnám mennyi aktív vagy pihentető szabadidőtöltéshez tökéletes választás. Rengeteg fotót tudtam volna még készíteni, mindenképpen vissza fogok térni.


Bájos Krakkó és a varázslatos Wieliczka sóbánya

A morva vidéki fotótúra során egy borultabb délelőtt az egyik útitárs igazán hangulatos varsói diaporámájával (zenés képvetítés) múlattuk az időt, várva a napsütésre. Magával ragadóak voltak a város mediterrán hangulatú utcái, színes házai és terei. Visszatérve meg is említettem itthon, hogy felvettem a listámra, mint meglátogatandó hely. Akkor azonban többen ajánlották Krakkót is, hiszen Lengyelország második legnagyobb városa, így hamarosan egy gyors és egyszerű booking.comos foglalás után már újra úton voltam. Társam ismét a nagynéném volt, aki a sofőr szerepét is magára vállalta. A városra és a sóbányára elég volt 3 nap, azonban ha valaki tervezi a koncentrációs táborok meglátogatását is, akkor számoljon még egy nappal. Ez most nálunk sajnos nem volt belekalkulálva, oda valamikor még vissza kell mennem. November 16-án vasárnap keltünk útra és kora délután már Krakkóban voltunk.

Napközben kellemes időnk volt, estére azonban már csepergett az eső, ami aztán kimondottan jól állt a főtérnek, azaz a Rynek Główny-nak. Szállásunktól tényleg csak két saroknyira volt ez a középkori piactér, melynek két kiemelkedő épülete a Szent Mária-székesegyház és a Posztócsarnok.

Az Adam Mickiewicz Emlékmű és a Posztócsarnok, aminek belsejében kézműves termékek hada található és különleges borostyán ékszereket vehetünk:

Másnap újabb parkolóhely keresés után (mivel vasárnap nem kellett fizetni, azonban az óvárosi részen nem lehet bárhol parkolni) a Barbakántól (Kaputorony) és a Flórián kaputól indultunk el felfedezni Krakkót.

A kép jobb szélén látható Flórián kapun áthaladva rögtön jobbra található a Czartoryski szépművészeti Múzeum, ahol a pl. Leonardo da Vinci Hermelines hölgy c. festményét is meg lehet tekinteni. Aki további kulturális kikapcsolódásra vágyik vagy nagyon esik az eső, a közelben van még a Jan Matejko Ház, a Patika Múzeum, a Képzőművészeti Palota és a Wyspianski Múzeum is.

Visszatérve a kaputól induló utcára nagyon hamar a főtérre érhetünk. A Szent Mária-székesegyház téglavörös tornyai könnyen felismerhetőek. Augusztusig a legészakibb tornyába is fel lehet jutni, circa 239 lépcsőt kell legyűrni hozzá. Óránként egy kürtöst hallhatunk (ezt novemberben is), aki annak az őrszemnek emlékére teszi ezt, aki a tatárokat látva riadót fújt, de lenyilazták. Sajnos a székesegyházban tilos a fényképezés, így rendes turista módjára én is csendben és tisztelettudóan osontam és tátottam a számat a rendkívül szép háromhajós belső tere láttán. Nem kattintottam el a gépemet, pedig tényleg meseszerűen színpompás a belseje, melyet Jan Matejko freskói, Wyspianski fantasztikus ólomüvegei és a Veit Stoss által befejezett oltárkép tesz még különlegesebbé.

A téren található még a Városháza Torony, ami sajnos novemberben zárva van, pedig 110 lépcső megmászása után a tetejéről igazán látványos képeket lehet készíteni az óváros központi részéről, színes házairól és a tetőkről. Körbesétálva a téren feltűnhet egy kisebb épület is, amely méretéhez képest a város legrégebibb temploma. A Szent Adalbert-templom körül üvegpadlózat van, amin keresztül látható a majdnem 2 méterrel lejjebb lévő  eredeti padló.

Szent Mária-székesegyház, a Posztócsarnok és a Városháza Torony:

A térről a Wawel felé továbbhaladva mindenképpen érdemes betérni a közeli Szent Ferenc-székesegyházba és az onnan szintén nem messze lévő Dominikánus-templomba.  A székesegyházban megcsodálhatóak Wyspianski lenyűgöző ólomüvegablakai, többek között a méltán híres Teremtés (vagy Atyaisten néven is találtam leírást róla) alkotása. A Dominikánusban pedig egy különleges gótikus faoltárt láthatunk.

Kollázs az ablakokról, középen a Teremtéssel:

Közeledve a várnegyedhez útba esik a Szent Péter- és Pál-templom és közvetlenül mellette van a Szent András-templom egy kicsike, de annál hangulatosabb kertecskével.

"A Wawel: a hazafiaság, a függetlenség, a büszkeség és a remény monumentális szimbóluma." idézet a Berlitz Krakkó zsebkönyvéből. Könnyedén el lehet itt tölteni órákat, ha mindenre bőven időt hagyva fedezzük fel az egyes részeit kívül-belül. Itt is fel lehet menni a székesegyház harangtornyába, ez a rossz idő és korgó gyomor miatt nekünk kimaradt, pedig bent a rengeteg szobor és kápolna mellett a Szent Zsigmond harang és a kripták is "kötelező" nevezetesség. A királyi fogadótermek, a Kincstár és Fegyvertár is bővelkedik a látnivalókban.

A Wawel kívülről:

és belül:


Ha már a Wawel negyedig eljutottunk, igazán nem esik messze a Kazimierz negyed. Kisebb-nagyobb egyedi berendezésű kávézók, bárok és éttermek várják az erre járókat, azonban érdemes több időt is eltölteni ebben a városrészben, több múzeum, zsinagóga és templom várja a látogatókat. A XIV. században még önálló város volt és hamarosan Krakkó kereskedelmi konkurenciája lett. Később Krakkó vallási és világi zsidó közösség nagy része itt élt, egészen a német megszállásig és a szinte teljes megsemmisülésig. A Schindler listája című világhírű film nagy részét ebben a negyedben forgatták.

A Régi zsinagóga, ahol a zsidó kulturális örökség múzauma kapott helyett:

A külvárosban is bizonyára akadnak még látnivalók, akinek ideje engedi mindenképpen olvasson utána, fedezze fel Krakkót minél jobban. Kicsit távolabbra a várostól, a téma iránt érdeklődöknek naponta vezetnek buszos túrákat az auschwitz I és II.( Birkenau) koncentrációs táborokba. Ez a hely egyelőre még a jövőben meglátogatandó listámon maradt. Egy borús, őszi napon elmegyek majd és leróvom tiszteletemet a történelem egyik leggyalázatosabb tettének áldozatai előtt.

Egy vidámabb és kalandosabb program várja az utazókat szintén nem messze Krakkótól, Wieliczkában (vjelicska). Egy gyönyörűen karbantartott és remek szervezéssel, idegenvezetéssel ellátott sóbánya múzeum található ebben a városban. A wieliczkai sóbányák mára az UNESCO világörökség részét képezik. Termelés már jó ideje nincs, azonban folyamatosan ellenőrzik és vizsgálják a különböző részeit, és 9 szintjét, amelyből a legalsó mintegy 327 méterrel van a föld alatt. A sóbánya egyfajta interaktív múzeumként is működik. Már a lejutás is érdekes, a végeláthatatlan keskeny lépcsősorokon. Szerencsére visszafelé már nem gyalog kell jönni, helyette egy izgalmas liftezéssel juthatunk újra a felszínre.

