Elindult a szezon méghozzá igencsak nyáriasan. Két hét alatt igyekezett bepótolni a természet a lemaradást. Előkerült egyik kis kedvencem is a szomszédban, a Pokoli cselőpókom, aki novemberben ásta be magát télire. Remélem hamarosan meglesznek a kispókjai. Kivirágoztak a meggyfák és megjelentek az ibolyák is. Alaposan el is térítettek a nagy makrós tesztemtől, pedig már teljesen rászántam magam, hogy az összes kütyüt, obit, kiegészítőt kihurcoljam a kertbe és összerakjam a bejegyzéshez. Ehhez képest 3 napot az ibolyákkal voltam elfoglalva, pedig nem igazán megy túl jól nekem a virágfotózás, gyakorolni viszont tökéletes. A végeredmény aztán várakozásaimon felüli lett. Megjegyzem, hogy a kedvenc makró obim helyett egy régi M42-es 29mm-es Pentaconnal sikerült megtalálnom az utat az ibolyákhoz.

Többen az ismerőseim közül komornak találták a képek hangulatát, de nekem nem tűnt úgy, annyira az ibolya ragyogása kötött le. Akárcsak a jegeknél, itt is sikerült új dolgokat tanulnom a fény hatalmáról és arról, hogy mennyire nem mindegy honnan érkezik.


Kissé hátulról ferde szögben érkező fényben:

 

Ferdén előlről-oldalról érkező fényben, amiből a háttérre is jut:

 

Vegyes fény (zseblámpával segédlettel):

 

Fekvő és álló formátum egy témára:

 

Hamarosan a makrós tesz!