Liebster Award - blogos díj

Nemrégiben kaptam egy levelet. Csépányi Marcsi, a http://lelkesszavak.cafeblog.hu/ írója küldte nekem a Liebster Award emblémáját. Először nem tudtam pontosan miért is ért a megtiszteltetés, de utána olvastam miről is van szó. Ezúton is köszönöm neki!

 

Ez egy igazán kedves, egészen népszerű gesztus és ötlet szerintem, amely világszerte elterjedt. Azért is tetszik, mert  egészen sok más témájú remek blogra is lelhetünk, ha utána nézünk a díjazottaknak.

 

Többféle szabály is létezik, ezek főleg a kérdések és a blogok számában tér csak el. Amit én kaptam, annak a következők  a szabályai:

- egy blogbejegyzésben megemlíteni és köszönetet mondani annak, akitől kaptuk a díjat

- válaszolni a feltett kérdésekre, ez 4 db

- 4 random tényt megosztani magunkról

- 11 kedvenc blognak továbbadni a díjat, emailben is értesíteni őket


Lássuk Marcsi kérdéseit:

1. Mit tartasz a legnagyobb sikerednek a blogod indulása óta?

Eleinte a saját fejlődésemet szerettem volna nyomon követni a makrofotózásban, végül azt vettem észre, hogy többen írnak és kérdeznek tőlem. Legnagyobb sikernek a a pókos bejegyzésemet tartom, amelyik a legnézetteb az összes bejegyzésem közül. Remélem hatására páran másképp tekintenek a pókokra.

2. Van-e olyan témád, amit már régóta érlelsz magadban, de még nem jött szembe az alkalom, a színhely?

Az afrikai elefántokról szívesen írnék, régi nagy szerelmem Kenya és az Amboseli Nemzeti Park.

3. Gondoltál-e már arra, hogy a "termést" saját kiadásban publikálod?

Eddig csak magam számára vagy ajándékba készíttettem fotókönyvet, albumot. Rengeteg csodaszép fotóalbum van, ki tudja talán majd egyszer az afrikai elefántokról vagy a pókokról lesz publikáció:)

4. Itt a nyár, a feltöltődés ideje. Neked mi jelenti a feltöltődést?

Sokszor hangulattól, életszakasztól függ. Van hogy az, amikor csak fél napig nézem miként nő a fű a kertben. Máskor viszont az igazán aktív, utazós-fotós kirándulás.

4 random tény rólam:

szeretem a pókokat, 2 napnál tovább nehezen bírom leves nélkül, nem szeretek futni, nagy kedvencem a Star Wars klasszikus trilógiája (IV-VI.)


Végül pedig a 11 blog, amiket kedvelek, témájukat tekintve főleg fotózással vagy filmekkel, esetleg bohósággal kapcsolatosak, nekik szeretném tovább adni a Liebster Award plakettjét:

http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/ mindig meglepő tények és fotók

http://filmvilag.blog.hu/ remek ajánlók

http://smokingbarrels.blog.hu/ szintén egy filmes blog

http://supernaturalmovies.blog.hu/ filmkritikák

http://akoskiss.blogspot.de/ fotózásról sok témában

http://tekasztorik.blog.hu/ teljesen elvetemülten humoros blog

http://alfimacsek.cafeblog.hu/ a macskák igazi világuralkodók

http://madarvedogolyokapkodo.blogspot.de/ természet- és állatvédelem remek fotókkal

http://blog.volgyiattila.hu/ jó pár hasznos tippet olvastam már  tőle

http://maimanohaz.blog.hu/ mindig tele érdekességekkel

http://blog.csorge.hu/ a pihe, amely többször is leszállt elém a virtuális nethullámokon

 

A kérdéseim számukra:

1. Melyik volt az eddigi legnépszerűbb bejegyzés, írás a blogodban/blogotokban?

2. Mi a célod/célotok a bloggal, miért kezdted/kezdtétek el írni?

3. Mennyire viseled/viselitek jól a blogoddal kapcsolatos esetleges negatív kritikákat, leveleket?

4. Mi volt az idei nagy elhatározásod/elhatározásotok a bloggal kapcsolatban vagy valami amiről mindenképp szerettél/szeretettek volna írni?

 


Makrofotózás fordított objektívvel 2.

Jóval korábbra terveztem ezt a bejegyzést, de most jutottam el még csak a megírásához. Igaz közben gyakoroltam is a technikát rendesen. Az első részben a szimplán fordított 50-es obi volt a téma méghozzá közgyűrűsoron. Másik kéznél lévő módszer a kitobi megfordítva, ami 18-55 esetében elég brutális tud lenni. Előny ugyan a zoom lehetősége, de minél nagyobb a látószög annál durvább a leképezés és egyben a mélységélességi sík is igencsak minimálisra szűkül. Ezek a módszer hatalmas hátrányai. Nagy homály elől, nagy homály hátul és a témának megfelelően picinek kell lennie, hogy a képen téma lehessen. Nem véletlenül népszerű módszer a  rovarszemfotóknál ez a technika. További nehézséget okoz a tárgytávolság csökkenése valamint a téma beárnyékolása is. Itt már sokszor szükség lehet a vakus megoldásokra vagy egyéb megvilágításra.