Az idegenvezetés során szépen sorban (de csak a vezető tudja épp merre is kerengünk) mutatják be a bánya történetét, különböző kamráit és kápolnáit. A túraút nem több 2 óránál és a 64-135 m mély szintek közötti kamrákat érinti. A kamrákat összekötő járatokon hatalmas vasajtókon kell áthaladni, ahol gyakran érezteti hatását a légáramlat.

A kamrák közül az egyik első a Janowice, ahol a Nagy Legenda sószoborcsoport található. Igazából szinte minden sóból van. A padló, a falak, amiket néhány helyen már meg is nyaltak a turisták.

A legtöbb kamrában egy-egy jelenetet láthatunk a bányászok mindennapjaiból, még egy színesen megvilágított hét törpés kamra is van. Téynleg külön-külön is élmény mindegyik. A Spalone (kiégett)-kamrában pl. egy fény-és hangeffektes rövid ízelítőt kapunk abból, milyen lehetett egy berobbanás. Hasonlóképen mozgó szerkezetekkel mutatják be a túra során, hogy miként zajlott az eszközök, a só vagy a felgyülemlett víz szállítása és a mindennapi bányászmunka.

Minden kétséget kizáróan az összes kamra közül a leglátványosabb és leghíresebb a Szent Kinga-kápolna. Ez az itt található leggazdagabb kegyhely. Kialakítása közel 70 évig tartott. A fő kivitelező Józef Markowski volt. Az előzetesen megvásárolt fotójeggyel bárhol lehetőség volt fotózni, itt különösen felhívták a figyelmet, hogy csak ezzel lehet fotókat készíteni. Még a csillár is sókristályokból van. Itt is részesülünk fény-és hangélményekben.

Másik kedvencem volt még a Michałowice-kamra, ahol a 35 méteres magasság miatt különböző technikai megoldásokat kellett bevetni, hogy megerősítsék a falakat és a mennyezetet.

A túra végén, a Stanislaw Staszic-kamrából indulva, akinek van kedve még megtekintheti a múzeumot, vetítésen vehet részt vagy betérhet a faragott sófalakkal díszített étterembe.

Mind Krakkó csodás óvárosa, mind a sóbányák meglátogatása hatalmas élmény volt, nagyon szívesen visszatérnék mindkét helyre és valószínű vissza is fogok még menni Krakkóba. Csak ajánlani tudom bárkinek, főleg akik kedvelik az aktív és kulturális kikapcsolódást.

A válogatott képek teljes albuma itt elérhető: link


Jégvirágok-jégvilágok

*****Boldog 2015-ös Évet minden kedves Olvasómnak!*****

Nem mindent sikerült megírnom a múltkori előzetesben beharangozott témákból. A krakkói úti beszámoló, Morávia csodás vidékének bemutatása, a 4-es metró képei és a könyvajánló így 2015-re csúszott. Cserébe azonban hoztam újra egy kis makró témát! Hiszen télen sem áll meg az élet a makrofotósok számára. A mászó, repülő bogarak és rovarok kimúltak vagy téli álmot alszanak, kedves pókbarátaim is elbújtak, a fák elhullajtották leveleiket és virágok sem nyílnak, bár a kimondottan enyhe december okozott ebben is némi meglepetést. A kellemes november-december után Szilveszterre bekopogtatott a jeges tél: -6 és -12 fok között búcsúztattuk az Óévet. Míg mi vacogunk, addig ez a tökéletes hőmérséklet, ami lehetőséget ad egy különleges "növény" fotózására. Bizony. Ilyenkor nyílnak csak igazán a jégvirágok.

Jégvirág*: A jégvirág (Congelatia gelidus) a jégvirágfélék családjának névadó nemzetsége. Megszámlálhatatlan fajjal rendelkezik. Elterjedése hőmérsékletfüggő, bárhol előfordulhat, ahol mínusz fokokhoz csúszik a higanyszál. Zárvatermő, valódi kétszikű. Mérete pár millimétertől több tíz centiig terjedhet.

(* természetesen ez csak fikció, ám létezik igazi növény Jégvirág, amely egy Észak-Amerikából származó dísznövény, egynyári virág)

A jég változatú "virág" csuda kényes egy faj. Rettentően érzékeny a hőmérsékletre, nem mindegy neki, hogy hol bújik elő és nem olyan egyszerű megfotózni sem. Ez a harmadik év, hogy próbálkozom a kiismerésével. Írtam már két bejegyzést a jegek fotózásáról, amely a kutya vizes vödrénél kezdődött. Mióta kisebb jegeket kezdtem el fotózni, azóta vágytam a klasszikus mintázatú jégvirágokra. A munkahelyem egyik rosszul bezárt ablakán sikerült tavaly fotózni néhányat, de nem volt rá elegendő időm, hogy kísérletezni tudjak többféle megvilágítással. Sok tényező befolyásolja a számomra "klasszikus" jégvirágnak nevezett változat kialakulását. Nem mindegy pl. hogy milyen az üveg, amelyen "terem". Az ablakok, befőttesüvegek, képkeretek üvege mind más és más célt szolgálnak, így teljesen másképp is viselkednek hőtanilag.

Ami a klasszikus jégvirág képződéséhez mindenképpen szükséges:

- üvegfelület: lehetőleg sík és egyszerre legyen tiszta is, de ne teljesen pormentes...na ez sem egyszerű...a porszemcse segít a jégkristályok kialakulásában, azonban ha túl sok van az meglátszik a fotókon, aztán lehet retusálgatni

- hideg: ez nem is kérdés -5 foktól lefelé már teljesen jó

- pára: a klasszikus jégvirág a hideg felületre kicsapódó pára által keletkezik...a formák attól függően is változhatnak, hogy ez milyen gyorsan zajlik le...van e közben hőmérséklet ingadozás (pl. a kicsapódott és megfagyott párát megsüti a nap, majd újra megfagy) a forró víz gőzpárája egészen más formában fagy meg

- zárt tér: ablak esetén ez maga a ház, ahol belülről jön a meleg levegő a rossz szigetelésnél pedig megjelennek a jégvirágok, máskor lehet ez egy speciális doboz, a lényeg, hogy annyira zárt legyen, hogy ne szökjön ki a belsejében napközben felmelegedett levegő, meleg lehelet vagy gőzpára

Ha fotózni is szeretnénk akkor kell még:

- fényképezőgép és makrózáshoz alkalmas objektív vagy egyéb nagyítólencse

- állvány és lehetőség szerint makrósín. A kisméretű és nagyon vékony jégréteget kézből nehéz megfotózni élesen és szépen.

- világítás: nehéz üvegen egy áttetsző formát megfotózni, mindenképpen szükség van a fénnyel való játékra


Érdemes szűkebb, de nem túl szűk rekesszel fotózni (11-18) és ha Av (rekeszelőválasztós mód) módban beállítottuk a rekeszt, akkor nem árt még egy kis plusz expó korrekciót is hozzátenni. A világosabb képet még mindig könnyebb utólag visszahúzni szépen, mint a szürkét fehéríteni. Lehet különböző színes papírokkal is próbálkozni háttérként és közben persze valamilyen módon meg is kell világítani a témát. Mivel a jég kristályszerkezetű, ezért könnyen becsillanhat, sokat kell próbálkozni, hogy milyen megvilágítás a legjobb. Ha van lehetőség, akkor az üveg jeges oldaláról ajánlott fotózni, hogy ne torzítson az üveg és mindenképpen teljesen merőleges legyen a gép/objektív eleje az üveggel (különben a részletek kimásznak az élességi síkból a széleken).

