Róma, Róma, Róma

Tutte le strade portano a Roma - Minden út Rómába vezet

Méghozzá nem is csak egyszer. Sokan többször is visszatérnek ebbe a csodás városba. Amikor 2005-ben először látogattam el Olaszország fővárosába, megfogadtam, hogy egyszer még mindenképpen visszatérek. Lenyűgözött a hangulata, a pezsgése, a történelmi kisugárzása, hogy saját szemmel láthattam a történelem könyvekben leírtakat és az addig csak filmekből ismert Colosseumot.

Egyik kedvenc könyvem volt akkoriban Steven Saylor: A Róma című könyve. Igazából a bejegyzésnek sem tudtam frappánsabb címet adni, ami jobban kifejezné, mi is annyira fantastico Rómában. Talán az, hogy egyszer nem is elég :) Közel 10 éve barátokkal 5 nap alatt igyekeztünk felfedezni Róma főbb nevezetességeit. A csapatból ketten olyan remek útitervet állítottak össze, hogy rengeteg minden meg tudtunk nézni. Igaz, hogy reggeltől estig csak mentünk, mentünk és gyalogoltunk, trappoltunk, egészen addig, amíg már másik cipő után kellett néznem. November közepe nagyon jó választásnak bizonyult, kellemes idő volt még és nem volt már annyira sok turista sem.

Idén májusban azonban pünkösd előtt dugig volt a város a rengeteg látogatóval. Szinte minden látnivaló állvány alatt bújkált, a fő út a Colosseumnál pedig végig tribünökkel és lezárásokkal volt "csúfítva", a Titus diadalív teljesen leborítva építkezési hálóval. Egyedül a Trevi-kút és a Szent Péter-bazilika állt "szabadon". Ha valaki utazást szervez Rómába, szerintem november előtt ne menjen, kivéve, ha szeret tolongani, várakozni és embertömegben lökdösődve várost nézni. Bennem annyira megmaradtak a 2005-ös emlékek, hogy második találkozásom az örök várossal kissé csalódás volt. És nemcsak azért, mert a kigondolt fotókat nem tudtam a sok renoválás miatt elkészíteni, hanem sikerült rögtön megérkezésünk napján méghozzá az esti városnézés első 10 percében kificamítanom a jobb bokámat. A rossz állapotú és szemetes járdák helyzete sajnos nem sokat változott. Legközelebb mindenképpen túrabakancsban megyek majd, a macskakövek nagyon hamar megviselik a lábat. A másik kissé illuzióromboló tényező a rengeteg, de szerencsére nem túl erőszakos, mégis egy idő után idegesítő mobil utcai árus. Sálak, villogó kütyük, egyéb bóvlik és műanyag porfogók. 2005-ben még könyv- és szuvenírárusok voltak csak, a magyar útikönyvemet pl. egy igazi közvetlen, olasz bácsitól vettem aki pár szót még magyarul is tudott.

Három teljes napunk volt körbejárni Rómát. Szerencsére nem olyan nagy a város, metróval is remekül körbejárható, persze kilométereket is lehet gyalogolni, úgy hogy csak akkor vesszük észre, hogy mennyit mentünk, amikor már nem érezzük a lábunkat. A csapat nagy része még nem járt Rómában, így ketten igyekeztünk időben jól beosztani az időnket. Amiket szerintem mindenképpen érdemes megnézni és belefér 3 napba is:

Colosseum

Bárhonnan könnyen megtalálható, hiszen mindenhonnan vezet ide egy út. Folyamatosan igyekeznek felújításokkal védeni a bomlástól, így szinte mindig állványzat rejti valamelyik oldalát. Májusban 8-9 óra között már gyűltek a turisták (7 körül szerencsére még senki sem volt, nyugodtan lehetett fotózni) és sokan nem tudják, hogy a Forum Romanum bejáratánál (a Colosseum bejáratától jobbra fel kb. 200m-re), szintén vannak jegypénztárak, ahol nincs sor (egy jegy érvényes a Forum Romanumra és a Colosseumra is). Elképesztő hely, lenyűgöző belül is. Vespianus kívánságára 72-ben kezdték meg az építkezéseket és fia Titus fejezte be 80-ban. Közel 50 ezer embert tudott befogadni.