Sokat kutattam makrózásom ezen fázisában az objektívek terén. Olvastam hazai és külföldi fórumokat, megkérdeztem makrós ismerősöket és kicsit belekavarodtam a régi idők fényképezőgépeibe. Próbáltam a fix klasszikus 50-es obit, aminél rögtön jött az automatikából adódó probléma. De (gondolom Nikonéknál is) a mélységélesség vagy blendebeugrasztó gombbal itt van egy trükk. Simán feltéve az obit beugrasztjuk a gombbal a blendét és nyomva tartva! levesszük, majd fordítva tesszük vissza (persze a megfelelő fordítógyűrűvel az elején). Nem érdemes a rekeszt túl szűkre állítani, már 8 vagy 11-es értéknél is jelentősen "besötétedik" amint a keresőbe tekintünk.

1. Fordított automata fix obi (28, 35, 40, 50mm) vagy kitobi (18-55mm)

Előny, hogy kitobi általában alapobi a fotós készletben, az 50 1.8 is a kötelező darabok közé tartozik és használtan baráti áron beszerezhetőek. Fontos tudni, hogy nem mindegyik gépen van ez a blendebeugrasztás pl Canon 1000D-n nincs. Nikonok esetében sajnos nem vagyok jártas annyira a típusokban, de a gépek többségénél biztosan van ilyen lehetőség.

2. Fordított fix manuális objektívek (28,35,40,50mm)

Amikor eljutottam a fordított objektíves módszerhez páran ajánlották a régebbi fix objektíveket. Pl. Pentax, Minolta, Pentacon, Tokina. A régi objektívek jó része az úgynevezett M42-esek közé tartozik, azaz az 42mm-es szabványhoz, ahol a csatlakozás menetes volt és nem a mostaniakhoz hasonló bajonett. A fotós csak szimplán betekerte a vázba pl. egy Praktica vagy Zenit gépbe. Először még kicsit visszapattantam a témáról, azt gondoltam, hogy ez túl bonyolult, de később, mikor megint csak előkerült a fordított objektív téma meggyőztek, hogy itt találhatok egyszerű és olcsó megoldást.

A külföldi, főleg amerikai fórumokról megtudtam, hogy nem mindegyik objektív alkalmas erre a fordított technikára. Az optikai-fizikai törvények miatt megfordítva az általános obit valóban szenzációs nagyítást tapasztalhatunk ám mégsem adnak ugyanolyan eredményt. Van egy kedvenc Pentacon 29mm-es obim, amit kimondottan szeretek ósdi épületeknél használni, de megfordítva szinte nincs igazán éles pont a képen. Időközben az egyik kedvenc fotós boltomban is hasonlóan extrém makrósba botlottam, aki szintén sokat segített (köszönet az Optiform munkatársának:) ).

Előnye a régi manuális obiknak, hogy párezer forintért beszerezhetőek, a blende manuálisan állítható bármikor, a hozzá való adapter is hamar és olcsón fellelhető a neten.

Megvan a módszer, megvan a technika, már csak a megfelelő téma hiányzik. Tekintve, hogy sokszor a téma vezeti az embert eddig, így ez nem okozhat gondot. Nálam a pókok határozása volt az egyik elindító ok. Karl Csaba rovarász és pókász ismerősöm többször kért segítséget egész közeli, nagy leképezésű fotókhoz. Sok kisebb méretű pókfajnál ugyanis a szemek elhelyezkedése és a potroh mintázata segíthetnek a pontos határozásban. Engem pedig rabul ejtett, hogy tényleg mennyire másképp rendeződnek a szemek a fajoknál.

Azonban sokszor a kevesebb néha több. Egy idő után rájöttem, hogy a módszer tágabban varázslatos háttérrel szolgál és sokkal barátságosabb mondjuk rovaroknál, mintsem egy túl közeli rovarpofa részlet. Ami komolyabb gyakorlást igényel az a kézből való fordított obis makrózás. Nagyon nehéz bemozdulásmentes, igazán jól eltalált éles képet lőni, annyira kicsi az élességi sík. Aki ennél többet szeretne kihozni az élességből, annak érdemes olvasgatni a focus stacking módszerről bővebben. Itt több (gyakran akár 100 feletti) fokozatosan elcsúsztatott élességi síkú képből összetéve alakul ki egy nagy leképezésű, mégis szinte végig éles kép. Külön topik az Index fórumon: link

Néhány kép a  próbálkazásaim közül:

Fordított automata 50-es:

Fordított 28mm-es manuális obi:


 

Következő bejegyzésem az idei nagyutamról, a vadnyugati túrámról fog szólni.


Makrós siker!!!