Egészen kicsi különálló virágok jelennek meg enyhébb időben és ha kevesebb a pára:

Közelebbről:

Egy kristályalak:

Több pára és -8 /-10 fok környékén már nagyobb szerkezetek is kialakulnak, néhány varázslatos jégvilág:

Néhány további kép itt: www.icephotos.ewk.hu


Digitális emlékeink - Fotókönyv készítés

Közel bő évtizede, hogy berobbant a digitális fotózás az emberek életébe. Addig sokszor hosszú napokat kellett várni, mire a negatívakból képeket varázsoltak a szaküzletben és kiderült, hogy pl. a 36 kockából több is használhatatlan. Természetesen még ezelőtt sokaknak saját kis sötétkamrájuk is volt otthon megannyi kisebb-nagyobb kellékkel és vegyszeres flakonokkal, üvegcsékkel. Izgalmas világ az analóg fényképészet és mára megint kezd divatba jönni, aminek én személy szerint nagyon örülök. A fejlődés velejárója azonban a töménytelen mennyiségű pixelhalmaz, amiket egyre ritkábban nyomtatnak ki igazán jó minőségben, míg régebben azért a tekercsek nagy százalékát előhívatták és biztos mindenhol pihennek a szekrényben régi családi fotókkal teli albumok vagy nyaralások fakuló képei papírtasakokban. Mostanra a digitális albumok és netes tárhelyek mellett egyre több helyen van lehetőség a különböző egyéb fotós szolgáltatásokra (naptár, póló, bögre, fali dekoráció stb.) vagy pl. saját fotókönyvünk elkészítésére. Van, ahol kérésre összeállítják nekünk és van olyan, ahol online felületen mi magunk szerkeszthetjük vagy letölthető szoftver segítségével otthoni gépünkön is létrehozhatjuk a könyvünket.

Na de miben jobb egy fotókönyv? Hiszen otthon is ki lehet nyomtatni a képeket, manapság jó minőségű fotópapírokat is kapni, majd albumba ugyanúgy be lehet tenni. Igen ám, de egy fotókönyv sokkal több, mint egy szimpla képalbum. Tavaly készítettem az egyik első fotókönyvemet. Ajándékba adtam és időhiányában olyan céget igyekeztem keresni, ahol online és egyszerűen tudok dolgozni. Ekkor találtam a CEWE-re (www.cewe.hu vagy külön a fotókönyves oldaluk: http://www.fotokonyv.hu/). Hirdetéseiket láttam már több helyen és fotós szolgáltatásaikról is jókat olvastam. Hónapról-hónapra fejlesztenek és elképesztő, hogy csak az elmúlt egy évben is mennyi újdonságot vezettek be. Találtam az oldalukon egy online szerkesztőt és mivel akció volt, tavasszal két fotókönyvet is összeállítottam. Mint minden kezdő, én is belefutottam pár hibába. Az egyik, hogy nem olvastam el pár gyakorlati tanácsot, pontosabban nem mindegyiket (így pl. a könyvborítót nem jól szerkesztettem és maradt egy fehér csík a tetején). A másik, hogy figyelni kell a képek feldolgozásánál a színekre is (és ez bárhol, bármilyen nyomtatásnál fontos), mert különböző színterek vannak és ahány cég vagy nyomda annyiféle eljárás, színtér és technika. (De ez már egy másik téma, amiről lehet, szintén érdemes lenne majd egy bejegyzést készíteni.) Szóval nekem is lettek kicsit kékebb jégbarlangos vagy narancsosabb színű kanyonos képeim. Ami még fontos, hogy az online szerkesztés remek gyors munkához, ám kevesebb funkcióval bír, mint a Cewe oldaláról ingyenesen letölthető szoftver, amit nagyon ajánlok, főleg, hogy még pár perces kis oktatóvideókat is készítettek hozzá, így idén szeptembertől egy bájos női hang segít különböző tippekkel és trükkökkel:

https://www.youtube.com/results?search_query=cewe+fot%C3%B3k%C3%B6nyvek

Az online szerkesztő egyébként kicsit eldugva a saját fióknál található és már külön fel is hívják a figyelmet, hogy nem minden típusú fotókönyvet lehet így rendelni:

Akkor lássuk, miként fogjunk fotókönyvünk szerkesztéséhez.

1. szakasz: a fotók előkészítése

  • külön mappa
  • képszerkesztés

Amire biztosan szükség van, azok a fotók. :) Érdemes egy külön mappába kimenteni vagy átmásolni a képeket, hogy a szerkesztőben egy helyen lássuk őket. Már a mai mobiltelefonok is egészen jó minőségű és felbontású képeket készítenek ahhoz, hogy nagyobb méretben is ki lehessen őket nyomtatni. A jelige: minél nagyobb felbontású, annál jobb. (pl. egy 6 megapixeles kép - 3000*2000 - pixel már elég kb. A4 mérethez: 20*29cm). Ha szükséges és otthon vagyunk a fotószerkesztésben, akkor érdemes előre kidolgozni kicsit a képeket (fényerő, kontraszt, színtelítettség). Ha nem vagyunk ebben jártasak, akkor még mindig segítségünkre lehet a szoftver beépített automatikus korrekciója vagy alap képszerkesztője. Érdemes olyan képekben is gondolkodni, amik kiegészítői vagy hátterei lehetnek egy-egy oldalnak.

2. szakasz: fotókönyv típusának kiválasztása

  • méret, borító
  • papír minőség – kötési mód
  • oldalszám (a maximális oldalszám típusonként eltérő)

Az egy dolog, hogy többféle méretben és borítóval (puha- vagy keményfedeles, saját fotóval) is rendelhetjük könyvünket, de ami még ennél is lényegesebb az az, hogy milyen papírral. Lehet digitális nyomtatású, magasfényű papíron, ez általában a legtakarékosabb és leggyorsabban elkészülő megoldás, azonban ez határozza meg a kötési módot is, aminek jelentősége igazán a duplaoldalas képeknél van. A tavaszi két fotókönyvemnél bizony én sem voltam elég figyelmes és bár nem zavaró, de néhány panorámaképemnél a befűzött oldalnál van néhány mm-nyi ”veszteség” a képből. Mivel azonban ez volt akcióban és online szerkeszthető formában, ezért nem választottam akkor másikat.  A matt vagy fényes fotópapíros könyveknél már 180 fokban nyílnak az oldalak és így teljesen síkban kinyitható a könyv, tökéletes megoldásként szolgálva a kétoldalas képeinkhez.

Borítótól és papírtípustól függően változnak a maximális oldalszámok. Így ha már megvannak a kiválasztott fotók és van elképzelésünk, hogy nagyjából, hogyan fog kinézni a fotókönyvünk (pl. egy oldalra egy vagy két képet szeretnénk, kis alakú vagy nagyalakú lesz a könyv), akkor érdemes ellenőrizni, hogy milyen borítóval választhatjuk.


3. szakasz: a fotókönyv szerkesztése

  • manuálisan vagy varázsló segítségével
  • kreatív ötletek, segédletek

Általában én szeretem magam összeállítani a könyveket, saját tematika szerint. Azonban, ha valaki kevésbé jártas ilyesmiben vagy időhiányban van, akkor a varázsló nagyon sokat segíthet, hiszen utána még mindig lehet finomítani és alakítani az oldalakon. Ami nagyon hasznos szerintem, az a különböző beépített oldalelrendezések. Előre megadva, hogy hány darab képet szeretnénk az adott oldalra, a rendszer rengeteg verziót felajánl. Érdemes a bejegyzés elején linkelt pár perces videókat megnézni, remek tippeket ad saját háttér és oldalak készítésére. Például hogyan emeljük ki képeinket kerettel és árnyékolással vagy milyen beépített effekteket használhatunk.

