Tavaszi szezonkezdet és virágfotózási tippek

Jégvirágok elhervadtak, elolvadtak, azonban itt az igazi makrós szezon kezdete. Robbanásszerűen bújnak ki és bontják szirmaikat tavaszi virágaink. Előfutár mindig a közönség kedvenc a Hóvirág, aki annyira korán is képes előbújni, amikor még javában tél van és csak pár enyhe nap erejéig kecsegtet minket meleg napsugár. Idén eddig szinte lexikonszerűen tökéletes kitavaszodás zajlik. Utolsó hideg zimankó után enyhülés, eső, kicsit zordabb napok, szél és megint napsütés, sőt most a héten már 20 fokos nappali hőmérséklet száműzi a fogasra a téli kabátokat és egyúttal poroltatják le az eddig csüggedt szoba-makrósok gépeit. A kis fehér hírnökkel majdnem egy időben jelenik meg a Téltemető is, apró sárga virágaival. Március közepétől már beszállnak a tavaszi parádéba a Leánykökörcsinek is, kecses, pihés lilás pompájukban. Kicsit várakoznak ilyenkor még közeli barátaik a Fekete kökörcsinek, melyek virágai kisebbek és sötétebbek, egészen mélylilás-fekete. Hasonlóan a lilás színnél maradva már Pirosló hunyorokkal is találkozhatunk a tavasz első hónapjában. Követi őket a Tarka sáfrány és a Kockásliliom - egészen hivatalosan a Mocsári kockáslilom - amely a 2016-os év vadvirága volt. Április-májustól pedig a Mecsek levegője telített a Medvehagyma erős illatától. Ezen kívül pedig még számos más gyönyörű virág (Nőszirom, Csillagvirág, Kosbor, Tőzike és megannyi még: http://novenyhatarozo.info/nevmutato#A) várja a természetfotózás etikáját* betartó fotósokat.

itt vékony tud lenni a határ…van akinél belefér egy ”alkotott” előtér levelekkel, fadarabbal, mohás ággal, virágcsipesz, spricni vagy mini kültéri stúdió…van akinek már ez is túl van a határon. Nálam a zavaró levélkék és ágak arrébb rakása vagy egy kis előtér levelekből, egyébből nem szentségtörő. Spricnit vagy csipeszt nem használok. A spricni nem ugyanolyan, mint a harmat, és a csipeszt némi szélcsenddel, jó záridővel, esetleg vakus rásegítéssel ügyesen ki lehet váltani, vagy ha más nem, akkor mondjuk egy kis ággal való megtámasztással finoman.


Fotós alanyaink tehát szép számban jelen vannak az ország minden pontján a mostani hetekben. Több helyen fantasztikus túrával is egybe lehet kötni a fotózást, főleg ha a fotós párja, családja kevésbé támogatja földönfetrengős és egy szál növénykével órákat is elbíbelődő hobbifotós énünket.

Egy kevésbé "turistás” fotóért valóban kicsit jobban meg kell dolgozni. Eleve néhány percen belül kötelezően közeli ”szemmagasságba” kerülünk a kiválasztott növénnyel. Nézzük mik azok a szükséges eszközök és tippek, amelyek segíthetnek egy jobb növénymakró elkészítésében. Megnézve a Tippek, trükkök, tanulságok 2. című bejegyzésemet, már ott le kellett volna írnom a most következő tanácsokat, így be is linkelem oda ezt a bejegyzést.

Nem árt egy esőnadrág és hasonlóan a sarat, talajközeli nedvességet szintén jól tűrő kabát. Nekem pl. évek óta remek útitárs egy ősszel-télen is már bizonyító vadászkabát. Esőt is lepergeti, sár is lemászik róla és a szél sem járja át. Ha mégis kényesebb a ruházat, akkor egy nagyobb kukászsákra, polifoamra is feküdhetünk (persze figyelve, hogy közben ne taroljuk le a kinézett virágunk pajtásait).

Bár biztosan írtam már előző bejegyzésben is, de megismétlem: fontos a kinézett egyed épsége és teljessége. Hiányos szirmú, félig már hervadt vagy tépett virágú, levelű, bibéjű növény nem a legjobb választás. Ha sok közül választhatunk, akkor igyekezzünk minél teljesebb és szebb alanyt választani a fotózáshoz.

A tippek egyik első szereplője a háttér. Már a választáskor ügyeljünk rá. Ha pl. sziklás rész van a növény mögött, akkor valószínű, hogy a világosabb foltként megjelenő sziklák inkább zavaróan hathatnak, mint előnyként. Ugyanez lehet a helyzet a háttérben a világos égboltba nyúló ágakkal, lombozattal. Ha borúsabb az idő az ágak között megjelenő világos-szürke foltok nem biztos, hogy kedvezőek. Egészen megváltozik azonban a kép, ha már kékórában fotózunk és kékes árnyalat veszi át szürke foltok a helyét.