A sok gyakorlásnak is beérik előbb-utóbb a gyümölcse. Egyrészt mert póklászás és egyéb rovarok fotózása kapcsán sok jó emberrel és tehetséges fotósokkal sikerült megismerkednem, másrészt 2 év elteltével a technikai és tudásbeli fejlődésem könnyebbé tette a fajhatározásokat, sok hasznos dolgot tanulhattam.

Aminek pedig most nagyon örülök az az, hogy az EISA Photo Maestro pályázaton, aminek idén a Macro volt a témája, sikerült a hazai mezőnyben az I. helyet elérni és így részt venni a varsói nemzetközi megmérettetésen. Igaz ott a dobogóra nem jutottak fel a hangyáim, azonban mindenképpen nagy eredmény ez a számomra.

A hazai szervező a Fotó-videó magazin, az aktuális számban megjelentek a hangyáim:

link

A XXX. MAFOSZ szalonba pedig a Jéglegyező c. képemnek sikerült bejutnia:

Fotó-Hungarikum 2013 album

Kovadri-féle nagy makrós teszt

Magam sem hiszem, de végre sikerült elérnem a nagy makrós tesztig. Hétvégére ugyan elég rossz időt mondtak, még jó hogy nem hittem nekik. Mióta teljes egészében belevettem magam a makrózásba (épp két éve) tervem volt egy makrós teszt. Mint ahogy sok kezdő makrósban, így bennem is sok kérdés felmerült a makrofotózásaim kezdetén. Kezdve a közgyűrű vagy Raynox, állványról vagy kézből, a fűt, fát vagy bogarat egész a hogyan legyen a leképezés egyre nagyobb problémáig. Több emailt is kaptam hasonló kérdésekkel, így végére érve az alapmódszereknek eljött a teszt ideje.

Készítettem pár képet az eszközökről is:

A vakunak majd a Makrofotózás fordított objektívekkel 2. részében lesz szerepe.

A tesztben résztvevő eszközök:

objektívek: 18-55mm kitobi, 70-200mm teleobjektív, 50mm fix, 29mm fix, 100mm makroobjektív

68mm közgyűrűsor

Raynox DCR 250 előtétlencse

nagyítólencse 105mm

fordítógyűrűk, menetszűkítő és -bővítők

kuplunggyűrű 2 objektív szembefordításához

kétszerező

A képeket igyekeztem nagyjából azonos beállításokkal, fényviszonyoknak megfelelően azonos/hasonló "világossággal" (a záridő változtatásával) elkészíteni. Ez nem sikerült egyenletesen (nem olyan egyszerű), ahol sötétebb a kép, ott az adott technika is okozza, illetve a 105-ös nagyítólencsénél a távolság miatt is egyből jóval világosabb lett a kép, gyorsabb záridő lehetséges.

A képek ISO100-on, F8-as rekesszel készült. Mindegyike alatt megtalálható a belinkelt 1800*1200px kép is (igaz a Picasa nekem csak 1024 pixelben hajlandó megjeleníteni). A távolság a frontlencsétől mért távolság (kerekített érték +/- 1cm). Az objektívek fókusztávolsága a végtelenre állítva (kiv. makroobjektív). A képeken semmilyen módosítás nem történt, az eredeti képek jpeggé konvertált változatai.

Akkor kezdjük az elején. Általában a közgyűrűsor és az előtétlencse az elsők között van, amiket egy kezdő makrós beszerez. Illetve a fordított kitobi szintén az egyik első próbálkozás.

Tesztalanyom pitypang hiányában egy másik kis sárga növényke volt. A méretek kedvéért egy gyufaszállal lefotóztam.

Célom a különböző módszerek nehézségeinek, buktatóinak, leképezéseinek, anyagi befektetéseinek és felhasználhatóságának bemutatása. A képek nem igazi tesztfotók, inkább csak a nagyjábóli összevetéshez készültek. A későbbiekben még hozok példákat a használható módszerekre .

 

1. Módszer 70-200mm teleobjektív+közgyűrűsor

- Előny: nincs plussz lencsetag vagy minőségromlást okozó bármely más üveg, egészen homogén háttér, változtatható vastagságú a közgyűrűsor (három részes: 12mm,20mm,36mm)

- Hátrány: fényerőveszteség, kézből nehézkes, szükséges fényerős teleobjektív (min. f4), közgyűrűsor jelátvivős (20-25ezer Ft), inkább statikusabb témákhoz állványról, közepes nagyságú növényekhez, gombákhoz, mintákhoz

 

1./a 200mm-en

távolság: 75cm

nagy felbontás

 

1./b 70mm-en

távolság: 6cm

nagy felbontás

 

2. Módszer 70-200mm teleobjektív+Rayxnox DCR 250

- Előny: fix távolság (10-15cm objektívtől függően), nincs fényerőveszteség, könnyen használható előtétlencse (csíptető)

- Hátrány: plussz lencsetag, amely befolyásolja a képminőséget, előtétlencse 10-15ezer Ft

- Érdekesség a közgyűrűsoros képekhez képest itt épp fordítva van: 200mm-en nagyobb a leképezés

 

2./a 200mm-en

távolság: 11cm

nagy felbontás

 

