Több éve tervezem, hogy elmegyek a sziget egyik nagy, kietlen területére, ahol gyakran van talajmenti köd és ködpára egyszerre. Eddig kb. háromszor láttam ezt a fantasztikus látványt, de régebben még nem fotóztam, amikor meg épp volt gép nálam nem volt idő megállni. Reméltem, hogy a tegnapi lehűlés után a mai meleg kedvez a párás szavanna fotózáshoz, de a nagy szél elfújta a párát és eme tervem. Azért, ha már felkeltett a mobil 5-kor, gondoltam most már csak azért is elmegyek megnézem a terepet, főleg hogy szereztem autót is hozzá.

Kétkedve haladtam a sziget sztyeppe-pampa-szavannája felé, aztán mikor közeledtem és megláttam a kora reggeli fényeket vigyorogni támadt kedvem:) Leparkoltam a terület szélén és nekivágtam. Elég hosszan kellett begyalogolni. Más kocsinyomokból ítélve gyakran járnak itt keresztül, így akár azzal is bemehettem volna, de jobb volt csak csendben battyogni. Egyetlen negatívum a séta során az volt, hogy az eső után rengeteg csiga volt az úton és óhatatlanul - akárhogy is figyeltem -  jópár roppanó hang kísérte csendes surranásom...

A vidék meglehetősen kusza, rengeteg kisebb cserje, középmagas fák és persze minimum térdig, de gyakran nyakig érő fű és gaz fogadott.

18mm, f/16, 1/30s


18mm, f/14, 1/200s


na igen ezen a képen pedig jómagam vagyok... :)


Elsősorban a tájat mentem fotózni, de kis idő múlva vijjogásra lettem figyelmes. Már láttam régebben is, hogy vannak errefelé ragadozómadarak, de azt hittem csak kisebbek. Két ölyv kőrözött nem messze tőlem. Lőttem pár távolit, hogy megnézzem a kijelzőn belenagyítva, hogy mi az. Amikor tovább indultam, akkor mindig a hátam mögül hallottam őket  és néha egészen alacsonyan repültek el. Így vártam és sikerült nagyjából felismerhető közelit készíteni a Canon 70-200mm-es teleobjektívvel. Lettek volna még képek, ha nem felejtem el visszakapcsolni az AF servot...morr morr

"Az egerészölyv (Buteo buteo) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Testhossza 50-57 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között. kerítéskarókon és oszlopokon ül, vagy a felszálló légáramlatokon kering. Nyávogáshoz hasonló kiáltásokat hallat."*Wikipédia

200mm, f/8, 1/1000s, iso400, kézből (~50% vágott)

 

200mm, f/8, 1/500s, iso400, kézből (~50% vágott)

 


Csigát egyet sem fotóztam, de hallottam fácánokat, egy-kettő nem messze tőlem futkosott át a gazban. Mivel ölyveim is arrébb álltak és én is rájöttem, hogy nem kapcsoltam az autofókuszt, elindultam a terepről kifelé. Mikor visszanéztem láttam, hogy egy gyorsröptű madár cikázik a nyíltabb terep felett, majd megáll és egy helyben rebeg-lebeg. Első tippem a héja volt,  de eléggé messzi repkedett és kisebb madár is, igazán értékelhető kép nem született csak sziluett. Egyik hozzászóló viszont segített az azonosításban és így egy kabasólyomhoz volt szerencsém.