Következő fontos szereplő a makrózásra alkalmas állvány (állványfejjel), ami lehet:

-          kivehető, megfordítható középoszlopú

-          teljesen lefektethető és a középoszlop vízszintes állítási lehetőségével

-          kimondottan stabil, kis makrós típusú

vagy babzsák, kispárna. Ezekkel már kellően alacsonyra kerülve nekikezdhetünk a képalkotásnak.

 

Visszabányásztam a lomtárból egy több sebből vérző kökörcsin fotómat. Lássuk:

A vízjelet meg sem érdemli :D A háttér a két másik kökörcsinnel ad egy ismétlődő tükörhatást vagy legalábbis kicsit többet, mintha sima háttér lenne. Azonban a jobb oldali virágokról hamar elugrik a tekintet a mögöttük lévő világos foltra. Nem beszélve a nagyon gyatra, levélkével való elmosási próbálkozásról alul középen és a bal alul belógó fűszálak sem mutatósak. Szintén bal oldalt belóg elmosódva, mégis zavaróan pár barnás szálacska is. Szóval DELETE. Se könyvbe, se falra nem fog kerülni. Mondhatnám, hogy még a webre vagy blogba se, de most kivételesen pont, hogy jól jön példának.


Miért kell a szárat kicsit "elmosni"? Mert kissé vágott virágnak hathat, még ha nem is teljesen éles a szár. Magasabb szárú virágoknál érdemes valamiképpen halványítani, elmosni a kép alján a szárat. Egészen alacsonyról fotózva, ha van kis bokrosabb alja a növénynek vagy fű, akkor kisebb mélységélességgel, jó szögből csak a virágra téve a fókuszt nem lesz zavaró annyira a kép alja, mert kiesik a mélységélességi tartományból és szépen elmosódik. Íme újabb két példa a kevésbé jól sikerült képekre és kettő az egy fokkal jobb megoldásra:
Kicsit más lesz, ha mondjuk közelebb megyünk és még újabb témával bővül

kép hangulatát nagyban elősegíti a napfelkelte vagy naplemente melegebb, narancsos fénye. Ez lehet ellenfény, amely pl. remekül kihangsúlyozhatja a növény körvonalát, különösen jól állhat pl. a szőröcskés kökörcsineknek, ahogy a kis pihéket hátulról megvilágítja illetve lehet oldalról érkező vagy teljesen szemből. Ellenfény esetében különösen figyelni kell, hogy elölről is legyen derítés a témánkra, kivéve ha csak is kizárólag a körvonalon van a hangsúly. Egy melegebb fényű és egy ledes lámpa minden makrósnál lapuljon a táskában. Aki vakuhasználatban jártasabb, annak még több tere van kísérletezni a különböző irányból való megvilágításban. Nagyon sok időt el lehet tölteni egy-egy helyen, hogy megtalájuk azt a látószöget, objektívet és világítást, ami a legjobban tetszik. Ezután pedig sokszor már nagyon szubjektív lesz a fogadtatás. Kinek mi jön be. Lássuk a fentebbi "delete" példám egy későbbi verzióját:


Napsütés hiányában pasztelesebb fotókat készíthetünk, amely ugyanúgy tud különlegesebb lenni egy átlagosabb verőfényben és felülről készített ”turistafotónál”.  A lámpák itt nagy szolgálatot tudnak tenni. Erős napsütésben pedig egy egyszerű fehér esernyő töltheti be a diffúzor szerepét. Ekkor kihasználva a természetes fényt, lámpa helyett derítőlappal vagy fehér kartonnal világosíthatunk kicsit a felénk eső árnyékosabb részleteken.


Kicsit továbblépve tehát a mobillal felülről fotózott képnél és már a rutinszerű alapmakrótól is, mivel tehetjük még különlegesebbé a képünket? Akik már komolyabban belevetették magukat a fotózásba és ezen belül is a makró, netalántán a növényfotózás témájába, és már túl vannak ezeken a számukra rutin képeken, azok további kreatív ötletelést igényelnek. Itt már bejönnek a képbe a különböző szűrők, akár effekt akár színezett, a különleges bokeh hátteret "buborékfújó" és pár éve egyre népszerűbb régi objektívek pl. trioplan, diaplan, tükörobjektívek, vetítőlencsék, M42-es egyéb objektívek közgyűrűzve (hamarosan külön bejegyzés lesz róluk).

Egyelőre én a sima lámpás és háttérkreálós időszakomban vagyok, növénymakróban nem szereztem még akkora jártasságot, de hatványozottan előrébb járok, mint az első képkollázsban szereplő sárga Téltemető fotó.


A multiexpó (több kép összefűzése) egy másik kitűnő lehetőség a kreatív technikákon belül, ahol külön kép lehet a háttér, az éles növény és egy kevésbé éles növény, végül összerakva egy már bőven nem mindennapi fotó születik. Ehhez hozzátéve még a megvilágítási próbálkozásokat vagy akár Holdat, csillagokat már valóban egy más szintű kép-alkotási kategóriánál járunk.

