Makrofotózás fordított objektívvel 2.

Jóval korábbra terveztem ezt a bejegyzést, de most jutottam el még csak a megírásához. Igaz közben gyakoroltam is a technikát rendesen. Az első részben a szimplán fordított 50-es obi volt a téma méghozzá közgyűrűsoron. Másik kéznél lévő módszer a kitobi megfordítva, ami 18-55 esetében elég brutális tud lenni. Előny ugyan a zoom lehetősége, de minél nagyobb a látószög annál durvább a leképezés és egyben a mélységélességi sík is igencsak minimálisra szűkül. Ezek a módszer hatalmas hátrányai. Nagy homály elől, nagy homály hátul és a témának megfelelően picinek kell lennie, hogy a képen téma lehessen. Nem véletlenül népszerű módszer a  rovarszemfotóknál ez a technika. További nehézséget okoz a tárgytávolság csökkenése valamint a téma beárnyékolása is. Itt már sokszor szükség lehet a vakus megoldásokra vagy egyéb megvilágításra.

Sokat kutattam makrózásom ezen fázisában az objektívek terén. Olvastam hazai és külföldi fórumokat, megkérdeztem makrós ismerősöket és kicsit belekavarodtam a régi idők fényképezőgépeibe. Próbáltam a fix klasszikus 50-es obit, aminél rögtön jött az automatikából adódó probléma. De (gondolom Nikonéknál is) a mélységélesség vagy blendebeugrasztó gombbal itt van egy trükk. Simán feltéve az obit beugrasztjuk a gombbal a blendét és nyomva tartva! levesszük, majd fordítva tesszük vissza (persze a megfelelő fordítógyűrűvel az elején). Nem érdemes a rekeszt túl szűkre állítani, már 8 vagy 11-es értéknél is jelentősen "besötétedik" amint a keresőbe tekintünk.

1. Fordított automata fix obi (28, 35, 40, 50mm) vagy kitobi (18-55mm)

Előny, hogy kitobi általában alapobi a fotós készletben, az 50 1.8 is a kötelező darabok közé tartozik és használtan baráti áron beszerezhetőek. Fontos tudni, hogy nem mindegyik gépen van ez a blendebeugrasztás pl Canon 1000D-n nincs. Nikonok esetében sajnos nem vagyok jártas annyira a típusokban, de a gépek többségénél biztosan van ilyen lehetőség.

2. Fordított fix manuális objektívek (28,35,40,50mm)

Amikor eljutottam a fordított objektíves módszerhez páran ajánlották a régebbi fix objektíveket. Pl. Pentax, Minolta, Pentacon, Tokina. A régi objektívek jó része az úgynevezett M42-esek közé tartozik, azaz az 42mm-es szabványhoz, ahol a csatlakozás menetes volt és nem a mostaniakhoz hasonló bajonett. A fotós csak szimplán betekerte a vázba pl. egy Praktica vagy Zenit gépbe. Először még kicsit visszapattantam a témáról, azt gondoltam, hogy ez túl bonyolult, de később, mikor megint csak előkerült a fordított objektív téma meggyőztek, hogy itt találhatok egyszerű és olcsó megoldást.

A külföldi, főleg amerikai fórumokról megtudtam, hogy nem mindegyik objektív alkalmas erre a fordított technikára. Az optikai-fizikai törvények miatt megfordítva az általános obit valóban szenzációs nagyítást tapasztalhatunk ám mégsem adnak ugyanolyan eredményt. Van egy kedvenc Pentacon 29mm-es obim, amit kimondottan szeretek ósdi épületeknél használni, de megfordítva szinte nincs igazán éles pont a képen. Időközben az egyik kedvenc fotós boltomban is hasonlóan extrém makrósba botlottam, aki szintén sokat segített (köszönet az Optiform munkatársának:) ).

Előnye a régi manuális obiknak, hogy párezer forintért beszerezhetőek, a blende manuálisan állítható bármikor, a hozzá való adapter is hamar és olcsón fellelhető a neten.

