Rengeteg mindent tudnék írni Ciprusról, amit láttam, hallottam és tapasztaltam. Próbáltam nem sokáig húzni az élménybeszámolót, hogy még a friss élmények hatása alatt írjak. Először is ez az a hely, ahova szintén szívesen visszatérnék. El tudnék tölteni több időt is bebarangolva a turisták által kevésbé ismert részeit.

Mostani kiinduló helyszínem Agia Napa felkapott városkája volt. Főszezonban még a beton is pezseghet, annyira turistaváros lett ebből a régen tipikus kis ciprusi faluból. Egymást érik a kávézók, éttermek, bárok, szórakozóhelyek. Oroszok és angolok előszeretettel választják nyaralóhelynek, nem véletlen, hogy remek steakeket kapni és Limassolban 18 bundabolt vígan megél.

Ciprus nem görög, nem török, hanem Ciprus maga. Egy olyan sziget, ahol különös módon nyugodtak, lazák és igyekszenek élvezni az életet a ciprióták. Történelme elég viszontagságos, hiszen földrajzi helyzete révén megfordultak itt főníciaiak, törökök, keresztes lovagok, angolok és még sok egyéb nemzet. Éppen ezért kultúrája, hagyományai és ételei igazán változatosak. Gyönyörű tengerpartjai vannak, az ember szinte el sem hiszi, hogy valódi tengerben úszkál és nem egy fehérre meszelt, türkízvizű medencében. Márciustól októberig nincs eső, novemberben vetnek és márciusban aratnak. A macska szent állat és gyakran csapatokban mászkálnak. A kutya viszont a ciprusiak számára magát a dögvészt testesíti meg, így nem is nagyon van a szigeten.

Ez így nagy általánosságban még nem olyan érdekes. Viszont amikor ott van az ember és tapasztalja ennek töredékét,  majd máris úgy érzi, hogy na itt aztán szívesen élnék, az már egészen jól sikerült bemutatkozás. Nézzük csak: 750 ezer lakosra majd 3 millió turista jut. A gazdag kolostorok pedig adnak a köz javára is, mint pl. oktatás- és egészségügybe. A ciprióták pedig mindig kitalálnak valamit, amiből meg lehet élni, persze ez főleg turizmushoz köthető, de akkor is ügyesek, legyen szó mezőgazdaságról vagy régészetről.

Sok oldalt tele tudnék írni, de nem útikönyvnek szánom eme bejegyzést:) Térjünk rá, hogy mi egyéb érdekességeket láttam.

Több várost is volt szerencsém meglátogatni: Limassol, Larnaca, Protaras, Paphos, Curion vidéke, Troodos hegyi falucskái. Nem egyszer kissé kábán barangoltam eme városok utcáin, főleg mikor egy teljesen leromlott állapotú étterem mellett egy luxus óraüzlet volt, majd amellett egy lakóépület, utána ruhaüzlet, majd azt egy újabb romos épület követte. Ez volt az egyik kettőség, amit tapasztaltam.

A másik kettőség már alapból a szigeten is jelen van: az északi rész török fennhatóság alatt áll, igaz ezt sehol nem ismerik el önálló köztársaságként. A mai napig nem rendezett teljesen ez a viszony a szigeten. A tengerparti turizmus fellendítése mellett folyik a hegyvidéki kis faluprogram is, ahol pont a régi hagyományok, nyugalom, természetközelség élvezete a fő szempont és ide is vetődik ám turista, nem véletlen a 4 csillagos szálloda egy eldugott kis hegyi lankán. Erős ellentéte ez a bulizós, fiatalokkal teli tengerparti üdülőhelyeknek.

Gasztronómia...hmmmm...na ezt nem lehet leírni:) Van itt minden: görög, török, tengeri herkentyűk, angol és helyi specialitás. Amit lehet kipróbáltam: birka-bárány igazán ízletes (klíma miatt itt nem faggyúsak így ízük is más), steak medium zamatos, kis tavernák legolcsóbb kínálata is házi speciális öntetet és elkészítést rejhet pl. muszaka vagy rákkoktél házi készítésű öntettel mennyei, a kebab tésztája na az már ott van a topban és ha mixed akkor vannak benne nyárson sütött húsdarabkák és külön darálthúsgombóckák is grillezve hozzá sali (öntet nincs) nagyon fiiinom. Levesük nem igazán van, bár egy jó hallevest azért ettem. Édességek: a méztől és diótól csurgó, ragadó török finomságok itt is vannak, fagyi felejtős, a mustkolbászuk annyira nem ragadott meg, viszont a szentjánoskenyérmagszirupban pirított magvaik na azokba ha belekóstol az ember, nem bírja abbahagyni.

Kicsit a helyiekről: jellemző temperamentum náluk a "ráérünk", nem kell elkapkodni, siettetni semmit. Ti is ráértek, turisták vagytok. Mit izgatjátok magatokat. Kedvesek és segítőkészek, igazán jól beszélnek angolul. Jókedélyűek általában, a férfiak szívesen töltik idejüket a helyi kis kávézókban ostáblát játszva és megbeszélve az aktuális eseményeket. Nagyon vallásosak és nagyon tisztelik a hagyományaikat.

Ajánlom mindenkinek, aki tartalmas kikapcsolódásra vágyik, hogy látogassa meg egyszer ezt a szigetet.

további képek itt:   link