Ezek mellett még készíthetünk egészen közeli felvételeket is a bibékről vagy éppenséggel egy már tájképszerű képet, ahol a virág apró törékenységét hangsúlyozhatjuk a hatalmas fák alatt. Érdemes megnézni a nagyobb nemzetközi fotós pályázatok (GDT, Oasis, Asferico, Golden Turtle, Memorial Maria Luisa, ÉTF stb.) múlt évek beli díjazottjait a növény kategóriában. Ihletet, ötletet meríthetünk belőle. Meglehet sokszor találunk fákat és gombákat is köztük, amik nem éppen a makró kategória, de biztos, hogy lesz egy-egy olyan nyertes is, amelyik elgondolkodtat és ötletet ad következő kirándulásunkhoz.

Ajánlom a témában még jártasabb fotósokat, akik engem inspirálnak:

Radomir Jakubowski növényfotói

Misja Smits multiexpói és egyéb csodás felvételei

Sandra Bartocha trioplan és multiexpo kísérletei

Apfel Ágnes hangulatos fotói

Jantyik Tibor mesés növényei és gombái

 

Könyvajánló

Nézzük milyen a könyvfelhozatal magyar nyelven a makrofotózás témájában kis hazánk táján.

Eleinte én is a neten keresgéltem tapasztaltabb makrósok leírásai után, főleg a saját blogom előtt és az első bejegyzésekben vannak is linkek, érdemes azokat is elolvasni. A most ajánlott könyveket linkekkel láttam el, ahol bővebb leírás és elérhetőség is található vásárláshoz.

Az első könyvem a klasszikus Rainbow-slide sorozat pár éve kiadott új tagja volt, mostanra már a 4. kiadásnál tart:

1. Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés (4.kiadás)

Az általános gép- és objektív választási tanácsadás, valamint a szükséges eszközök bemutatása után két különlegesebb téma érintett a könyvben. A makró mellett a teleobjektíves fotózáshoz is ad tippeket, pl. akár az álcásig és cserkelésig. Ami a makrós részt illeti, jó ötletek ad megvilágításhoz és vakuzáshoz is. Ha valakit az apró csodáktól a nagyobb vadakig érdekel a természetfotózás, ez egy igazán jó kompakt könyv hozzá.

2. Horváth Balázs: A közelség varázsa

Majdnem ez volt a második könyv, amit megvettem, de végül belemerültem a terepen a gyakorlásba. Több helyen viszont jó kritikákat olvastam róla és végig kimondottan a közelfényképezésről, makrofotózásról szól.

3. Sárközi Zoltán: Közelfényképezés

Egy régebbi könyv, nem volt hozzá szerencsém, de ha valahol belefutunk, mindenképp érdemes lehet belekukkantani.

4. Bereczky Péter: Közelfényképezés (makrofotózás)

Igen, ez ugyan nem egy kiadott könyv, de olyan tankönyvi szinten és jól összeszedetten írja le a dolgokat, hogy abszolút illeszkedik az ajánlóba.

5. Heidi Adnum: A termékfotózás iskolája

Van amikor érdemes elolvasni a postafiókba érkező ajánlókat. Ezt a könyvet akciósan ajánlotta egyik nap nekem a bookline, és mivel már régóta terveztem, hogy kicsit elkanyarodok a tárgyfotózás felé, nagyon megörültem neki. Jól áttekinthető, könnyen érthető és rendkívül praktikus tippeket ad különös hangsúlyt fektetve és rengeteg segítséget adva bármely típusú tárgy, legfőképp termék bemutatásához. Szerintem kevesen vannak, akik még soha semmit nem hirdettek pl. a vaterán, jófogáson. Bloggereknek és webshopot vezetőknek pedig egyenesen kötelező irodalom.

Ha pedig a téli estéken átrágtuk magunkat a könyveket és blogokon, irány a tavaszi rét és a gyakorlás.


Fagyos éjjelek

A téli sportok szerelmesein és a jégmakrósokon kívül az emberek többsége nem rajong a cudar, hideg időért, amivel a 2017-es év indított. Eleinte nehezebben vettem rá én is magam az új jeges kísérletekre, de 2-3 nap alatt már belerázódtam és újabb ötletelésekre sarkallt a teraszon uralkodó -13 fokos hőmérséklet. Elővettem az akváriumot és először sajnos nem fagyott benne semmi olyan minta, amiért érdemes lett volna beöltözni és "kivonulni". Ezért kísérleteztem a közvetlen kis üveglapra meleg víz folyatásával, valamint visszatértem az akvárium tetejére fektetett üveglap módszeréhez is. Mindkettő meghozta a várt mintákat. Időközben állandóra kitett 5 literes befőttesüvegben is változatos jégvirágok teremtek, így volt mit fotóznom az év első napjaiban és az eddigi leghidegebb éjszakáin. Kis képkeretüvvegen megfolyatott víz vastagabb, nyúlványosabb mintákat adott:

Reggelre pedig gyönyű csavarodós mintákat leltem az üveglapon:

Kipróbáltam a hideg víz és üveglap párosítást is és vastagabb, többrétegű "jégdimenziók" születtek:

És most már tényleg hamarosan könyvajánló, csak elő kell szedni mindegyiket.

