Régi iskolai kirándulós emlékeim közül vissza-visszatér egy, amelyben szőlővel beültetett domboldalak, pici borozók és nagyon hangulatos kis teraszos falatozók szerepelnek. Évek óta tervezem, hogy hasonló helyen töltsek pár napot a szabadságomból. Abban biztos voltam, hogy Balaton környéke lesz a befutó. Hamar meglett a célállomás: Badacsony. Az interneten keresztül hihetetlen gyorsan sikerült szállást szerezni, méghozzá épp a központban, egy nagyon takaros, szép vendégházban.

Összesen a 4 napba belefért pancsolás, vár és kastély látogatás, kirándulás, fotózás, borozás. Tehát ahogyan reméltem egy könnyed, lazulós, de aktív programokkal is tűzdelt pihenés.

Badacsonytomajban éppen véget értek a bornapok, de valahogy nem bántam, hogy esténként inkább csendesebb légkörben lehetett sétálni, vacsorázni. Útitársam, évtizedes jóbarátom szerencsére rugalmasan vevő volt minden ajánlott programra.

Az első kirándulás nem kecsegetett jó idővel. Szigliget volt az úticél és a vár aljában beugrott, hogy szerintem ez volt az a hely ahol jártam régen és valószínű a vártól induló botanikai tanösvény lehetett emlékeim alapja. A táj a szemerkélő esőben és a fotózásnak nem kedvező, egybeszürke felhők alatt nem éppen a ragyogó arcát mutatta. A várat körbejárva a szelesre, esősebbre forduló időjárás eltérített a 6km-es tanösvénytől, helyette a helyi hangulatos kávéző cappuccinója és szilvás morzsás sütije nyert.

A vár (illetve romja):

A szigligeti kikötőből Badacsony, a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegye:

Az autó komfortját kiélvezve továbbindultunk Keszthelyre, ahol már szakadoztak a felhők, így kényelmesen körbe lehetett sétálni a végleges formáját 1880-as években elnyerő Festetics-kastély csodásan rendbentartott parkjában.

Keszthely belvárosában egymást érték a kiülős kávézók és éttermek, a turisták fel-alá hömpölyögtek az utcákon. A fő térre érve a nap is kisütött:

Mivel a zöldben való túrázás is része volt terveimnek, így a következő napon nekiindultunk a Badacsony hegynek. Mintegy 438m magasra kapaszkodtunk fel meredek kőlépcsőkön, kis sziklaköveken és gyökereken keresztül. Útközben próbáltak becsábítani borozókba de mondtam, hogy majd visszafelé, mert akkor cikkcakkban lesz a hegymenet:) A felvezető túraúton látható a Szegedy Róza-ház, majd a valószínűleg róla elnevezett Rózsakő és a Hertelendy emlékmű, amelyet a balatoni hajózás ügyét támogató Hertelendy Károly alispán emlékének állítottak.

A túraút végén pedig ott magasodott a 2011-ben felújított 18m magas Kisfaludy kilátó, ahonnan végre pazar látványban lehetett része az idáig eljutó túrázóknak.

A hegyről lejövet nem maradhatott el az ebéd, és a szintén Kisfaludyról elnevezett vendéglőben eddigi életem legdrágább de egyben egyik legfinomabb csülkös bablevesével ettem degeszre magam. Pár méterrel lejjebb jöttek sorban a kisebb-nagyobb borozók. Három pincészet fehér és vörös borainak tesztje után a Balaton hűs vizében ejtőztünk.

Kilátás és borozás:


Badacsonyi nyaralásunk utolsó napján betértünk Tihanyba, ahol rengeteg külföldi nyaralókat csalogató kézműves házak, különleges magyaros éttermek és szintén fantasztikus kilátás fogadott.

A Tihanyi Bencés Apátság:

A szinte már tényleg tengerre hasonlító Balaton és a Tihanyi rév:

A híres Tihanyi visszhang a beépítések miatt ugyan már nem hallható, azért egy Hahót én is elkiabáltam, az ottani óvoda apró lakói valószínű már cseppet sem lepődtek meg ezen.

Az ebédidőt Balatonfüreden töltöttük. Séta a kikötőben, a parton, a Vaszary villa kertjében, majd halászlé a Halászkertben és desszertként fagyi a Bergman cukrászdában.

Bőven maradtak még szebbnél szebb helyek Balaton környékén, jövőre talán a déli rész lesz jobban körbejárva.