Forum Romanum

Ott járva a rajzok, leírások és táblák alapján nagyon könnyen elképzelhetjük milyen lehetett fénykorában az ősi Róma főtere. Itt tartották a népgyűléseket, a szenátus választást és a vallási ceremóniákat. A kereskedelem, a társadalmi élet és az igazságszolgáltatás központja volt. A végén feljuthatunk a Capitoliumhoz. Egyik kedvenc részem a városban egész napos program is lehet a Colosseum és a Palatinus domb meglátogatásával összekötve.

Vatikán és a Szent Péter-bazilika

Citta del Vaticano. 1929 óta a lateráni szerződés alapján különálló, független állam, élén a mindenkori pápával. Itt található a keresztény világ legnagyobb temploma. Bernini gyönyörű terével együtt kívülről is hatalmas. Egyre fokozottabb biztonsági átvilágításon kell átjutni, a tömeg szinte körbeér a téren. Összesen ötször jártam eddig itt életem során. Akárhányszor megyek is, mindig lenyűgöz amint belépek.  Belépve, rögtön jobbra az egyik első kápolnában található Michelangelo Pietája és az átjárókban valamint oldalhajókban pedig számtalan síremlék, oltár és művészeti alkotás.A faragott antik fatrónus a központi helye a templomnak, hihetetlen részletes faragásokkal. A bazilika tetejébe is fel lehet menni, persze pénzért és csúcsidőben hosszú várakozás után. 537 lépcső vezet fel, ebből közel kétszáz megspórolható lifttel. A vége felé egészen szűk és már megdőlő folyosón, szűk lépcsőkön kell mászni, de nem vészes. A kupola közelebbi megtekintése után a tetőről fantasztikus körpanoráma tárul elénk.

A vatikáni múzeumba idén nem mentem el újra, de mindenképpen érdemes meglátogatni. A híres képek, szobrok, töménytelen mennyiségű értéktárgyak és végül a Sixtusi-Kápolna megtekintése mind-mind nagy élmény.

A bazilika belsejében:

Angyalvár

A bazilikától nem messze található Hadrianus császár és családjának épített síremlék. Börtönként is használták és a császár szobra helyett egy angyal került a tetejére. Több napos tartózkodás vagy esősebb idő esetén a bent lévő múzeum és szobák-termek körbejárása remek program. Tetejéről szintén pompás a panoráma.


Trastevere

A Tevere partjánfekvő városnegyedben átélhetjük az igazi klasszikus római hangulatot. Szűk macskaköves utcácskákban és színes, régi házak között kávézók és apró éttermek várják a turistahadat. Központjában található a Piazza Santa Maria, Róma legrégebbik Mária temploma.

Pantheon

Az összes isten számára emelték, ma már híres személyek nyughelye Raffaelló Sanzitól  kezdve II. Victor Emmanuellen át I. Umbertó királyig és nejéig. Különlegessége az oculus, ami tulajdonképpen egy lyuk az épület tetején.

Villa Borghese

Egy kellemes fél vagy egynapos kirándulás helyszíne lehet, nemcsak hatalmas, gyönyörű kertje miatt, hanem az épületben található állandó kiállítás és múzeum miatt is. Olyan híres remekműveket őriznek itt, mint Bernini szobrai (Dávid, Prosperina elrablása, Apolló és Daphné) valamint Boticelli, Tiziano, Raffaello és Caravaggio képek. Igazi ínyencségek a művészettörténet kedvelőinek.