Jégvirágok-jégvilágok

*****Boldog 2015-ös Évet minden kedves Olvasómnak!*****

Nem mindent sikerült megírnom a múltkori előzetesben beharangozott témákból. A krakkói úti beszámoló, Morávia csodás vidékének bemutatása, a 4-es metró képei és a könyvajánló így 2015-re csúszott. Cserébe azonban hoztam újra egy kis makró témát! Hiszen télen sem áll meg az élet a makrofotósok számára. A mászó, repülő bogarak és rovarok kimúltak vagy téli álmot alszanak, kedves pókbarátaim is elbújtak, a fák elhullajtották leveleiket és virágok sem nyílnak, bár a kimondottan enyhe december okozott ebben is némi meglepetést. A kellemes november-december után Szilveszterre bekopogtatott a jeges tél: -6 és -12 fok között búcsúztattuk az Óévet. Míg mi vacogunk, addig ez a tökéletes hőmérséklet, ami lehetőséget ad egy különleges "növény" fotózására. Bizony. Ilyenkor nyílnak csak igazán a jégvirágok.

Jégvirág*: A jégvirág (Congelatia gelidus) a jégvirágfélék családjának névadó nemzetsége. Megszámlálhatatlan fajjal rendelkezik. Elterjedése hőmérsékletfüggő, bárhol előfordulhat, ahol mínusz fokokhoz csúszik a higanyszál. Zárvatermő, valódi kétszikű. Mérete pár millimétertől több tíz centiig terjedhet.

(* természetesen ez csak fikció, ám létezik igazi növény Jégvirág, amely egy Észak-Amerikából származó dísznövény, egynyári virág)

A jég változatú "virág" csuda kényes egy faj. Rettentően érzékeny a hőmérsékletre, nem mindegy neki, hogy hol bújik elő és nem olyan egyszerű megfotózni sem. Ez a harmadik év, hogy próbálkozom a kiismerésével. Írtam már két bejegyzést a jegek fotózásáról, amely a kutya vizes vödrénél kezdődött. Mióta kisebb jegeket kezdtem el fotózni, azóta vágytam a klasszikus mintázatú jégvirágokra. A munkahelyem egyik rosszul bezárt ablakán sikerült tavaly fotózni néhányat, de nem volt rá elegendő időm, hogy kísérletezni tudjak többféle megvilágítással. Sok tényező befolyásolja a számomra "klasszikus" jégvirágnak nevezett változat kialakulását. Nem mindegy pl. hogy milyen az üveg, amelyen "terem". Az ablakok, befőttesüvegek, képkeretek üvege mind más és más célt szolgálnak, így teljesen másképp is viselkednek hőtanilag.

Ami a klasszikus jégvirág képződéséhez mindenképpen szükséges:

- üvegfelület: lehetőleg sík és egyszerre legyen tiszta is, de ne teljesen pormentes...na ez sem egyszerű...a porszemcse segít a jégkristályok kialakulásában, azonban ha túl sok van az meglátszik a fotókon, aztán lehet retusálgatni

- hideg: ez nem is kérdés -5 foktól lefelé már teljesen jó

- pára: a klasszikus jégvirág a hideg felületre kicsapódó pára által keletkezik...a formák attól függően is változhatnak, hogy ez milyen gyorsan zajlik le...van e közben hőmérséklet ingadozás (pl. a kicsapódott és megfagyott párát megsüti a nap, majd újra megfagy) a forró víz gőzpárája egészen más formában fagy meg

- zárt tér: ablak esetén ez maga a ház, ahol belülről jön a meleg levegő a rossz szigetelésnél pedig megjelennek a jégvirágok, máskor lehet ez egy speciális doboz, a lényeg, hogy annyira zárt legyen, hogy ne szökjön ki a belsejében napközben felmelegedett levegő, meleg lehelet vagy gőzpára

Ha fotózni is szeretnénk akkor kell még:

- fényképezőgép és makrózáshoz alkalmas objektív vagy egyéb nagyítólencse

- állvány és lehetőség szerint makrósín. A kisméretű és nagyon vékony jégréteget kézből nehéz megfotózni élesen és szépen.

- világítás: nehéz üvegen egy áttetsző formát megfotózni, mindenképpen szükség van a fénnyel való játékra


Érdemes szűkebb, de nem túl szűk rekesszel fotózni (11-18) és ha Av (rekeszelőválasztós mód) módban beállítottuk a rekeszt, akkor nem árt még egy kis plusz expó korrekciót is hozzátenni. A világosabb képet még mindig könnyebb utólag visszahúzni szépen, mint a szürkét fehéríteni. Lehet különböző színes papírokkal is próbálkozni háttérként és közben persze valamilyen módon meg is kell világítani a témát. Mivel a jég kristályszerkezetű, ezért könnyen becsillanhat, sokat kell próbálkozni, hogy milyen megvilágítás a legjobb. Ha van lehetőség, akkor az üveg jeges oldaláról ajánlott fotózni, hogy ne torzítson az üveg és mindenképpen teljesen merőleges legyen a gép/objektív eleje az üveggel (különben a részletek kimásznak az élességi síkból a széleken).