2./b 70mm-en

távolság: 11cm

nagy felbontás

 

3. Módszer teleobjektív+közgyűrűsor+Raynox DCR 250

- Előny: nagyobb leképezés

- Hátrány: kisebb mélységélességi tartomány, csak egészen kis témákhoz, részletekhez (ahol nem mintázat és faltól-falig élesség kell), csekély képminőségromlás az előtétlencse miatt

 

3./a 200mm-en

távolság: 10cm

nagy felbontás

 

3./b 70mm-en

távolság: 3cm

nagy felbontás

 

4. Módszer fordított 18-55mm kitobi

- Előny: kimondottan nagy leképezés (tehát egy nagyobb hangya alig fér bele a teljes képmezőbe 18mm-en), könnyű, egyszerű, olcsó adaptergyűrű (2-3 ezer Ft), fix távolság (4-5cm), homogén háttér

- Hátrány: iszonyú kicsi mélységélesség tartomány (tizedmilliméterek), keresősötétedés, hosszabb záridő szükséges, nehezen megtalálható élességi sík, alig néhány cm távolság, rekesz előre megadása szükséges, élesség és képminőség gyengébb

 

4./a 18mm-en

távolság: 4cm

nagy felbontás

 

4./b 55mm-en

távolság: 5cm

nagy felbontás

 

5. Módszer fordított fix objektívek

- Előny: nagy leképezés, könnyű, olcsó fordítógyűrűk, olcsó M42-es objektívek (későbbi bejegyz-ésbenbővebben), teljesen homogén háttér

- Hátrány: nagyon kicsi mélységélességi tartomány, keresősötétedés, nehezen található élességi sík, élesség és képminőség gyengébb, képen zajosodás nagyobb lehet

 

5./a fordított 50mm-es objektív

távolság: 10cm

nagy felbontás

 

5./b fordított 29mm-es objektív

távolság: 5cm

nagy felbontás

 

5./c fordított 29mm+közgyűrűsor+kétszerező

távolság: 5cm

megj.: nagyon nagyon kicsi mélységélességi tartomány, szinte használhatatlan

nagy felbontás

 

6. Módszer fix objektívek közgyűrűsoron, kihuzaton

- Előny: nagyobb leképezés plussz lencsetag nélkül, olcsó kihuzat (M42), olcsó adaptergyűrűk (M42-EOS), homogén háttér

- Hátrány: hosszabb szett (kézből nehézkes), fényerőveszteség, szűk mélységélességi tartomány, csak kis témákhoz, hosszabb záridő, objektívtől függő képminőség

 

6./a 50mm objektív+közgyűrűsor

távolság: 5cm

nagy felbontás

 

6./b 29mm objektív 120mm M42-es kihuzaton

távolság: 0 (a téma szinte hozzáér a lencséhez)

megj.: szinte használhatatlan

nagy felbontás

 

6./c 29mm objektív+120mm kihuzat+kétszerező

távolság: 6cm

megj.: minőségromlás, kézből nagyon nehézkes

nagy felbontás

 

7. Módszer 105mm nagyítólencse kihuzattal

- Előny: olcsón beszerezhető különféle használt nagyítólencse, nagy fókusztávolság, könnyű, kicsi, olcsó adaptergyűrű (menetszűkítő v. -bővitő), homogén háttér

- Hátrány: kihuzat szükséges, nem szabványos menetek, leképezés kisebb

- Érdekesség: kihuzat nagyságától függően változatos háttérmosás (későbbi bejegyzésben)

távolság: 22cm

nagy felbontás

 

8. Módszer 100mm makroobjektív

- Előny: makróra tervezve, alapból 1:1 leképezés, jobb képminőség, kézből is használható, rengeteg témához: fű, fa, rovar, kisteleként is használható pl. a 100mm-es

- Hátrány: fókuszállítás az objektív előre-hátra mozgatásával, drága (50-200ezer Ft közötti használt obik), alapból "csak" 1:1 leképezés

távolság legközelebbi fókusztávolságon: 12cm

nagy felbontás

 

9. Módszer 100mm makroobjektív kiegészítőkkel

- Előny: nagyobb leképezés

- Közgyűrűsorral fényerővesztés, előtétlencsével plussz lencsetag miatti minőségromlás (igaz csekély)

 

9./a közgyűrűsorral

távolság: 9cm

nagy felbontás

 

9./b közgyűrűsorral+Raynox DCR250-el

távolság: 6cm

nagy felbontás

 

10. Módszer egymásba fordított objektívek

- Előny: nagy leképezés, olcsó kuplunggyűrű (1-2ezer Ft)

- Hátrány: nehéz és hosszú a szett egyben, kicsi mélységélességi tartomány, vignettálás, kézből szinte használhatatlan, csak nagyon pici témákhoz, képminőség az objektívek minőségétől függő, a lencserendszerek miatt élesséh és minőségromlás, zajosodás lehetséges, nehezen található élességi sík, nagyon kis fókusztávolság

megj.: további tesztek a későbbi bejegyzésekben

 

10./a 70-200mm teleobjektív 200mm-en+fordított 50mm objektív

távolság: 4cm

nagy felbontás

 

10./b 100mm makroobjektív+fordított 50mm

távolság: 1,5cm!!!

megj: nagyon kicsi fókusztávolság!

nagy felbontás

 

A fordított objektíves fotózás nagyvakus, kézből rovarászós módszeréről és a nagyobb leképezésű fotókról hamarosan készül bejegyzés.


