Kicsit megkésve bár, de lelkesen végre eljutottam a blogomhoz. Történetesen a legújabb bejegyzéshez német utamról. 3 napot volt szerencsém Mainzban tölteni és ezen idő alatt hódolni kulináris, de még inkább a fotózási szenvedélynek. Tekintve a pazar söröket, borokat és étkekeket na és a kissé borús időt - ám de annál gyönyörűbb tájakat - , nem is tudom melyik volt nagyobb élmény.

Rüdesheim városról még dalocska is szól David Garricktől (aki gondolja keressen rá a neten:) ). Ez a Rajna menti kisváros híres a szőlőültetvényekkel borított domboldalairól, így aztán boráról is, hangulatos, kacskaringós utcáiról, melynek legismertebb példánya a Drosselgasse. Tele van borozóval, sörözővel, hangulatos zene szól mindenütt, mintha az ember egy hatalmas városi ünnepségbe csöppenne. Külön élmény fellibegőzni a város legmagasabb pontján emelkedő emlékműhöz, amelyet 1871-ben emeltek a francia-porosz háborúban aratott győzelem emlékére és Germániát ábrázolja. Sajnos épp renoválás és ezáltal egy nagy műanyag lepel alatt volt az emlékmű.

Ami számomra szintén nagy élmény volt, az a félnapos rajnai hajókázás. Volt részem tájfotózásban, madárfotózásban, egy kis minták-formák kreatív megörökítésében és persze a völgy minden kanyarában felbukkanó várak szinte gyermeki örömmel töltöttek el nemcsak engem, de a hajó többi utasát is, akikkel együtt dacoltunk a kissé barátságtalan szeles idővel és végig fent dekkoltunk a hajó felső szintjén.

A további szócséplés helyett inkább beszéljenek a képek.

további fotók