Egészen kicsi különálló virágok jelennek meg enyhébb időben és ha kevesebb a pára:

Közelebbről:

Egy kristályalak:

Több pára és -8 /-10 fok környékén már nagyobb szerkezetek is kialakulnak, néhány varázslatos jégvilág:

Néhány további kép itt: www.icephotos.ewk.hu


Makrofotózás fordított objektívvel 2.

Jóval korábbra terveztem ezt a bejegyzést, de most jutottam el még csak a megírásához. Igaz közben gyakoroltam is a technikát rendesen. Az első részben a szimplán fordított 50-es obi volt a téma méghozzá közgyűrűsoron. Másik kéznél lévő módszer a kitobi megfordítva, ami 18-55 esetében elég brutális tud lenni. Előny ugyan a zoom lehetősége, de minél nagyobb a látószög annál durvább a leképezés és egyben a mélységélességi sík is igencsak minimálisra szűkül. Ezek a módszer hatalmas hátrányai. Nagy homály elől, nagy homály hátul és a témának megfelelően picinek kell lennie, hogy a képen téma lehessen. Nem véletlenül népszerű módszer a  rovarszemfotóknál ez a technika. További nehézséget okoz a tárgytávolság csökkenése valamint a téma beárnyékolása is. Itt már sokszor szükség lehet a vakus megoldásokra vagy egyéb megvilágításra.

Sokat kutattam makrózásom ezen fázisában az objektívek terén. Olvastam hazai és külföldi fórumokat, megkérdeztem makrós ismerősöket és kicsit belekavarodtam a régi idők fényképezőgépeibe. Próbáltam a fix klasszikus 50-es obit, aminél rögtön jött az automatikából adódó probléma. De (gondolom Nikonéknál is) a mélységélesség vagy blendebeugrasztó gombbal itt van egy trükk. Simán feltéve az obit beugrasztjuk a gombbal a blendét és nyomva tartva! levesszük, majd fordítva tesszük vissza (persze a megfelelő fordítógyűrűvel az elején). Nem érdemes a rekeszt túl szűkre állítani, már 8 vagy 11-es értéknél is jelentősen "besötétedik" amint a keresőbe tekintünk.

1. Fordított automata fix obi (28, 35, 40, 50mm) vagy kitobi (18-55mm)

Előny, hogy kitobi általában alapobi a fotós készletben, az 50 1.8 is a kötelező darabok közé tartozik és használtan baráti áron beszerezhetőek. Fontos tudni, hogy nem mindegyik gépen van ez a blendebeugrasztás pl Canon 1000D-n nincs. Nikonok esetében sajnos nem vagyok jártas annyira a típusokban, de a gépek többségénél biztosan van ilyen lehetőség.

2. Fordított fix manuális objektívek (28,35,40,50mm)

Amikor eljutottam a fordított objektíves módszerhez páran ajánlották a régebbi fix objektíveket. Pl. Pentax, Minolta, Pentacon, Tokina. A régi objektívek jó része az úgynevezett M42-esek közé tartozik, azaz az 42mm-es szabványhoz, ahol a csatlakozás menetes volt és nem a mostaniakhoz hasonló bajonett. A fotós csak szimplán betekerte a vázba pl. egy Praktica vagy Zenit gépbe. Először még kicsit visszapattantam a témáról, azt gondoltam, hogy ez túl bonyolult, de később, mikor megint csak előkerült a fordított objektív téma meggyőztek, hogy itt találhatok egyszerű és olcsó megoldást.

A külföldi, főleg amerikai fórumokról megtudtam, hogy nem mindegyik objektív alkalmas erre a fordított technikára. Az optikai-fizikai törvények miatt megfordítva az általános obit valóban szenzációs nagyítást tapasztalhatunk ám mégsem adnak ugyanolyan eredményt. Van egy kedvenc Pentacon 29mm-es obim, amit kimondottan szeretek ósdi épületeknél használni, de megfordítva szinte nincs igazán éles pont a képen. Időközben az egyik kedvenc fotós boltomban is hasonlóan extrém makrósba botlottam, aki szintén sokat segített (köszönet az Optiform munkatársának:) ).

Előnye a régi manuális obiknak, hogy párezer forintért beszerezhetőek, a blende manuálisan állítható bármikor, a hozzá való adapter is hamar és olcsón fellelhető a neten.