Megvan a módszer, megvan a technika, már csak a megfelelő téma hiányzik. Tekintve, hogy sokszor a téma vezeti az embert eddig, így ez nem okozhat gondot. Nálam a pókok határozása volt az egyik elindító ok. Karl Csaba rovarász és pókász ismerősöm többször kért segítséget egész közeli, nagy leképezésű fotókhoz. Sok kisebb méretű pókfajnál ugyanis a szemek elhelyezkedése és a potroh mintázata segíthetnek a pontos határozásban. Engem pedig rabul ejtett, hogy tényleg mennyire másképp rendeződnek a szemek a fajoknál.

Azonban sokszor a kevesebb néha több. Egy idő után rájöttem, hogy a módszer tágabban varázslatos háttérrel szolgál és sokkal barátságosabb mondjuk rovaroknál, mintsem egy túl közeli rovarpofa részlet. Ami komolyabb gyakorlást igényel az a kézből való fordított obis makrózás. Nagyon nehéz bemozdulásmentes, igazán jól eltalált éles képet lőni, annyira kicsi az élességi sík. Aki ennél többet szeretne kihozni az élességből, annak érdemes olvasgatni a focus stacking módszerről bővebben. Itt több (gyakran akár 100 feletti) fokozatosan elcsúsztatott élességi síkú képből összetéve alakul ki egy nagy leképezésű, mégis szinte végig éles kép. Külön topik az Index fórumon: link

Néhány kép a  próbálkazásaim közül:

Fordított automata 50-es:

Fordított 28mm-es manuális obi:


 

Következő bejegyzésem az idei nagyutamról, a vadnyugati túrámról fog szólni.


Év vége

Minden várakozásom ellenére (és főleg egy kétszerező hiányában) nem jött össze a Makrofotózás fordított objektívvel 2. része és a nagy makrós teszt idén ősszel. Az első rész továbbra is nézettségvezető, és számomra örömteli meglepetés, hogy a pókos bejegyzés is közelít az 500. megtekintéshez!

Annyi azonban bizonyos, hogy az év zárásaként újra előtérbe kerülnek a jegek és jégmakrók, készül a a Jégtermő 2.0 is, és van pár ötletem a nagyon cudar és hideg esték beltéri fotózással való eltöltésére is.

 


Éves összegzés és előzetes

Áprilisban volt egy éve, hogy elindítottam ezt a blogot, ideje kicsit összegezni és pár dolgot megújítani. Amikor az első bejegyzéseket elkezdtem írni, gondoltam leginkább nekem lesz hasznos, hogy nyomon követhetem a makrofotózásom lépcsőfokait és fejlődését. Idővel azonban egyre több biztató hozzászólás és email érkezett. Mára pedig még a kevésbé olvasott bejegyzések is a 200 körüli megtekintésnél tartanak.

Mivel már több mint 30 bejegyzésnél tartok, létrehoztam a fenti menüben egy Bejegyzések menüpontot, ahol megtalálható az eddigi összes írásom hivatkozással, időrendi sorrendben. Jobb oldalon pedig mindig a legfrissebb 5 bejegyzés látható.

Eddig esett szó technikai dolgokról: közgyűrűs, fordított obis, makroobjektíves és előtétlencsés makrózásról. Kalandoztam pitypangok, pipacsok és bakszakállak között. Kicsit körbenéztem a kalibrálás és képfeldolgozás témakörében. Írtam belföldi (környező rétek, Duna-part, Szeged, Mecsek, Balaton északi része) és külföldi (Horvátország, Rajna környéke, Ciprus, Toszkána) útjaimról. Barkácsoltam fényterelőket beépített és rendszervakuhoz is. Magukkal ragadtak a hullámok és a fagyott formák, végül pedig teljesen elmerültem a fantasztikus érdekességeket rejtő pókok világában.