Új szezon ibolya nyitánnyal

Elindult a szezon méghozzá igencsak nyáriasan. Két hét alatt igyekezett bepótolni a természet a lemaradást. Előkerült egyik kis kedvencem is a szomszédban, a Pokoli cselőpókom, aki novemberben ásta be magát télire. Remélem hamarosan meglesznek a kispókjai. Kivirágoztak a meggyfák és megjelentek az ibolyák is. Alaposan el is térítettek a nagy makrós tesztemtől, pedig már teljesen rászántam magam, hogy az összes kütyüt, obit, kiegészítőt kihurcoljam a kertbe és összerakjam a bejegyzéshez. Ehhez képest 3 napot az ibolyákkal voltam elfoglalva, pedig nem igazán megy túl jól nekem a virágfotózás, gyakorolni viszont tökéletes. A végeredmény aztán várakozásaimon felüli lett. Megjegyzem, hogy a kedvenc makró obim helyett egy régi M42-es 29mm-es Pentaconnal sikerült megtalálnom az utat az ibolyákhoz.

Többen az ismerőseim közül komornak találták a képek hangulatát, de nekem nem tűnt úgy, annyira az ibolya ragyogása kötött le. Akárcsak a jegeknél, itt is sikerült új dolgokat tanulnom a fény hatalmáról és arról, hogy mennyire nem mindegy honnan érkezik.


Kissé hátulról ferde szögben érkező fényben:

 

Ferdén előlről-oldalról érkező fényben, amiből a háttérre is jut:

 

Vegyes fény (zseblámpával segédlettel):

 

Fekvő és álló formátum egy témára:

 

Hamarosan a makrós tesz!


Új jeges weboldal

A mostani téli szezon nem bővelkedett igazán fagyos napokkal (-15 -20 fokok) legalábbis a fővárosban, de már tavaly elkezdtem egy angol nyelvű weboldal készítését (de inkább képek, mint szöveg), amelyet csak a kedvenc jégformáimnak és egyéb fagyos témáknak szánok és most elkészült. Remélem folyamatosan tudom majd bővíteni évről évre újabb témákkal. Akit érdekel a jegek változatos világa látogasson el a következő oldalra:

www.icephotos.ewk.hu


Év vége

Minden várakozásom ellenére (és főleg egy kétszerező hiányában) nem jött össze a Makrofotózás fordított objektívvel 2. része és a nagy makrós teszt idén ősszel. Az első rész továbbra is nézettségvezető, és számomra örömteli meglepetés, hogy a pókos bejegyzés is közelít az 500. megtekintéshez!

Annyi azonban bizonyos, hogy az év zárásaként újra előtérbe kerülnek a jegek és jégmakrók, készül a a Jégtermő 2.0 is, és van pár ötletem a nagyon cudar és hideg esték beltéri fotózással való eltöltésére is.

 


Éves összegzés és előzetes

Áprilisban volt egy éve, hogy elindítottam ezt a blogot, ideje kicsit összegezni és pár dolgot megújítani. Amikor az első bejegyzéseket elkezdtem írni, gondoltam leginkább nekem lesz hasznos, hogy nyomon követhetem a makrofotózásom lépcsőfokait és fejlődését. Idővel azonban egyre több biztató hozzászólás és email érkezett. Mára pedig még a kevésbé olvasott bejegyzések is a 200 körüli megtekintésnél tartanak.

Mivel már több mint 30 bejegyzésnél tartok, létrehoztam a fenti menüben egy Bejegyzések menüpontot, ahol megtalálható az eddigi összes írásom hivatkozással, időrendi sorrendben. Jobb oldalon pedig mindig a legfrissebb 5 bejegyzés látható.

Eddig esett szó technikai dolgokról: közgyűrűs, fordított obis, makroobjektíves és előtétlencsés makrózásról. Kalandoztam pitypangok, pipacsok és bakszakállak között. Kicsit körbenéztem a kalibrálás és képfeldolgozás témakörében. Írtam belföldi (környező rétek, Duna-part, Szeged, Mecsek, Balaton északi része) és külföldi (Horvátország, Rajna környéke, Ciprus, Toszkána) útjaimról. Barkácsoltam fényterelőket beépített és rendszervakuhoz is. Magukkal ragadtak a hullámok és a fagyott formák, végül pedig teljesen elmerültem a fantasztikus érdekességeket rejtő pókok világában.

Nézzük melyek voltak az elmúlt év legnépszerűbb bejegyzései:

ha nem számítjuk a Magamról, A makrofotózásról és a Helyszínek menüpont bejegyzéseket, akkor az írások közül a legnézettebbek:

- Makrokalandok 1-2-3.