Megvan a módszer, megvan a technika, már csak a megfelelő téma hiányzik. Tekintve, hogy sokszor a téma vezeti az embert eddig, így ez nem okozhat gondot. Nálam a pókok határozása volt az egyik elindító ok. Karl Csaba rovarász és pókász ismerősöm többször kért segítséget egész közeli, nagy leképezésű fotókhoz. Sok kisebb méretű pókfajnál ugyanis a szemek elhelyezkedése és a potroh mintázata segíthetnek a pontos határozásban. Engem pedig rabul ejtett, hogy tényleg mennyire másképp rendeződnek a szemek a fajoknál.

Azonban sokszor a kevesebb néha több. Egy idő után rájöttem, hogy a módszer tágabban varázslatos háttérrel szolgál és sokkal barátságosabb mondjuk rovaroknál, mintsem egy túl közeli rovarpofa részlet. Ami komolyabb gyakorlást igényel az a kézből való fordított obis makrózás. Nagyon nehéz bemozdulásmentes, igazán jól eltalált éles képet lőni, annyira kicsi az élességi sík. Aki ennél többet szeretne kihozni az élességből, annak érdemes olvasgatni a focus stacking módszerről bővebben. Itt több (gyakran akár 100 feletti) fokozatosan elcsúsztatott élességi síkú képből összetéve alakul ki egy nagy leképezésű, mégis szinte végig éles kép. Külön topik az Index fórumon: link

Néhány kép a  próbálkazásaim közül:

Fordított automata 50-es:

Fordított 28mm-es manuális obi:


 

Következő bejegyzésem az idei nagyutamról, a vadnyugati túrámról fog szólni.


Makrós siker!!!

A sok gyakorlásnak is beérik előbb-utóbb a gyümölcse. Egyrészt mert póklászás és egyéb rovarok fotózása kapcsán sok jó emberrel és tehetséges fotósokkal sikerült megismerkednem, másrészt 2 év elteltével a technikai és tudásbeli fejlődésem könnyebbé tette a fajhatározásokat, sok hasznos dolgot tanulhattam.

Aminek pedig most nagyon örülök az az, hogy az EISA Photo Maestro pályázaton, aminek idén a Macro volt a témája, sikerült a hazai mezőnyben az I. helyet elérni és így részt venni a varsói nemzetközi megmérettetésen. Igaz ott a dobogóra nem jutottak fel a hangyáim, azonban mindenképpen nagy eredmény ez a számomra.

A hazai szervező a Fotó-videó magazin, az aktuális számban megjelentek a hangyáim:

link

A XXX. MAFOSZ szalonba pedig a Jéglegyező c. képemnek sikerült bejutnia:

Fotó-Hungarikum 2013 album

Kovadri-féle nagy makrós teszt

Magam sem hiszem, de végre sikerült elérnem a nagy makrós tesztig. Hétvégére ugyan elég rossz időt mondtak, még jó hogy nem hittem nekik. Mióta teljes egészében belevettem magam a makrózásba (épp két éve) tervem volt egy makrós teszt. Mint ahogy sok kezdő makrósban, így bennem is sok kérdés felmerült a makrofotózásaim kezdetén. Kezdve a közgyűrű vagy Raynox, állványról vagy kézből, a fűt, fát vagy bogarat egész a hogyan legyen a leképezés egyre nagyobb problémáig. Több emailt is kaptam hasonló kérdésekkel, így végére érve az alapmódszereknek eljött a teszt ideje.

Készítettem pár képet az eszközökről is:

A vakunak majd a Makrofotózás fordított objektívekkel 2. részében lesz szerepe.

A tesztben résztvevő eszközök:

objektívek: 18-55mm kitobi, 70-200mm teleobjektív, 50mm fix, 29mm fix, 100mm makroobjektív

68mm közgyűrűsor

Raynox DCR 250 előtétlencse

nagyítólencse 105mm

fordítógyűrűk, menetszűkítő és -bővítők

kuplunggyűrű 2 objektív szembefordításához

kétszerező

A képeket igyekeztem nagyjából azonos beállításokkal, fényviszonyoknak megfelelően azonos/hasonló "világossággal" (a záridő változtatásával) elkészíteni. Ez nem sikerült egyenletesen (nem olyan egyszerű), ahol sötétebb a kép, ott az adott technika is okozza, illetve a 105-ös nagyítólencsénél a távolság miatt is egyből jóval világosabb lett a kép, gyorsabb záridő lehetséges.

A képek ISO100-on, F8-as rekesszel készült. Mindegyike alatt megtalálható a belinkelt 1800*1200px kép is (igaz a Picasa nekem csak 1024 pixelben hajlandó megjeleníteni). A távolság a frontlencsétől mért távolság (kerekített érték +/- 1cm). Az objektívek fókusztávolsága a végtelenre állítva (kiv. makroobjektív). A képeken semmilyen módosítás nem történt, az eredeti képek jpeggé konvertált változatai.

Akkor kezdjük az elején. Általában a közgyűrűsor és az előtétlencse az elsők között van, amiket egy kezdő makrós beszerez. Illetve a fordított kitobi szintén az egyik első próbálkozás.

Tesztalanyom pitypang hiányában egy másik kis sárga növényke volt. A méretek kedvéért egy gyufaszállal lefotóztam.