Példa 1.: saját háttér képként áttetszőség állítással, keretes és árnyékolt képekkel, Ponte Vecchio hullám effekttel:

Példa 2.: művészi hatású effekt:

A netről további keretek és mások által elkészített kiegészítőket is le lehet tölteni. Innen már tényleg csak a képzeletünk szab határt.

A legújabb fotókönyvemet pár napja kaptam meg. A matt fotópapír tényleg elképesztően szép színmélységet ad, szinte ragyognak a képek, amit igazából nem is adnak vissza a fotók, de azért látszik a kötési mód és a fotópapír finom szemcsézettsége és fénye.

A közreműködésért köszönet a CEWE-nek!


Róma, Róma, Róma

Tutte le strade portano a Roma - Minden út Rómába vezet

Méghozzá nem is csak egyszer. Sokan többször is visszatérnek ebbe a csodás városba. Amikor 2005-ben először látogattam el Olaszország fővárosába, megfogadtam, hogy egyszer még mindenképpen visszatérek. Lenyűgözött a hangulata, a pezsgése, a történelmi kisugárzása, hogy saját szemmel láthattam a történelem könyvekben leírtakat és az addig csak filmekből ismert Colosseumot.

Egyik kedvenc könyvem volt akkoriban Steven Saylor: A Róma című könyve. Igazából a bejegyzésnek sem tudtam frappánsabb címet adni, ami jobban kifejezné, mi is annyira fantastico Rómában. Talán az, hogy egyszer nem is elég :) Közel 10 éve barátokkal 5 nap alatt igyekeztünk felfedezni Róma főbb nevezetességeit. A csapatból ketten olyan remek útitervet állítottak össze, hogy rengeteg minden meg tudtunk nézni. Igaz, hogy reggeltől estig csak mentünk, mentünk és gyalogoltunk, trappoltunk, egészen addig, amíg már másik cipő után kellett néznem. November közepe nagyon jó választásnak bizonyult, kellemes idő volt még és nem volt már annyira sok turista sem.

Idén májusban azonban pünkösd előtt dugig volt a város a rengeteg látogatóval. Szinte minden látnivaló állvány alatt bújkált, a fő út a Colosseumnál pedig végig tribünökkel és lezárásokkal volt "csúfítva", a Titus diadalív teljesen leborítva építkezési hálóval. Egyedül a Trevi-kút és a Szent Péter-bazilika állt "szabadon". Ha valaki utazást szervez Rómába, szerintem november előtt ne menjen, kivéve, ha szeret tolongani, várakozni és embertömegben lökdösődve várost nézni. Bennem annyira megmaradtak a 2005-ös emlékek, hogy második találkozásom az örök várossal kissé csalódás volt. És nemcsak azért, mert a kigondolt fotókat nem tudtam a sok renoválás miatt elkészíteni, hanem sikerült rögtön megérkezésünk napján méghozzá az esti városnézés első 10 percében kificamítanom a jobb bokámat. A rossz állapotú és szemetes járdák helyzete sajnos nem sokat változott. Legközelebb mindenképpen túrabakancsban megyek majd, a macskakövek nagyon hamar megviselik a lábat. A másik kissé illuzióromboló tényező a rengeteg, de szerencsére nem túl erőszakos, mégis egy idő után idegesítő mobil utcai árus. Sálak, villogó kütyük, egyéb bóvlik és műanyag porfogók. 2005-ben még könyv- és szuvenírárusok voltak csak, a magyar útikönyvemet pl. egy igazi közvetlen, olasz bácsitól vettem aki pár szót még magyarul is tudott.

Három teljes napunk volt körbejárni Rómát. Szerencsére nem olyan nagy a város, metróval is remekül körbejárható, persze kilométereket is lehet gyalogolni, úgy hogy csak akkor vesszük észre, hogy mennyit mentünk, amikor már nem érezzük a lábunkat. A csapat nagy része még nem járt Rómában, így ketten igyekeztünk időben jól beosztani az időnket. Amiket szerintem mindenképpen érdemes megnézni és belefér 3 napba is:

Colosseum

Bárhonnan könnyen megtalálható, hiszen mindenhonnan vezet ide egy út. Folyamatosan igyekeznek felújításokkal védeni a bomlástól, így szinte mindig állványzat rejti valamelyik oldalát. Májusban 8-9 óra között már gyűltek a turisták (7 körül szerencsére még senki sem volt, nyugodtan lehetett fotózni) és sokan nem tudják, hogy a Forum Romanum bejáratánál (a Colosseum bejáratától jobbra fel kb. 200m-re), szintén vannak jegypénztárak, ahol nincs sor (egy jegy érvényes a Forum Romanumra és a Colosseumra is). Elképesztő hely, lenyűgöző belül is. Vespianus kívánságára 72-ben kezdték meg az építkezéseket és fia Titus fejezte be 80-ban. Közel 50 ezer embert tudott befogadni.



Forum Romanum

Ott járva a rajzok, leírások és táblák alapján nagyon könnyen elképzelhetjük milyen lehetett fénykorában az ősi Róma főtere. Itt tartották a népgyűléseket, a szenátus választást és a vallási ceremóniákat. A kereskedelem, a társadalmi élet és az igazságszolgáltatás központja volt. A végén feljuthatunk a Capitoliumhoz. Egyik kedvenc részem a városban egész napos program is lehet a Colosseum és a Palatinus domb meglátogatásával összekötve.

Vatikán és a Szent Péter-bazilika

Citta del Vaticano. 1929 óta a lateráni szerződés alapján különálló, független állam, élén a mindenkori pápával. Itt található a keresztény világ legnagyobb temploma. Bernini gyönyörű terével együtt kívülről is hatalmas. Egyre fokozottabb biztonsági átvilágításon kell átjutni, a tömeg szinte körbeér a téren. Összesen ötször jártam eddig itt életem során. Akárhányszor megyek is, mindig lenyűgöz amint belépek.  Belépve, rögtön jobbra az egyik első kápolnában található Michelangelo Pietája és az átjárókban valamint oldalhajókban pedig számtalan síremlék, oltár és művészeti alkotás.A faragott antik fatrónus a központi helye a templomnak, hihetetlen részletes faragásokkal. A bazilika tetejébe is fel lehet menni, persze pénzért és csúcsidőben hosszú várakozás után. 537 lépcső vezet fel, ebből közel kétszáz megspórolható lifttel. A vége felé egészen szűk és már megdőlő folyosón, szűk lépcsőkön kell mászni, de nem vészes. A kupola közelebbi megtekintése után a tetőről fantasztikus körpanoráma tárul elénk.

A vatikáni múzeumba idén nem mentem el újra, de mindenképpen érdemes meglátogatni. A híres képek, szobrok, töménytelen mennyiségű értéktárgyak és végül a Sixtusi-Kápolna megtekintése mind-mind nagy élmény.

A bazilika belsejében:

Angyalvár

A bazilikától nem messze található Hadrianus császár és családjának épített síremlék. Börtönként is használták és a császár szobra helyett egy angyal került a tetejére. Több napos tartózkodás vagy esősebb idő esetén a bent lévő múzeum és szobák-termek körbejárása remek program. Tetejéről szintén pompás a panoráma.