- Tippek, trükkök, tanulságok 1-2.

- Színek, kalibrálás, képfeldolgozás


Az abszolút kiemelkedő nézettségvezető pedig:

Makrofotózás fordított objektívvel 1.

(eddig 614 megtekintés)

 

Így aztán a következő bejegyzés szintén a fordított objektíves makrózás különleges leképezéséről fog szólni, azaz hamarosan itt a Makrofotózás fordított objektívvel 2. része!

Az év hátralevő részében pedig végre sort kerítek a nagy makrós tesztemre, ahol az eddigi különböző makró módszereket fogom gyakorlati szempontból összehasonlítani (tárgytávolság, leképezés, háttérmosás, hangulati hatás).


A pókok csodálatos világa

 

Mielőtt egy újabb kicsit technikai bejegyzés következne a makrofotózásom rögös ösvényeiről, úgy gondoltam külön fejezetet szánok az eddigi legtöbbet fotózott makró témámnak a tadadadadddaaaaaam iiiigen a pókoknak:) És most ne fusson, lapozzon tovább senki, az alábbiakban igazi meglepő érdekességeket igyekeztem összegyűjteni kis nyolclábú barátaimról. Úgy vélem a gyakori undor helyett tisztelet járna ezeknek az ízeltlábúaknak a lenyűgöző képességeikért. Eddig 1 év alatt 45-50 fajjal sikerült találkoznom, ebből több mint 30-at a kertben vagy közvetlen közelében kaptam lencsevégre, közülük egy sem támadott, mart meg vagy üldözött.

Fontos megjegyeznem, hogy az összes pókot természetes körülmények között fotóztam, semmilyen bántódás vagy behatás (spray, hűtés, egyebek) nem érte őket!


Külön köszönet a lektorálásért Karl Csabának!


Érdekességek a pókokról

Kevés olyan állat van még a Földön, aki annyi viszolygást és félelmet váltana ki, mint a pók. Pedig eme soklábú, sokszemű lény csodálatos érzékekkel, trükkökkel és stratégiával bír. Pókok mindenhol előfordulnak, leszámítva a sarkvidékeket (bár ki tudja…). Még a világűrbe is feljutottak, köszönhetően a Skylab személyzetének, akik 2 pók: Arabella és Anita viselkedését, táplálkozását és hálószövési technikáját vizsgálták súlytalanságban. Kiderült, hogy gravitáció hiányában nem tudtak igazán szimmetrikus hálót szőni.

Rengeteg városi legenda terjedt el róluk, pl. hatalmas emberevő pókokról a sivatagban (megj.: ez esetben a  Tevepókról van szó, aki tényleg méretes, de nem igazi pók, hanem rovarpók és nincs mérge, nem kerget vagy eszik embert, ha napfényen van akkor árnyékot keres, ekkor követheti az ember árnyékát). Igazán veszélyes és mérges pók nem sok van, néhány közülük:  Ausztrál tölcsérhálós pók (kimondottan aggresszív és mérge erős, de már van ellenszere), Ausztrál vöröshátú pók, Brazil vándorpók, Hatszemű homoki pók, Hegedűpók, Fekete özvegy stb. Magyarországon a Mérges dajkapók mérge a legerősebb (hazai viszonylatban), de marása nem halálos, külföldi szakirodalmak szerint hőemelkedést, émelygést, marás helyén időleges zsibbadást okoz, itthon nincs hivatalosan publikált marás. A hírhedt és hasonlóan legendás Fekete özvegy is legközelebb csak Horvátországban fellelhető. A többi pók sem tekinti zsákmánynak az embert, így nem veszi üldözőbe és ugrik rá, inkább csak akkor marnak, ha piszkálják őket vagy ha támadást észlelnek, de gyakran inkább menekülőre fogják. A Namíbiai arany kerekes pók például összegömbölyödik és legurul a homokbuckáról, hogy támadója szem elől tévessze. De láttam Üvegházi törpepókot függőleges falon oldalára fordulva tetszhalottaskodni.

Ezzel ellentétben az ember előszeretettel vadássza és fogyasztja némely országban a nagyobb méretű pókokat (Dél-Amerikai országok, Kambodzsa, Thaiföld), egyes trópusi törzsek tarantulát sütögetnek levélben.

A Földön mintegy 40.000, Magyarországon kb. 750 faj él, de az új felfedezéseknek köszönhetően ezek a számok folyamatosan változnak. Hihetetlenül változatosak, méretük 1mm-től 13cm-ig változhat, a nagyobbak főleg az egzotikus vidéken élő madárpókok közé tartoznak. Az eddig ismert legnagyobb pók a Teraphosa blondi 12 inches azaz 30,5cm-es! lábterpeszével.

