Mielőtt nekivágnék újra a terepnek, egy kis összefoglaló gyanánt gondoltam leírom az eddigi tapasztalataimat. Nagyjából végigmentem azokon a kezdeti buktatókon, amiket már más fórumokon vagy blogban is olvastam. De azt hiszem ez kell ahhoz, hogy megismerjük a felszerelésünket, annak határait, az objektív tulajdonságait és alapjában az apró dolgok fotózásának különcségeit.

Az első ilyen TTT fejezetnek az alábbi témákat szántam: mélységélesség, kézből vagy állványról fotózás kérdése és a fénymérés csapdái.

Kézből vagy állványról

Szerintem minden kezdő makrofotósnak van egy olyan fotózása, ahol a lelkesedés, a mindenféle apró rovarok, méhek, darazsak, lepkék, szöcskék - főleg ha ezek szinte egyszerre fordulnak elő (és ez könnyen lehet egy nagy réten) - folyamatos egyik virágtól a másikig rohangálásra és kézből fotózásra ösztökéli. A helyszínen ráadásul az LCD kijelzőn élesnek is tűnnek a témák. Egészen addig, amíg a monitoron nézve a mondjuk 200 képből 190 életlen törlésre nem kerül, a maradék 10 is csak azért nem, hogy mégis maradjon valami emlék... :)

Persze azért ez nem azt jelenti, hogy kézből ne lehetne éles lepkét vagy darazsat lőni jó fények és nyugodt stabil géptartás mellett, főleg ha egy stabis makróobjektívünk van. De kell hozzá gyakorlat. Érdemes megnézni ezt a videót, nemrég találtam Thomas Shahan link Na és a fotói elképesztőek (ismét egy érv a vaku mellett, akit komolyan érdekel a makrózás) bár nekem már túl színesek szinte álomszerűek, de fantasztikus a részletesség link

De visszatérve a témához, szóval túlestem egy ilyen kezdő fotózáson jómagam is, kissé vérző szívvel töröltem is a képeket...pedig stabi, követőfókusz, stabil beállás... de hiába egy idő után egyszerűen elfárad az izomzat és beremeg a kéz vagy jön némi szellő. Ilyenkor már elkél a rutin, hogy kézből egy kis cserebogarat vagy kisebb szöcskét teljes hosszban élesen lefotózzunk, főleg már késő délután vaku nélkül. Továbbra is gyakorlok rá:)

Ha szánunk rá energiát és főleg ha látjuk, hogy némileg több időráfordítással mennyivel élesebb képeket lehet készíteni, mindenképp velünk lesz legközelebb az állvány és az önkioldó.

Nézzünk két példát teljes kivágással és módosítás nélkül RAW-ból (tehát a képrészlet nincs méretezve, hanem a kivágott rész van elmentve az adott pixel*pixel méretben) igazán letöltve látszik, mert a picasa tömörítve mutatja

Egy szöcske kézből:

link szöcske

Egy lepke állványról, élőképpel (így már eleve akkor a tükör fel van csapva) és távkioldóval:

link lepke

A szöcske esetében nagyon nehéz a szemét élesben tartani még követő autófókusszal is, guggolva, térdelve pedig pár perc után be fog mozdulni épp annyira, hogy ne legyen teljesen éles. A lepkénél kihasználva az élőképet, a kijelzőn belenagyítva jól bemérhetjük az élességhez a távolságot és láthatjuk mikor nem mozdul be a téma. Ez a fajta összehasonlítás (képrészlet kivágás) az ilyenfajta szembetűnő élességkülönbségek bemutatására szerintem remekül használható. Persze az igazi ugyanazon téma ugyanazon időben való 2 féle módú lefotózása lett volna. Na majd a 2. fejezetben.

Mélységélesség

A Pipacs projektben már volt szó a mélységélesség hatásáról a háttérfoltokat illetően, most magán a témán van a hangsúly. Az adott fényviszonyoknak, a téma nagyságának és a háttér távolságának függvényében ügyesen kell játszani a rekesszel.

Ezt még nem említettem, de elsősorban az AV (időautomatika) azaz a rekesz előválasztás beállítást használom és a gép automatikusan állítja a hozzá tartozó záridőt. Aminél figyelni kell, hogy mégis mennyi. Kézből fotózásnál ha ez 1/100s alatti pl. egy 100mm-es makró objektívnél, akkor nagy az esély a bemozdulásra. Ha nagyon tág rekeszt használunk (2.8-4), akkor ugyan nő a záridő, azonban a téma kisebb része lesz éles. Példa arra, hogy az ominózus fotózás kapcsán annyira elkapott az újdonság varázsa, hogy nem figyeltem a rekeszre és 2.8-on hagytam:

A nagyon homogén háttérból látszik, hogy még a 4-es rekesz is jó lett volna és mivel kisebb rovarról van szó, nagyobb része lett volna az élességi tartományban.

Nézzük ugyanazon témát más és más rekesszel, de egyforma beállításokkal:

8-as rekesz, a lepke egésze éles, de a háttér szálai jobban megjelennek:

5.6-os rekesz, már mosottabb a háttér és még végig éles a szárny

4.5-ös rekesz, kicsit közelebbről a háttér már homogén, de a lepke szárnyának vége már kiesik az élességi tartományból:

Ezért szükséges idő és türelem a fotózáshoz és külső szemlélő ezért nem érti miért szöszmögünk ugyanazon lepkével vagy virággal akár órákat is :)

Fénymérés

Erről valószínű a 2. fejezetben tudok jobb példákat mutatni (már amit kezdő makrósként ügyködni tudok), de érdemes kipróbálni a spot és középre súlyozott fénymérés különbségeit a mátrix-szal szemben. Nagyon becsaphatja a gépet, főleg pl. naplemente idején. És akkor némi bakiparádé:

Kiértékelő fénymérés (avagy mátrix)

ugyanez naplementében 5.6 1/80s

5.6 1/125s

Hiába a más záridő valahogy mégsem az igazi...némi vakuval talán?

Nekem valahogy ez sem az igazi, nagyon érezni rajta a vakufényt. Hogy mi a jó megoldás? Átgondolni mit is szeretnénk: vagy sziluett és akkor szándékosan sötét téma vagy rendes fénymérés és beállítás (és itt jön a próbálgatás) a témára eső fényt megmérve illetve figyelembe véve a naplementét manuális módban beállítva a rekeszt és záridőt, némi derítést használva lehetne hangulatosan megfotózni ezt a témát. Legközelebb figyelek erre is.