Trastevere

A Tevere partjánfekvő városnegyedben átélhetjük az igazi klasszikus római hangulatot. Szűk macskaköves utcácskákban és színes, régi házak között kávézók és apró éttermek várják a turistahadat. Központjában található a Piazza Santa Maria, Róma legrégebbik Mária temploma.

Pantheon

Az összes isten számára emelték, ma már híres személyek nyughelye Raffaelló Sanzitól  kezdve II. Victor Emmanuellen át I. Umbertó királyig és nejéig. Különlegessége az oculus, ami tulajdonképpen egy lyuk az épület tetején.

Villa Borghese

Egy kellemes fél vagy egynapos kirándulás helyszíne lehet, nemcsak hatalmas, gyönyörű kertje miatt, hanem az épületben található állandó kiállítás és múzeum miatt is. Olyan híres remekműveket őriznek itt, mint Bernini szobrai (Dávid, Prosperina elrablása, Apolló és Daphné) valamint Boticelli, Tiziano, Raffaello és Caravaggio képek. Igazi ínyencségek a művészettörténet kedvelőinek.

Városi bóklászások

A városban lépten-nyomon valamilyen ismert helybe, épületbe, térbe botlunk miközben egyik nevezetességtól a másikig haladunk. Könnyen lehet így megtervezni a napokat, ám arra készülni kell, hogy sok láblógatós idő nem marad. Trevi-kút, Spanyol lépcső, Campo de' Fiori piac, II. Victor Emmanuel emlékmű, Piazza Navona nem messze fekszenek egymástól, így egy délután alatt bejárhatóak. Nem írok mindegyikről hosszabban, nagyon hasznos összefoglaló oldalak találhatóak a neten.pl.: link

Néhány fotó a teljesség igénye nélkül:

II.Victor Emmanuel emlékmű, itt fel lehet menni ingyen a teraszra és még feljebb is lifttel némi euro fejében:

Piazza Navona a híres szökőkutak tere:

Fontana del Moro:

Fontana del Nettuno:

Campo de' Fiori, azaz a Virágok mezeje, 1456-ig egy vadvirágos rét volt, 1600-ban Giordano Brunót itt végezték ki, ma már piac található itt tipikus olasz termékekkel:

 

 

 

 

 

 

 

Trevi-kút, közepén Neptun isten diadalmenetével, háttal állva pénzérme dobás kötelező,ha még vissza szeretnénk térni:

Ha már 3 napnál több idő is jut Rómára, akkor nem messze a várostól fekszik Ostia Antica, az ókori Róma kikötővárosa, amely egy félnapos kiránduláshoz tökéletes, jó időben a tengerpart is barátságosabb. Szintén egy kicsit távolabb találhatóak a római katakombák, ebből a Via Appia Anticán a Saint Callixtus. Külön kis program lehet Caracella termáinak meglátogatása. Sajnos nem sok maradt fent belőle. A városban pedig felkutathatóak a kisebb templomok, terek és nevezetességek is, mint pl. az Igazság szája a Santa Maria di Cosmedin templomnál, a Santa Maria Maggiore bazilika vagy a Lateráni Szent János bazilika.

Válogatás album, további képek itt: link


Körbe Krk szigeten

Vége a nyárnak. Megérkeztek az első hideg frontok, az esők és a hulló falevelekben gesztenyét kereső iskolás gyerekek. Jó ilyenkor feleleveníteni a nyaralás emlékeit. Júliusban egyik gyakori útitársammal, nagynénémmel jártuk körbe Horvátország Krk nevű szigetét. Meglepő, de Horvátország egyébként szeptember-október környékén is igazán remek úti célpont, főleg annak, aki friss tengeri levegőre, nyugodt estékre és nem feltétlenül egész napos pancsolásra vágyik. Ilyenkor a kis horvát városok és falvak kicsit lecsendesednek. Szóval ha valaki kedvet kapott és kirándulós, tengeri üdülésre vágyik, még ősszel sincs késő.


Autópályán megállásokkal átlag 6 óra alatt érhető el a sziget. Nem kell kompozni sem, remek híd vezet át, aminek használati díja 35 kuna (csak befelé kell fizetni). Az autópályán összesen 2 kapunál kellett fizetni, a határnál 42 kunát és Rijekánál 70 kunát (természetesen visszafelé is ennyi, 2014-es adatok).

Kicsit későn észbe kapva az egyik utolsó szálláshelyet sikerült megcsípni 4 éjszakára Malinskában. A kicsi, centire kiszámított bútorzattal rendelkező szoba azonban teljesen elegendő volt. A szállástól 500 méterre volt a tengerpart és úgy 1,5 kilométerre a belváros rész. Nagyon aranyos, kanyargós utcácskákkal teli üdülőövezetben voltunk. Igazából az egész sziget szerintem remek bármilyen típusú nyaralásra. Ezeket a városokat látogattuk meg:


Malinska elsőre olyan volt, mint egy újonnan épített apartmankomplexum. Egymást érték a szebbnél-szebb, villa jellegű házak. Szinte mindegyiknél virágoskerttel, külön grillterasszal és wifi lehetőséggel csábítják a nyaralókat. Több, épp készülőben lévő házat is láttunk.

Más horvát városhoz képest, ahol eddig jártam (Dalmácia és Isztria részein) ez merőben eltérő hangulatú volt. Strand része teljesen jól kiépített: homokos öböl, beton stégek és kavicsos rész is található; emiatt azonban meglehetősen zsúfolt is, főleg a homokos kis öböl, ami a kisgyerekes családok kedvenc helye. Első nap délután csak egy gyors úszásra, majd vacsora előtt egy kissé csendesebb részt találva egy kis napozásra maradt időnk.

A városközpont kötelező jelleggel rendelkezik egy kis kikötővel, rengeteg étteremmel és apró boltokkal:

 

 

Következő nap Baskát vettük célba. A hangulatos főúton Malinskából indulva 25-30 perc alatt elérhető. A sziget egyik legbulisabb, legkiépítettebb városa. Hosszú, minőségi strand, rengeteg üzlet és árus, a gyorsétteles bódék és éttermek egymást érik a part mentén.

Nyugdíjasoktól a kisgyerekes családokon át a párokig, barátokig minden korosztály megfordult itt, pedig kimondottan nyüzsgő hely. Nagy nehezen találtunk csak a parton árnyas helyet. A betonozott parton néhány domboldalba épített padkákra menekültünk a hőség elől. Ott viszont nagyon kellemes volt a fák alatt.

Baska pörgése után másnap a szomszédos Poratot választattuk a napi henyélés helyszínéül. Igazi csendes, kis öbölben elhelyezkedő városka. A part strand része picit vadabb és sziklásabb, néhány helyen lebetonozott. Nem sokan voltak, így igazán csendben tudtunk pihenni és a tengeri élővilág is itt volt a legszínesebb, legváltozatosabb.

A keleti oldalt sem lehet kihagyni, egy nagyobb öbölben található Cizici, Soline és Klimno, az öböltől kicsit lejjebb pedig még Silo. Ezek közül Cizici volt az, amelyet meglátogattunk. Az eddigiek után egy még kisebb város vagy inkább nagyobbacska falu fogadott minket. Mondjuk úgy, hogy a központtól (ami kb. egy kanyar a fő utcán) nem messze egy zegzugosabb, fákkal és cserjékkel teli, félig vad partszakasz található. Itt megbújva a tenger olyan, mint egy zöld színű termáltó. Állítólag a közepén gyógyhatású iszap is van. A víz minősége, tapintása is lágyabb, selymesebb és langyosabb. Nagyon érdekes volt ez a tószerű, pici tengerszem.