A pókok egyik igazi különlegessége a 4 szempár (léteznek hat-, négy- és kétszemű pókok is), a szemek elhelyezkedése segít az azonosításban is. Igazi újdonság, hogy nemrég fedeztek fel egy szem nélküli pókfajt:

http://gyal.facepress.hu/hirek/vilagfelfedezes-szemetlen-pok-201208102250

A farkaspókok és ugrópókok előtestének tetején is található egy szempár, így kitűnő látással rendelkeznek, az ugrópókok hátrafelé is remekül mozognak és állítólag még a színeket is képes megkülönböztetni.

Annak ellenére, hogy népszerűségük elég kicsi (ha nem számítjuk a mai napig sikeres Pókember képregényeket és az ebből készült mozifilmeket), a pókok régóta részei a különböző történeteknek, folklórnak, szimbólumoknak. A görög mitológiában Pallas Athénének tulajdonítják a megteremtését. Ovidius Átváltozások című művében olvashatunk arról, hogy miként változtatta a szövés-fonás istennője a vele szövőversenyre kiálló halandó Arachnét az elbizakodottságáért pókká, hogy örökké a levegőben szőjjön.

A hálószövés szintén jellegzetes és egyedi az állatvilágban. A pókok némelyike igazi mérnökmester, szinte teljesen szabályos geometriai formákkal bíró hálót szőnek, olyan stratégiai érzékkel, ami igazán döbbenetes. Már maga a pókfonál is különleges. Olyan, mint egy folyékony kristály; egy zselés selyemoldat, amely hirtelen szárad, így válik erőssé. A tenyérnyi Nephila clavipes az egyik legjobb hálót szövő pók. Erős hálója kisebb madarakat is el tud fogni. Külön kutatásokat végeznek Massachussetsben a mesterséges pókfonál létrehozására, pl. golyóálló mellény létrehozásához. Sok kicsi sokra megy, valószínű egy szociális faj példányainak közös munkája vagy sok-sok egyedül dolgozó pók hálói kapcsolódtak össze Texasban, a Dallastól délre fekvő Tawakoni tó körüli parkban, ahol látogatók vették észre a több fát és bokrot beborító hatalmas, 182 méter hosszú pókhálót.

http://www.nytimes.com/2007/08/31/us/31spider.html?_r=1&em&ex=1188705600&en=fbf002a0bb300d1f&ei=5087%0A

A hálók többsége az élelemszerzést szolgálja, ám ugyanúgy felhasználják áttelelőhely készítéshez, a petéket védő kokonhoz vagy ”biztonsági kötélként”. Némely faj pókfonálon utazik más helyekre a levegőben, itthon is van ilyen, népiesebb nevén ez az ökörnyál. Az állaspókok szinte mintha repülnének, úgy siklanak a pókszálakon a bokrok között, volt szerencsém élőben is látni, elképesztő.

Koronás keresztespók a hálója közepén:

A szinte levegőben úszó állaspók:

A négyes keresztespók biztonsági kötele:

 

Vadászati módszereik szintén csodálatraméltóak. A kerekhálós pókok a legismertebbek (pl. a keresztespókok többsége ilyen), várakoznak, míg a ragacsos hálójukba zsákmány nem kerül, csak ők tudják, hol van az a néhány nem ragadós szál, amin mozoghatnak. A álkaszáspókok és pl. a bokrokon gyakran látható tölcsérpókok kusza, rendezetlen hálót készítenek, amibe inkább belegabalyodik az áldozat. Az Észak-amerikai lasszóspók egyedi módon egy mintegy 5 cm hosszú fonál végére helyezett ragacsos cseppecskével vadászik. Meglóbálja és rádobja a zsákmányra. Az Európai és Észak-amerikai csupaszpók úgy ejti el áldozatát, hogy két vékony sugárban ragacsos anyagot bocsát ki és cikcakkvonalban spricceli áldozatára, csapdába ejtve a prédát. Az Ausztráliai hálóvető pók kisméretű hálót sző, és azt négy elülső lába között tartja, majd ezzel kapja el zsákmányát.

Videó a hálóvetőről, főleg a végén a lassítást érdemes nézni:

http://www.bbc.co.uk/nature/18990161


A törpepókok közül néhány ügyesen kihasználja a teret. Rendezetlen hálójával körbeszövi pl. a kerti székek lábait, vagy elhagyatottabb bútorok alját és csapdaszálakat helyez el függőlegesen, úgy hogy azok végeit a talajon rögzíti. Ha egy ilyen szálba beleakad egy hangya vagy kisebb rovar, akkor szinte felkapja a rugalmas szál, és a pók rögtön ott terem. A szálak sűrűn helyezkednek el, így pl. egy náluk jóval nagyobb farkaspókot is el tudnak kapni.

A háló nélküli pókok pl. ugrópókok, farkaspókok gyorsaságuknak köszönhetően lerohanják a kiszemelt prédát. Más talajlakók, mint az aknászpók ravaszsággal és ügyességgel kerít magának táplálékot. Függőleges aknája tetejére egy csapóajtót épít és a bejáratot remekül álcázza, rendkívül gyorsan csap le az arra tévedőre.