Célom a különböző módszerek nehézségeinek, buktatóinak, leképezéseinek, anyagi befektetéseinek és felhasználhatóságának bemutatása. A képek nem igazi tesztfotók, inkább csak a nagyjábóli összevetéshez készültek. A későbbiekben még hozok példákat a használható módszerekre .

 

1. Módszer 70-200mm teleobjektív+közgyűrűsor

- Előny: nincs plussz lencsetag vagy minőségromlást okozó bármely más üveg, egészen homogén háttér, változtatható vastagságú a közgyűrűsor (három részes: 12mm,20mm,36mm)

- Hátrány: fényerőveszteség, kézből nehézkes, szükséges fényerős teleobjektív (min. f4), közgyűrűsor jelátvivős (20-25ezer Ft), inkább statikusabb témákhoz állványról, közepes nagyságú növényekhez, gombákhoz, mintákhoz

 

1./a 200mm-en

távolság: 75cm

nagy felbontás

 

1./b 70mm-en

távolság: 6cm

nagy felbontás

 

2. Módszer 70-200mm teleobjektív+Rayxnox DCR 250

- Előny: fix távolság (10-15cm objektívtől függően), nincs fényerőveszteség, könnyen használható előtétlencse (csíptető)

- Hátrány: plussz lencsetag, amely befolyásolja a képminőséget, előtétlencse 10-15ezer Ft

- Érdekesség a közgyűrűsoros képekhez képest itt épp fordítva van: 200mm-en nagyobb a leképezés

 

2./a 200mm-en

távolság: 11cm

nagy felbontás

 

2./b 70mm-en

távolság: 11cm

nagy felbontás

 

3. Módszer teleobjektív+közgyűrűsor+Raynox DCR 250

- Előny: nagyobb leképezés

- Hátrány: kisebb mélységélességi tartomány, csak egészen kis témákhoz, részletekhez (ahol nem mintázat és faltól-falig élesség kell), csekély képminőségromlás az előtétlencse miatt

 

3./a 200mm-en

távolság: 10cm

nagy felbontás

 

3./b 70mm-en

távolság: 3cm

nagy felbontás

 

4. Módszer fordított 18-55mm kitobi

- Előny: kimondottan nagy leképezés (tehát egy nagyobb hangya alig fér bele a teljes képmezőbe 18mm-en), könnyű, egyszerű, olcsó adaptergyűrű (2-3 ezer Ft), fix távolság (4-5cm), homogén háttér

- Hátrány: iszonyú kicsi mélységélesség tartomány (tizedmilliméterek), keresősötétedés, hosszabb záridő szükséges, nehezen megtalálható élességi sík, alig néhány cm távolság, rekesz előre megadása szükséges, élesség és képminőség gyengébb

 

4./a 18mm-en

távolság: 4cm

nagy felbontás

 

4./b 55mm-en

távolság: 5cm

nagy felbontás

 

5. Módszer fordított fix objektívek

- Előny: nagy leképezés, könnyű, olcsó fordítógyűrűk, olcsó M42-es objektívek (későbbi bejegyz-ésbenbővebben), teljesen homogén háttér

- Hátrány: nagyon kicsi mélységélességi tartomány, keresősötétedés, nehezen található élességi sík, élesség és képminőség gyengébb, képen zajosodás nagyobb lehet

 

5./a fordított 50mm-es objektív

távolság: 10cm

nagy felbontás

 

5./b fordított 29mm-es objektív

távolság: 5cm

nagy felbontás

 

5./c fordított 29mm+közgyűrűsor+kétszerező

távolság: 5cm

megj.: nagyon nagyon kicsi mélységélességi tartomány, szinte használhatatlan

nagy felbontás

 

6. Módszer fix objektívek közgyűrűsoron, kihuzaton

- Előny: nagyobb leképezés plussz lencsetag nélkül, olcsó kihuzat (M42), olcsó adaptergyűrűk (M42-EOS), homogén háttér

- Hátrány: hosszabb szett (kézből nehézkes), fényerőveszteség, szűk mélységélességi tartomány, csak kis témákhoz, hosszabb záridő, objektívtől függő képminőség

 

6./a 50mm objektív+közgyűrűsor

távolság: 5cm

nagy felbontás

 

6./b 29mm objektív 120mm M42-es kihuzaton

távolság: 0 (a téma szinte hozzáér a lencséhez)

megj.: szinte használhatatlan

nagy felbontás

 

6./c 29mm objektív+120mm kihuzat+kétszerező

távolság: 6cm

megj.: minőségromlás, kézből nagyon nehézkes

nagy felbontás

 

7. Módszer 105mm nagyítólencse kihuzattal

- Előny: olcsón beszerezhető különféle használt nagyítólencse, nagy fókusztávolság, könnyű, kicsi, olcsó adaptergyűrű (menetszűkítő v. -bővitő), homogén háttér