Utolsó nap kérésemre visszatértünk Poratba, ahol estig megint igazi csendes nyugalomban pihentünk és úsztunk. Este pedig a szállásra való azonnali visszatérés helyett a sziget "fővárosát" Krk-et is megnéztük. Óváros része igazán hangulatos, pici, olasz hangulatú utcácskákból áll. Főterén valószínű egész szezonban folyamatos a turistákat szórakoztató zenei programok és egyéb előadások. Elég nehezen, de végül sikerült kiválasztani vacsorához azt az éttermet, ahova már nem tűzött be a annyira a Nap és nem olvadtunk el az asztalnál a vászon-műanyag árnyékolók alatt.

A főtér:

Az óváros és az éttermekkel tűzdelt partszakasz:

Az egyik kis utcácska:

Elérkezett nyaralásunk vége. Reggeli és kijelentkezés után még megálltunk a szintén felkapott Njivicében. Nem bántuk meg. Nem túl nagy és nem is túl kicsi város. Van bulis, homokkal felszórt, strandernyős, hangfalas-zenés része, leaszfaltozott sziklás része és teljesen természetesen hagyott, sziklás strandolós szakasz is. Hangulata és kisugárzása nagyon kellemes, ha zsivajra vágyik valaki közel az a strandrész, ha pedig inkább árnyékban vagy egy sziklamélyedésben pihenne valaki könnyen megtalálja.

Ha választanom kéne, akkor nagyobb társasággal, barátokkal legközelebb Baskába, hosszú hétvégére pedig Njivicébe mennék.

Tenger és kormorán lesés Porat városban:

Napnyugta után Malinskában:


Liebster Award - blogos díj

Nemrégiben kaptam egy levelet. Csépányi Marcsi, a http://lelkesszavak.cafeblog.hu/ írója küldte nekem a Liebster Award emblémáját. Először nem tudtam pontosan miért is ért a megtiszteltetés, de utána olvastam miről is van szó. Ezúton is köszönöm neki!

 

Ez egy igazán kedves, egészen népszerű gesztus és ötlet szerintem, amely világszerte elterjedt. Azért is tetszik, mert  egészen sok más témájú remek blogra is lelhetünk, ha utána nézünk a díjazottaknak.

 

Többféle szabály is létezik, ezek főleg a kérdések és a blogok számában tér csak el. Amit én kaptam, annak a következők  a szabályai:

- egy blogbejegyzésben megemlíteni és köszönetet mondani annak, akitől kaptuk a díjat

- válaszolni a feltett kérdésekre, ez 4 db

- 4 random tényt megosztani magunkról

- 11 kedvenc blognak továbbadni a díjat, emailben is értesíteni őket


Lássuk Marcsi kérdéseit:

1. Mit tartasz a legnagyobb sikerednek a blogod indulása óta?

Eleinte a saját fejlődésemet szerettem volna nyomon követni a makrofotózásban, végül azt vettem észre, hogy többen írnak és kérdeznek tőlem. Legnagyobb sikernek a a pókos bejegyzésemet tartom, amelyik a legnézetteb az összes bejegyzésem közül. Remélem hatására páran másképp tekintenek a pókokra.

2. Van-e olyan témád, amit már régóta érlelsz magadban, de még nem jött szembe az alkalom, a színhely?

Az afrikai elefántokról szívesen írnék, régi nagy szerelmem Kenya és az Amboseli Nemzeti Park.

3. Gondoltál-e már arra, hogy a "termést" saját kiadásban publikálod?

Eddig csak magam számára vagy ajándékba készíttettem fotókönyvet, albumot. Rengeteg csodaszép fotóalbum van, ki tudja talán majd egyszer az afrikai elefántokról vagy a pókokról lesz publikáció:)

4. Itt a nyár, a feltöltődés ideje. Neked mi jelenti a feltöltődést?

Sokszor hangulattól, életszakasztól függ. Van hogy az, amikor csak fél napig nézem miként nő a fű a kertben. Máskor viszont az igazán aktív, utazós-fotós kirándulás.

4 random tény rólam:

szeretem a pókokat, 2 napnál tovább nehezen bírom leves nélkül, nem szeretek futni, nagy kedvencem a Star Wars klasszikus trilógiája (IV-VI.)


Végül pedig a 11 blog, amiket kedvelek, témájukat tekintve főleg fotózással vagy filmekkel, esetleg bohósággal kapcsolatosak, nekik szeretném tovább adni a Liebster Award plakettjét:

http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/ mindig meglepő tények és fotók

http://filmvilag.blog.hu/ remek ajánlók

http://smokingbarrels.blog.hu/ szintén egy filmes blog

http://supernaturalmovies.blog.hu/ filmkritikák

http://akoskiss.blogspot.de/ fotózásról sok témában

http://tekasztorik.blog.hu/ teljesen elvetemülten humoros blog

http://alfimacsek.cafeblog.hu/ a macskák igazi világuralkodók

http://madarvedogolyokapkodo.blogspot.de/ természet- és állatvédelem remek fotókkal

http://blog.volgyiattila.hu/ jó pár hasznos tippet olvastam már  tőle

http://maimanohaz.blog.hu/ mindig tele érdekességekkel

http://blog.csorge.hu/ a pihe, amely többször is leszállt elém a virtuális nethullámokon

 

A kérdéseim számukra:

1. Melyik volt az eddigi legnépszerűbb bejegyzés, írás a blogodban/blogotokban?

2. Mi a célod/célotok a bloggal, miért kezdted/kezdtétek el írni?

3. Mennyire viseled/viselitek jól a blogoddal kapcsolatos esetleges negatív kritikákat, leveleket?

4. Mi volt az idei nagy elhatározásod/elhatározásotok a bloggal kapcsolatban vagy valami amiről mindenképp szerettél/szeretettek volna írni?

 


A tűz és a jég szigetén - Izland

Vadnyugati barangolásaim után nem sokkal újabb kalandokba vágtam. Érdekes módon eleinte nem vonzott túlságosan ez a hely, pedig mindenhonnan azt hallottam, hogy egy elképesztő geológiai csoda. Aztán egy előadás és képes vetítés teljesen egyértelművé tette számomra, hogy bizony ide mégiscsak szeretnék elmenni. Gleccserek, jég, gejzírek, pónik, még több jég, morózus, Gyűrűk Ura hangulatú sötét tengerpart és megint csak jegek, no és még valami, ami az i-re a pontot tette: a Sarki fény. Innentől Izland aztán végképp biztos úticélommá vált. Nem meglepő módon így hirtelen azon kaptam magam, hogy mire épphogy befejeztem az amerikai képek rendezését és feldolgozását, már pakolhattam is a márciusi izlandi workshopra.

A hat órás koppenhágai várakozás és nem kevés rázkódás után leszállt a gép Izlandon. Aprócska reptér, szállásunk alig 200m-re, azonban alighogy kiértünk a kis csapattal az ajtón, a jeges-havas borzalmas miazma úgy képen vágott minket laza 50-60 km/h-val, hogy alig győztük az usankáinkat a fejünkbe húzni és felráncigálni minden létező cipzárt a kabátunkon. Extrém welcome volt ez a javából! Ottlétünk alatt a sziget ehhez hasonlóan és még ennél is morcosabban viselkedett. Halkan mertem néha mondani (nehogy még egy vulkánt is ránk szabadítson), hogy tuti nőből van ez a sziget, mert ilyen hisztis fúriaságot természettől én még nem éltem. Fúria Izlandia tehát köpködött ránk mindenféle halmazállagú hideg csapadékot és sokszor ezek mixelt változatait is. Ehhez kedvesen mínusz fokokat és orkán szelet is szervírozott, de nem adtuk fel, mert amikor nagy ritkán kegyesen ránk mosolygott, akkor igazán varázslatos hangulatokat sikerült megfotóznunk.