Igazi különc a pókok között a búvárpók. Légnadrágja és búvárharangja segítségével élete nagy részét a vízben tölti, csak ősszel mászik ki a szárazföldre, hogy a telet csigaházakba húzódva vészelje át. Vízinövényekhez rögzített harang alakú hálót sző és ebbe hordja a vízfelszínről az utótestén és lábán lévő kettős szőrzet közé beszorított légbuborékokat.

A pókok párkeresésében és utódnemzésében is vannak érdekességek. A hálóval rendelkező pókoknál a háló megfelelő ütemű és erősségű rezgetésével tudja a hím a nőstény tudomására hozni, hogy ő nem zsákmány és nem ellenség, hanem bizony randevúzni szeretne. Más pókok tánccal próbálják lenyűgözni leendő párjukat pl. ugrópókok, madárpókok. Sokszor azonban a hímek megsérülnek vagy el is pusztulhatnak párzás után, vagy ismerve a Fekete özvegyet akár a nőstény gyomrában is végezhetik. A farkaspókok a kicsinyeiket sokáig a hátukon hordozzák.


Az ugrópók udvarlása tényleg érdemes megnézni! : link

Az egyik legszebb ugrópók még többet is beletesz (a 3. perctől jön a lényeg): link

Saját videó egy koronás keresztespók párról: link

Saját videó egy kicsi Sitticus sp. ugrópókról: link

Saját videó a Pokoli cselőpókról: link

 

Még számos elképesztő dolog rejlik a pókok világában, sok még felfedezésre vár. Az biztos, hogy érdemtelenül állnak a népszerűségi lista alján. Bejegyzésemet néhány interneten talált néphiedelemmel zárom:

Jó előjelnek számít, ha valaki este pillant meg egy pókot, a franciák azt mondják „az esti pók nagy szerencsét hoz”, ha valaki reggel lát meg egy pókot, az rossz előjelnek számít, veszélyre figyelmeztet. Ha valakinek egy pók a kezére, mellére mászott, vagy fonálon függve rá leereszkedett, az illető örülhetett, hogy jó napja lesz. Kifejezetten pénzre utal, ha valaki egy pókot éppen hálószövés közben pillant meg. A svábok szerint ha a pók a háló közepén ül vagy fon akkor jó idő lesz, ha elhagyja a helyét és a padlón ide-oda mászik, akkor eső lesz. A magyar néphitben a pókot szerencsejelképnek tartották és varázserőt tulajdonítottak neki, ezért úgy vélték, ha valaki megöli a pókot, azt nagy baj éri. Ugyancsak a magyar néphitben, ha a pók leereszkedik elénk, vendéget jelez, más magyarázat szerint az illető pénzhez jut. Ha lány ágya felett ereszkedik le, az illetőnek hamarosan férjhez megy. Általános gyógymód volt, hogy pókhálót tettek égési és más, friss sebre.


Egy alig 4mm-es ugrópók ártatlanság:


 

Eddigi pókjaim virtuális gyűjtőhelye:

http://indafoto.hu/kovadrifoto/collections


További források:

wikipédia

Szinetár Csaba: Pókok

Karl Csaba cikke a Mérges dajkapókról, weboldala: http://izeltlabuak.ucoz.hu/

Skylab kutatás:

http://www.nasa.gov/centers/marshall/news/background/Bios/skylab2.html_prt.htm

MIT (Massachussets Insitutes of Technology) kutatás:

http://web.mit.edu/newsoffice/2006/spider.html


Medvehagymás Mecsekben mászkáltam

Egy igazán kellemes hétvégét volt lehetőségem eltölteni a Mecsekben. Már az odafelé vezető út is felcsigázza az embert - szó szerint, mert olyan de olyan rallys kacskaringós út van, elrobogoztam volna kicsit arra:) - és ezt még tetézi a környéket belengő jellegzetes hagymaillat. Szóval mire a célállomásra értünk már kellően lezsibbadtam:)

Az erdőben azonban hihetetlen nyugalom és békesség árasztja el az embert. Pontosítok árasztott volna el engem is, ha még hajnal 5-kor is nem valami Mecsek techno dübörgött volna az erdő zegzugjaiban...nem tudom milyen fesztivál lehetett éppen akkor. Szerencsére fél 6 körül kidőltek, így a fotós csapattal már könnyebben rá tudtunk hangolódni az erdőbe szűrődő korai fénysugarak hangulatára. Nehéz az erdőben fotózni...a sok fa és tér...megkeresni benne valamiféle "rendet",  kompozíciót nem is olyan könnyű. Több időt töltöttem a medvehagymák közelebbi megfigyelésével. Bóklászásom során néhány új pókfajt is sikerült lefotóznom. Első alkalommal a fotós társak még kissé viccelődtek is, de aztán már több helyről hallottam az " Adri itt is egy pók! " mondatokat:) Ha egyszer rááll az ember szeme, még menetközben is kiszúr egy bolhányi ugrópókot a földön.

Néhány további kép a kirándulásról:  link


Címkefelhő
Feedek
Megosztás