Városi bóklászások

A városban lépten-nyomon valamilyen ismert helybe, épületbe, térbe botlunk miközben egyik nevezetességtól a másikig haladunk. Könnyen lehet így megtervezni a napokat, ám arra készülni kell, hogy sok láblógatós idő nem marad. Trevi-kút, Spanyol lépcső, Campo de' Fiori piac, II. Victor Emmanuel emlékmű, Piazza Navona nem messze fekszenek egymástól, így egy délután alatt bejárhatóak. Nem írok mindegyikről hosszabban, nagyon hasznos összefoglaló oldalak találhatóak a neten.pl.: link

Néhány fotó a teljesség igénye nélkül:

II.Victor Emmanuel emlékmű, itt fel lehet menni ingyen a teraszra és még feljebb is lifttel némi euro fejében:

Piazza Navona a híres szökőkutak tere:

Fontana del Moro:

Fontana del Nettuno:

Campo de' Fiori, azaz a Virágok mezeje, 1456-ig egy vadvirágos rét volt, 1600-ban Giordano Brunót itt végezték ki, ma már piac található itt tipikus olasz termékekkel:

 

 

 

 

 

 

 

Trevi-kút, közepén Neptun isten diadalmenetével, háttal állva pénzérme dobás kötelező,ha még vissza szeretnénk térni:

Ha már 3 napnál több idő is jut Rómára, akkor nem messze a várostól fekszik Ostia Antica, az ókori Róma kikötővárosa, amely egy félnapos kiránduláshoz tökéletes, jó időben a tengerpart is barátságosabb. Szintén egy kicsit távolabb találhatóak a római katakombák, ebből a Via Appia Anticán a Saint Callixtus. Külön kis program lehet Caracella termáinak meglátogatása. Sajnos nem sok maradt fent belőle. A városban pedig felkutathatóak a kisebb templomok, terek és nevezetességek is, mint pl. az Igazság szája a Santa Maria di Cosmedin templomnál, a Santa Maria Maggiore bazilika vagy a Lateráni Szent János bazilika.

Válogatás album, további képek itt: link


Toszkán tájakon 2. - Középkori falvak, reneszánsz városok

Kedvelem Olaszország sokarcúságát, egészen más a felkapott tengerparti része, külön világ Velence, Róma vagy Firenze. Persze ez biztosan még sok más országra is igaz, de jelenleg nálam csizmaföld az élmezőnyben van.

Toszkánában a kisebb falvakban, városkákban olyan mintha megállt volna az idő. Sok évet megélt várfalak, kőházak, elhagyatottnak tűnő kúriák. Mintha egy filmstúdió díszletei között mászkálna az ember. Montepulciano, San Gimignano, de igazából az egész Orcia-völgy mesés. És ez még mindig csak egy kis rész.


A kicsit nagyobb városokban, mint Pienza vagy Siena azért már bőven van nyüzsgés. A nyugodt, lelassult hangulatú falvak után nem győztem figyelni és kapkodni a fejem, nehogy egy robogó alá kerüljek vagy nekimenjek valakinek.

Templomokból, dómokból sem volt hiány. Olyan hihetetlen aprólékos faragásokkal díszítettek, hogy minden négyzetcentiméteréről lehetne fotót készíteni.

Firenzére kevés az egy nap, hiszen rengeteg más kulturális néznivaló is van a város múzeumaiban és kiállításain, ha csak körbejárjuk a várost már azzal elmegy több óra.

Ékes, nagyszerű építészeti remekművét nem is tudtam egyben lefotózni.Teljesen körbeépítették egy kicsinyke téren, szinte alig hittem el, hogy egy ekkora épület egyszer csak ott van előttem.

Viszont amilyen díszes kívülről, olyannyira szerény belül. Leszámítva persze a fantasztikus oltárokat, freskókat és festményeket.

Az olasz gasztronómiát tekintve bőven van miből válogatni: ropogós és egyben omlós édessütemények,  kávékészítmények, tészták, pizza, sajtok és persze a fehér és vörös borok elképesztő választéka különböző kisebb-nagyobb családi pincészetekből.

Összességében a táj, a városok, a hangulat, az ételek, a vendéglátás olyan vonzó úticéllá teszik Olaszország ezen részét, hogy egyáltalán nem csodálom, hogy sokan minden évben itt töltik szabadságuk nagy részét.


Címkefelhő
Feedek
Megosztás