Bár elég zordan fogadott minket a sziget, a hirtelen tavaszi tél jótékony hatással volt a tájra. Az amúgy monotonon sárgás-barnás vidék a friss porhóval hintve varázslatos grafikus formákat láttatott. Nem győztem kattogtatni a gépemet.

A pár éve Európa légterét megbénító Eyjafjallajökull vulkán környékén is jártunk. Egy megcsúszás következtében sikerült is az egyik lávakövön felhasítanom a jobb térdemet, amin így Izland örökre megmaradó nyomát hagyta egy félköríves heg formájában. Túratársaim külsőleg felajánlották az azonnali pálinkás fertőtlenítést, de inkább belsőleg alkalmaztam a hazai párlatot.

A kisebb körtúra során sok tipikus izlandi kislovat láttunk. Hihetetlen sztoikus nyugalommal tűrték a legkeményebb hóvihart is. Sörényükre, szőrükre ráfagyott a hó ez azonban egyáltalán nem szegte tavaszi üzekedési kedvüket. A csődörök össze-összekaptak, felágaskodtak és harapták egymást. Kis idő elteltével hozzánk már barátságosan dugták a nózijukat.

Azért a klasszikus turistalátványosságok sem maradhattak ki. A Strókkur (Köpülő) gejzír néhány percenkénti kitörése egészen gyermeki rácsodálkozással és örömmel töltött el. Egészen közel lehet menni és látni, ahogy ütemesen emelkedik a vízszint, majd hangos robajjal tör ki több méter magasba.

Izland vízesésekben is bővelkedik. Az már tényleg külön giccs kategória, hogy hóesésben és szivárvánnyal láthattuk. De ezen már meg sem lepődtünk Fúria Ájlenden. :)

A legdurvább vihar a Gullfoss-vízesésnél ért minket. Amikor már a kötélkerítésbe kapaszkopdva igyekeztem egy helyben maradni, elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen mi a fenét is csinálok?! Mert megállni nem tudok a lábamon, nemhogy fotózni! A sorozatlövésből azért sikerült egy-két élesebb kép. Szerintem így havasan, kékesen a legszebb, legalábbis végigböngészve előzetesen a netet, nagyon reménykedtem egy ilyen képben.

Autózásaink közben külön is megálltunk, ha épp valami szépség került elénk. Így sikerült ezt a tájat is konkrétan kb. 10 perces vihar előtti csendben megfotózni:

Visszaúton az egyik szállásra pedig az egyetlen szép naplemente:

Norvégiára hajazó hangulat:

A legizgalmasabb helyszín Jökursárlón és környéke volt. A sötét part jégtömbökkel, a gleccserek és a ritka szépségű jégbarlangok sok fotós bakancslistáján fent vannak. Az pedig, hogy a legnyugodtabb és legszélcsendesebb éjjelen a Sarki fényt is sikerült látnom, na az tényleg hatalmas és felejthetetlen élmény.

A part jegei hajnalban is bőszen fotózásra sarkalltak:

Megunva a jegeket a szintén tavaszt érző, egymást kergető fókákat fotóztam:

A gleccserek alatti jégbarlangokba külön kísérettel és nagyon hosszadalmas szervezéssel lehet bejutni. Nagyon nagy szerencsével és túravezetőnk kitartó küzdésének hála az utolsó pillanatban (az áradások miatt) sikerült bemennünk az egyikbe. Megjárva a navahó kanyonokat is már ritka szerencsésnek tartottam magam, de ennek ellentettjeként ugyanezt jegeskékben is átélni már tényleg szavakat sem találtam. És most sem találok. Elképesztő egy hely. Kúsztunk-másztunk itt is, egyensúlyozva a fotós hátizsákokal és állványokkal, persze a jóképű, fiatal, szőke izlandi vezetőnk segítő kezét is kihasználva:)

Visszaúton Keflavik felé Vík igazán különlegesen borongós partján fotóztunk. Kítűnő helyszín a fekete-fehér képek kedvelőinek.

Kiszámíthatatlansága miatt nem tudom valaha vissza mernék-e menni Izlandra, mint fotós. Talán ha hosszabb időt lehetne ott tölteni, akkor igen. Mindenesetre nagyon örülök, hogy a nehézségek és küzdések mellett sikerült Izland szebbik arcát is meglátni.

További képek az albumban: link


Vadnyugati kalandok

Néhány évvel ezelőtt 3 hetet tölthettem USA keleti részén több államot is bejárva. Akkor nem volt lehetőségem átrepülni a Grand Canyonhoz és Las Vegasba, de elhatároztam, hogy a nyugati partra is mindenképp elmegyek egyszer.

Az egyik dolog amiért örülök, hogy belecsöppentem a fotózásba az a különleges tartalom, ami az életszemléletemet bővítette: a részletekre figyelés, apró csodák meglátása, játék a fényekkel, a tér és kétdimenzió kapcsolata; a másik pedig, hogy több értékes embert is megismertem, akiknek a természet és fotózás ugyanúgy egy varázslatos világot jelent, mint nekem. Így tavaly csatlakozhattam egy workshophoz, amelyet az Egyesült Államok nyugati részére, a nagyobb nemzeti parkokba szerveztek.

Ekkor jött azonban a 2013 őszi nagy amerikai shutdown. A költségvetés el nem fogadásával és a politikai csatározások eredményeképp bezárták a nemzeti parkokat. Nekünk pedig a szállásaink mind a nemzeti parkok területén volt. Túravezetőnk hihetetlen munkával pár nap alatt tervezte át a 12 napos utunkat 2 héttel az indulás előtt. Helyi közösségek és vezetők végül azt is elérték, hogy néhány parkot külön költségen 10 napra megnyissanak, így a Grand Canyonba szerencsére bejutottunk, azt tényleg nagyon sajnáltam volna ha kihagyjuk. Persze ottlétünk ideje alatt megszűnt a shutdown, de nem lehetett akkor már semmit sem visszaszervezni, igaz nem is kellett, mert addigra a túra végén jártunk és közben teljesen más kisebb parkokba mentünk, amik kárpótoltak a kihagyottakért.

Közepesnél kicsit nagyobb bőrönd - fotós hátizsák - laptop táska - bevetős dzseki (keki színű, sok zsebes, kapucnis szokásos fotós kabátom, amit egyszer egy kisboltban vettem kemény 700 Ft-ért és hihetetlenül kiszolgálja az árát:) ) kombóval feldíszitve vigyorogva válaszoltam a check in pultnál az ott ülő hölgynek az Úticél? kérdésére, hogy Végállomás Lász Véééégááász :) és percekig nem is mászott le a vigyor az arcomról. Na jó ennyire részletesen azért nem fogok mesélni, mert képesek lesznek páran a felénél abbahagyni, ha túl hosszú, pedig a végén is sok érdekesség várható.

A csapatból csak néhány embert ismertem, összesen 16-an voltunk. Körutunkat tehát Las Vegasból kezdtük, ahova jó egy napos utazással érkeztünk kétszeri átszálással. Londonban a sok átvizsgálás miatt perceken múlt, hogy el ne menjen a gép nélkülünk, külön feltartotta a csapat egyik fele mi meg lélekszakadva futottunk, mint a filmekben a romantikus hős a szerelme után.

