Csodás a természet, mert télen sem hagyja a fotósokat főleg a makrózást kedvelőket téma nélkül. A 2010-2011-es téli szezon eleje igencsak enyhére sikeredett. Már tavaly is próbálkoztam jégformák fotózásával teleobjektív+közgyűrűs módszerrel. Idén makroobjektívvel és egy decemberben épített kis jégtermőházzal vártam a jégvirág dömpinget. Valamit még ügyködnöm kell a szerkezetén, mert már farkasordító hideg van de jégvirágnak még piciny kósza csírája sem jelent meg, pedig szépen bepárásodott az üveg a tesztek alatt. Valószínű kiszökik a pára mielőtt megfagyna. Amint siker koronázza ezt a kísérletet külön bejegyzést szánok neki, mert fantasztikus téma.

Az első jeges fotózáshoz az ihletet a kutya vizes vödréből szedtem 2010 decemberében. A szó konkrét értelmében: a fagyott jégtányért a vödörben lévő víz tetejéről. A hőmérséklet ingadozásoktól függően változott, hogy épp miként fagyott meg a víz. Amikor szerencsém volt, mintás lett  a keletkező jégréteg (buborékok, csíkok, sávok, rétegek...), így rögtön elő is vettem a gépet. Elég kezdő, bénázó módra ez úgy indult, hogy papucsban és kabátban ki a teraszra 2 lámpával (először csak abból a célból, hogy lássak is valamit), jégtányér letámaszt, gépbe belenéz, ötletelés indul, egy félórácskát elszöszmögök. Végül többestés mókává fajult.

Első képeim tele+közgyűrűvel, állványról, önkioldóval, éjszaka 2féle megvilágítással:



Kicsit a technikai részletekről: mivel sötétben készültek mindenképp állványra volt szükség. Ha már állvány, akkor a stabilizátort az obin érdemes kikapcsolni. Kezdetben gondolván, hogy biztosan egész felületén éles legyen a kép nagyon szűk rekeszekértékeken 22-32-vel készítettem a képeket iso 200-on nagyjából 30mp körüli záridőkkel. Ha réteges a jéglap, akkor lehet játszani a mélységélességgel és a fókuszálással. További tippek hamarosan a Jeges játékok 2. fejezetében.