Nézzük melyek voltak az elmúlt év legnépszerűbb bejegyzései:

ha nem számítjuk a Magamról, A makrofotózásról és a Helyszínek menüpont bejegyzéseket, akkor az írások közül a legnézettebbek:

- Makrokalandok 1-2-3.

- Tippek, trükkök, tanulságok 1-2.

- Színek, kalibrálás, képfeldolgozás


Az abszolút kiemelkedő nézettségvezető pedig:

Makrofotózás fordított objektívvel 1.

(eddig 614 megtekintés)

 

Így aztán a következő bejegyzés szintén a fordított objektíves makrózás különleges leképezéséről fog szólni, azaz hamarosan itt a Makrofotózás fordított objektívvel 2. része!

Az év hátralevő részében pedig végre sort kerítek a nagy makrós tesztemre, ahol az eddigi különböző makró módszereket fogom gyakorlati szempontból összehasonlítani (tárgytávolság, leképezés, háttérmosás, hangulati hatás).


Makrofotózás fordított objektívvel 1.

Reméltem, hogy mire eljutok eddig a bejegyzésig, addigra már jégvirágos példákkal is tudok majd szolgálni. Ehhez képest azonban az egyik legenyhébb telet sikerült kifogni (legalábbis eddig...ki tudja, lehet áprilisban jön az igazi fagy...)

A makrofotózás módjai közül már sikerült kipróbálni és itt a blogban is leírni az alábbiakat:

- tele+közgyűrű: szép mosott háttér, pl. virágoknál kimondottan jó a témakiemeléshez

- előtétlencse: egyszerű használat, olcsó

- makroobjektív: drágább, de minőségibb képvilág és leképezés

- makroobjektív+előtétlencse: nagyobb leképezés, kicsi mélységélesség

(már csak a fordított objektív, a kihuzat és a különc Canon MP-E 65 maradt)

Következő állomás a fordított objektíves makrózás.

Ez konkrétan az ami a neve tehát egy objektívvel megfordított állapotban fotózunk. Ami biztosan kell hozzá, az egy fordítógyűrű és egy fix objektív (praktikus pl. a fix 50-es). A fordítógyűrűnél az egyik vég a teljesen szabványos objektívvég csatlakozás a másik vége pedig szűrőméretenként változik. Vegyük a Canon 50mm f1.8 objektívet. Ennek a szűrőmérete 52mm, tehát ehhez kerestem fordítógyűrűt (3-5 ezer Forintért beszerezhető). Innen még mindig lehet a nagyobb leképezés érdekében trükközni:

- közgyűrűsor végére feltéve

- egy másik objektív végére feltéve (itt azonban nem fordítógyűrű, hanem szűrő-szűrő csatlakozás kell)

Akármelyiket is választjuk, az biztos, hogy összeszerelés után a gépbe nézve igencsak felnagyítva láthatjuk a természet aprócska részeit. Ez így persze túl szép lenne...nagyon gyorsan meglátjuk a technika hátrányait: a munkatáv igencsak lerövidül (alig pár centire) és a mélységélesség tizedmilliméterek környékére csökken...ezen azért lehet javítani (erről későbbi bejegyzésben). A teljesen nyitott rekesz miatt viszont szép kerek háttérfoltokat kapunk, ezzel szépen el lehet játszani, ha az ember jó témát talál.

Lássunk néhány képet.

Példa az előtér és háttér mosására (kár hogy nem sétált bele valami állatka):

a nagyon kis mélységélesség miatt kézből elég nehéz fókuszban tartani azt, amit élesnek szeretnénk, könnyen bemozdul pl. a katica szeme sem lett éles:

vannak témák ahol még jól is festhet a kis mélységélesség pl. moha:

ugrópókon, amely elég picike nem tudtam tesztelni, de utamba akadt egy hasonlóan kisméretű karolópók:

Folytatás: Makrofotózás fordított objektívvel 2.


Címkefelhő
Feedek
Megosztás