Az első képkockákat a Valley of Fire State Park vörös homokköves vidékén kattinthattam. Nem véletlenül volt több sci-fi film jelenetének helyszíne ez a park, hiszen valóban olyan érzés, mintha a Marsra került volna az ember.

A naplemente varázslatosan színessé változtatta a völgyet, mintha egy óriás kente volna szét a különböző rétegeket játékos kedvében:

Egyik nagy kedvencem ez a rész, itt már az éjszakai nemalvásból és a késői nehéz vacsora hatásaként enyhe gyomorrontásból kigyógyulva vidáman majszoltam a müzliszeletemet a hihetetlen nyugalomban és csendben:

A shutdown miatt szintén pótmegoldásként jutottunk el a Coral Pink Sand Dunes állami parkba, ahol szomorúan néztem miként quadoznak keresztbe-kasul a dűnéken. Miután az egyik elhagyta a kabátját a dűnén, visszaballagtam a parkolóba, útközben pár előtér jellegű korót lefotóztam, majd konkrétan a wc mellől lőttem meg az egyik kedvenc viharos képemet.

Az "előtér" kóró:

Amikor tényleg leszakad az ég:


Nagyon vártam, hogy a navajo földek csodás kanyonvilágába érjünk. Az Anyatermészet varázslatos és misztikus helyeket hozott létre a szél, a víz és a föld erejével. Mai napig is kizárólag engedéllyel és indián kísérővel lehet bemenni a kanyonokba, melyek különböző állatokról kapták nevüket: Bagoly, Csörgőkígyó, Antilop, Hegyi Birka. És nem véletlenül, a Csörgőkígyó kanyonban minden reggel végigmennek az indiánok és kiteszik a kígyókat,  a Bagolyban pedig 2 szép nagy bagoly is pihent az árnyékos sziklazugokban.

Bagoly kanyon:

Hegyi Birka kanyon:

Külön öröm volt számomra, hogy igazi vad tarantulát is fotózhattam az egyik kanyon falán:

Az Antilop kanyon "medvéje":


Nem messze a kanyonoktól található a híres Colorado folyó kanyarulat: a Horseshoe Bend, azaz Patkó kanyon. A teljesen sík területen egyszer csak egy figyelmeztető tábla (saját felelősségre, életveszély, lezuhanhatsz, különösen balesetveszélyes stb.), majd hirtelen a hatalmas szakadék tárul az arrajáró szeme elé. A mélység tényleg szédítő, főleg ha közben a kamerába is néz az ember, majd hirtelen fel. Kell egy kis idő mire hozzászokik a szem a távlatokhoz. Az ücsörgő alak én vagyok a képen:) Kiállni nem mertem volna, van épp elég leesett felszerelés az alján és nem egy fotós is zuhant már le itt sajnos.

A kanyonok után a klasszikus vadnyugaton folytattuk a túrát. A Monument Valley Egyujjas kesztyűi és Totem sziklája ismerős lehet a western filmek kedvelőinek.


A Hold fénye pedig még különlegesebb hangulatot ad a tájnak:

A túra már eddig is rengeteg csodás élménnyel gazdagított, de még csak a felénél tartottunk. A következő állomásunk maga a GrAAAAnd Canyon volt, amire ez eredeti tervtől eltérően nem 2 nap, hanem csak fél napunk maradt. Ez alatt a pár óra alatt klasszikus turistaként buszoztunk a perem néhány kilátópontja között, majd az egyik nagyobbiknál megvártuk a naplementét. Gyönyörű tiszta időnk volt, ráadásul a telihold kelte szinte egyidőben volt a naplementével egymással szemben, így még a lemenő nap fényei visszaverődtek a sziklákról, de már a Hold fénye is bevilágította a tájat. Felejthetetlen élmény volt, néhány kép után már csak ültem az egyik kiálló sziklán és a retinámra rögzítettem a látványt.

Felejthetetlen élmény:

Útban a Death Valley felé benéztünk két kisebb ámde annál érdekesebb helyre: a Painted Desert és Petrified Forest Nemzeti Parkba. Elképesztő távlatok és felfoghatatlan színek jellemzik ezt a vidéket. Itt található a világ legnagyobb mennyiségű és legszínesebb megkövesedettt faállománya. Messziről nézve olyan, mintha frissen vágott  farönkök hevernének mindenhol, de közelebbről megnézve a hosszú évek alatt kvarcásvánnyá kristályosodtak a régen vulkáni hamu alá került fák.

California és Nevada határán fekszik a legek parkjaként is ismert Death Valley - Halálvölgy: Észak-Amerika legszárazabb és legforróbb helye, valamint itt van a legalacsonyabb pont is, a Badwater medence, amely 86 méterrel a tengerszint alatt fekszik. Különböző részein teljesen eltérő természeti csodák találhatóak, egy igazi fotós paradicsom. Az Artist's palette színes sziklái, az Ördög golfpályája, a tényleg fantasztikus sivatagi élményt kínáló homokdűnék és a Zabriskie Point, ahol a híres hippi filmjét forgatta Antonioni mind mind zárat és későbbi tárhelyet nem kímélően késztetik a fotóst az exponálógomb folyamatos nyomkodására.

A híres Zabriskie Point:

Hajnalban mentünk a homokdűnékhez és fejlámpákkal világítva, a homokban bukdácsolva (nagyon nehéz benne menni) vártunk a napfelkeltére. Itt is olyan békesség volt, hogy néha megszólaltam, hogy biztos legyek benne, hogy ott vagyok és lélegzem. A kicsinek tűnő és valóban nem nagy dűnék gerincén haladva sokszor eszembe jutottak filmek és történetek a sivatagi vándorokról és szenvedéseikről.

Éjjel a Badwater medencénél a kihalt tájra ráborult a gyönyörű csillagos ég. Itt is megtapasztalhattam a végtelen csendet és nyugalmat. Régi vágyam egy Tejutas kép is összejött.

Death Valleyből visszaautóztunk a kiindulópontunkra Las Vegasba, ahol állvánnyal felszerelkezve késő éjszakáig jártuk az igazából egy hatalmas főutcából és rengeteg szállodából álló szórakoztató városközpontot. Kemény 2 dollárt játszottam el az egyik kaszinóban és mikor az egyikkel nyertem újabb 2 dollárt, de azt hittem 20-at és nagyon megörültem páran azt hitték a jackpotot ütöttem meg:) Aztán a 0,08 dolláros vouchert, amit a gép kiadott elhoztam emlékbe, mert valószínű a pénztárnál kiröhögtek volna:) Aki arra jár mindenképpen várja meg a külön műsort adó szökőkutat a Bellagio Hotelnél.

Az egyik kaszinó a sok közül:

Show a Bellagionál nagyon eltalálva éppen a Time to say good bye c. számra hangolva:

Végig minden percét imádtam ennek az útnak. Remélem nemcsak a képeim, de memóriám is sokáig megőrzi az ottani élményeket: a végtelen távlatokat, a marsbéli tájak látványát, a Grand Canyon fantasztikus együttes naplementéjét és teliholdkeltét, a navajo kanyonok misztikus varázsát, a természeti erők csodáját, amely kristályokban őrzi a múltat, a Death Valley világvége helyeinek hangulatát és a végtelen szabadság érzését a Route 66 környékén autózva.

A képek száma 2000 fölött járt, ebből az átfogó válogatás mintegy 105 fotóval itt: link


Címkefelhő
Feedek
Megosztás