- Hátrány: kihuzat szükséges, nem szabványos menetek, leképezés kisebb

- Érdekesség: kihuzat nagyságától függően változatos háttérmosás (későbbi bejegyzésben)

távolság: 22cm

nagy felbontás

 

8. Módszer 100mm makroobjektív

- Előny: makróra tervezve, alapból 1:1 leképezés, jobb képminőség, kézből is használható, rengeteg témához: fű, fa, rovar, kisteleként is használható pl. a 100mm-es

- Hátrány: fókuszállítás az objektív előre-hátra mozgatásával, drága (50-200ezer Ft közötti használt obik), alapból "csak" 1:1 leképezés

távolság legközelebbi fókusztávolságon: 12cm

nagy felbontás

 

9. Módszer 100mm makroobjektív kiegészítőkkel

- Előny: nagyobb leképezés

- Közgyűrűsorral fényerővesztés, előtétlencsével plussz lencsetag miatti minőségromlás (igaz csekély)

 

9./a közgyűrűsorral

távolság: 9cm

nagy felbontás

 

9./b közgyűrűsorral+Raynox DCR250-el

távolság: 6cm

nagy felbontás

 

10. Módszer egymásba fordított objektívek

- Előny: nagy leképezés, olcsó kuplunggyűrű (1-2ezer Ft)

- Hátrány: nehéz és hosszú a szett egyben, kicsi mélységélességi tartomány, vignettálás, kézből szinte használhatatlan, csak nagyon pici témákhoz, képminőség az objektívek minőségétől függő, a lencserendszerek miatt élesséh és minőségromlás, zajosodás lehetséges, nehezen található élességi sík, nagyon kis fókusztávolság

megj.: további tesztek a későbbi bejegyzésekben

 

10./a 70-200mm teleobjektív 200mm-en+fordított 50mm objektív

távolság: 4cm

nagy felbontás

 

10./b 100mm makroobjektív+fordított 50mm

távolság: 1,5cm!!!

megj: nagyon kicsi fókusztávolság!

nagy felbontás

 

A fordított objektíves fotózás nagyvakus, kézből rovarászós módszeréről és a nagyobb leképezésű fotókról hamarosan készül bejegyzés.


Új szezon ibolya nyitánnyal

Elindult a szezon méghozzá igencsak nyáriasan. Két hét alatt igyekezett bepótolni a természet a lemaradást. Előkerült egyik kis kedvencem is a szomszédban, a Pokoli cselőpókom, aki novemberben ásta be magát télire. Remélem hamarosan meglesznek a kispókjai. Kivirágoztak a meggyfák és megjelentek az ibolyák is. Alaposan el is térítettek a nagy makrós tesztemtől, pedig már teljesen rászántam magam, hogy az összes kütyüt, obit, kiegészítőt kihurcoljam a kertbe és összerakjam a bejegyzéshez. Ehhez képest 3 napot az ibolyákkal voltam elfoglalva, pedig nem igazán megy túl jól nekem a virágfotózás, gyakorolni viszont tökéletes. A végeredmény aztán várakozásaimon felüli lett. Megjegyzem, hogy a kedvenc makró obim helyett egy régi M42-es 29mm-es Pentaconnal sikerült megtalálnom az utat az ibolyákhoz.

Többen az ismerőseim közül komornak találták a képek hangulatát, de nekem nem tűnt úgy, annyira az ibolya ragyogása kötött le. Akárcsak a jegeknél, itt is sikerült új dolgokat tanulnom a fény hatalmáról és arról, hogy mennyire nem mindegy honnan érkezik.


Kissé hátulról ferde szögben érkező fényben:

 

Ferdén előlről-oldalról érkező fényben, amiből a háttérre is jut:

 

Vegyes fény (zseblámpával segédlettel):

 

Fekvő és álló formátum egy témára:

 

Hamarosan a makrós tesz!


Új jeges weboldal

A mostani téli szezon nem bővelkedett igazán fagyos napokkal (-15 -20 fokok) legalábbis a fővárosban, de már tavaly elkezdtem egy angol nyelvű weboldal készítését (de inkább képek, mint szöveg), amelyet csak a kedvenc jégformáimnak és egyéb fagyos témáknak szánok és most elkészült. Remélem folyamatosan tudom majd bővíteni évről évre újabb témákkal. Akit érdekel a jegek változatos világa látogasson el a következő oldalra:

www.icephotos.ewk.hu


Év vége

Minden várakozásom ellenére (és főleg egy kétszerező hiányában) nem jött össze a Makrofotózás fordított objektívvel 2. része és a nagy makrós teszt idén ősszel. Az első rész továbbra is nézettségvezető, és számomra örömteli meglepetés, hogy a pókos bejegyzés is közelít az 500. megtekintéshez!

Annyi azonban bizonyos, hogy az év zárásaként újra előtérbe kerülnek a jegek és jégmakrók, készül a a Jégtermő 2.0 is, és van pár ötletem a nagyon cudar és hideg esték beltéri fotózással való eltöltésére is.

 


Címkefelhő
Feedek
Megosztás