No lépjünk a makrózás következő szintjére. Mit is szeretnénk? Illetve mit is szeretnék? Éles, minél nagyobb leképezésű, éles, részletgazdag, éles és igen szóval minél élesebb és részletesebb fotót az apróságok világából. Nem tudom más makrósok hogy vannak ezzel, engem elfogott a nAAAgy leképezés féle betegség. Azaz ha lehetne még a muslica szempilláit (már ha van neki) is jó lenne 24*36-ban na jó APSC-n 23.6x15.7mm méretben látni. :)))

Tünetek a következőek: enyhe sárgulás szitakötőszemek és hatalmas rovarszemek láttán, őrült kutatás a neten, fényterelőtervezés körüli gondolatok még álomban is, agyalás és keresés, más makrófotók tanulmányozása, makrófotósok tippjeinek kipróbálása. Szóval előtanulmányok.

A makrofotózás menüpontban említettem, hogy hányféle módon lehet a közelképeket készíteni. Ebből kettőt próbáltam és most sor került az előtétlencse kipróbálására. Raynox DCR250 a kísérleti alanyom. Aki valaha belepillantott a makrofotózás témakörébe biztosan hallott róla.

Egy eleve 1:1 leképezésre termett makroobjektívre bigyesztve ezt az előtétlencsét bár alaposan csökken az amúgy sem túl távoli (100-as makrónál 31cm) közelpont, de az élmény...no azt hiszem nálam ez az igazán már varázslatos makrótartomány. Azonban nem elég, hogy a 31cm-ből kb. 6-8cm lesz, de a téma úgy besötétül, hogy öröm nézni a záridőt:) Szóval ímhol csak előjön a megvilágítási probléma, persze nem minha ezt eddig ne hallottam vagy olvastam volna, eddig kisebb leképezésnél azért lehetett trükközni.

Lehetőségek a problémák kiküszöbölésére:

- rovarok szokásainak kifigyelése (pl. harmatos lepke vagy álmos lepke nem repdes, tehát hajnal és este, pókok nem annyira ijedősek, legyekhez lassan lehet közelíteni, nem szívbajosak stb.)

- hirtelen lehüléseknél szintén lelassulnak a rovarok, már ha rovarokra pályázunk

- vakuhasználat: itt jön a képbe a fényterelés.

Google mindent kidob... belemélyedve, kutatva, nem egy őrült és elszánt makrós talált ki trükköket és sok megtalálható a neten leírással. Köszönet ezúton is szistipistinek, aki egy egyszerű, ötletes fényterelőt alkotott: szistipisti oldala

Végre elővehettem kissé megporosodott mérnöki tanulmányaimat, jól jött az a sok óra géprajz:)

a felső részét pedig olyan szögben hajthatjuk, amilyenben akarjuk: előre, hátra, éppen mihez kell:

És a gyors tesztképek a kertben:

Tehát a beépített kisvaku fényének "finomított" használatával egyrészt gyorsabb záridőt nyerünk és kézből is élesebb képek születnek, ami nem kis sikerélményt okoz és persze némi borzongást is ilyen közel kerülni a nem épp szépségükről híres rovaroknál. Bevallom az első ilyen fotózás annyira felvillanyozott, hogy ugráltam örömömben a szoba közepén:) Persze azért még mindig vannak nehezítő körülmények és egyéb akadályozó tényezők. Erről nemsokára bővebben további képekkel illusztrálva.