Toszkán tájakon 1. - A zöld lankák birodalmában

Jó ideje útiterveim között szerepelt Toszkána. Leginkább beszámolók, képek, filmek erősítették bennem évről évre az elhatározást, hogy oda mindenképpen el kell mennem, mert varázslatos egy vidék. Fotósok számára pedig aztán végképp memóriakártyákat és zárat nem kímélő, pixelhalmozó látványokban gazdag hely.

Idén májusban végre saját szememmel is láthattam, és valóban olyan volt, mint amilyenre számítottam. Hatalmas távlatok, amelyekben a mesésen dimbes-dombos lankák a zöld és sárga rengeteg árnyalatában egymásba gabalyodva táncolnak amerre csak a szem ellát. A sötétzöld ciprusok a távolban nyújtóznak, a végeláthatatlan völgyek domboldalaiban szőlő és olajfa ültetvények bújnak meg.

A hullámzó földeken itt-ott, mintha valaki nagyon magasból odaszórta volna, kisebb-nagyobb kúriák ücsörögnek a hozzájuk vezető rövid ciprussorokkal. Sok közülük már több évszázada része ennek a csodás tájnak.

Az ott töltött egy hetem alatt az időjárás sok arcát megmutatta: volt hatalmas éjfekete, lilás-kékes felhős jégeső, bárányfelhős napsütés, foszlányos fénypászmás napkeltében is lehetett részem és a túra végére a nemszeretem egybefüggő szürke szemerkélő esősből is kaptam ízelítőt. Egy napon belül is hihetetlen változékony tudott lenni az idő: míg egyik völgynél szakadt az eső a másik irányban sütött a nap, de volt olyan is, hogy reggel esélyét sem lehetett látni napsütésnek 2 óra múlva mégis már csak felhőfoszlányok maradtak az égen.

Tájfotózás szempontjából a két legizgalmasabb napszak a hajnal és az este. Napnyugtát még könnyen elcsíp az ember, a napfelkeltéhez azonban nem árt idejében felkelni. Pár nap után már egészen megszoktam a korai kelést, csak az alvási időtartam volt kicsit kevés (átlag 4,5 óra...). De bevetve mindenféle koffeintuningot, egészen jól bírtam a megszokottól eltérő napi ritmust. Szóval kelés korán, indulás a tervezett helyre, napközben szabad program és délután/este egy másik helyszín.

A hajnal lágyabb, halványabb színekkel festett felhőkkel köszönti szemlélőjét, köddel, párával rejti el a távoli vidéket; este a Nap narancsra festett égaljával búcsúzik.

Hamarosan Toszkán tájakon 2. - Középkori falvak, reneszánsz városok


Medvehagymás Mecsekben mászkáltam

Egy igazán kellemes hétvégét volt lehetőségem eltölteni a Mecsekben. Már az odafelé vezető út is felcsigázza az embert - szó szerint, mert olyan de olyan rallys kacskaringós út van, elrobogoztam volna kicsit arra:) - és ezt még tetézi a környéket belengő jellegzetes hagymaillat. Szóval mire a célállomásra értünk már kellően lezsibbadtam:)

Az erdőben azonban hihetetlen nyugalom és békesség árasztja el az embert. Pontosítok árasztott volna el engem is, ha még hajnal 5-kor is nem valami Mecsek techno dübörgött volna az erdő zegzugjaiban...nem tudom milyen fesztivál lehetett éppen akkor. Szerencsére fél 6 körül kidőltek, így a fotós csapattal már könnyebben rá tudtunk hangolódni az erdőbe szűrődő korai fénysugarak hangulatára. Nehéz az erdőben fotózni...a sok fa és tér...megkeresni benne valamiféle "rendet",  kompozíciót nem is olyan könnyű. Több időt töltöttem a medvehagymák közelebbi megfigyelésével. Bóklászásom során néhány új pókfajt is sikerült lefotóznom. Első alkalommal a fotós társak még kissé viccelődtek is, de aztán már több helyről hallottam az " Adri itt is egy pók! " mondatokat:) Ha egyszer rááll az ember szeme, még menetközben is kiszúr egy bolhányi ugrópókot a földön.

Néhány további kép a kirándulásról:  link


Ciprus, a kettősségek és a macskák szigete

Rengeteg mindent tudnék írni Ciprusról, amit láttam, hallottam és tapasztaltam. Próbáltam nem sokáig húzni az élménybeszámolót, hogy még a friss élmények hatása alatt írjak. Először is ez az a hely, ahova szintén szívesen visszatérnék. El tudnék tölteni több időt is bebarangolva a turisták által kevésbé ismert részeit.

Mostani kiinduló helyszínem Agia Napa felkapott városkája volt. Főszezonban még a beton is pezseghet, annyira turistaváros lett ebből a régen tipikus kis ciprusi faluból. Egymást érik a kávézók, éttermek, bárok, szórakozóhelyek. Oroszok és angolok előszeretettel választják nyaralóhelynek, nem véletlen, hogy remek steakeket kapni és Limassolban 18 bundabolt vígan megél.

Ciprus nem görög, nem török, hanem Ciprus maga. Egy olyan sziget, ahol különös módon nyugodtak, lazák és igyekszenek élvezni az életet a ciprióták. Történelme elég viszontagságos, hiszen földrajzi helyzete révén megfordultak itt főníciaiak, törökök, keresztes lovagok, angolok és még sok egyéb nemzet. Éppen ezért kultúrája, hagyományai és ételei igazán változatosak. Gyönyörű tengerpartjai vannak, az ember szinte el sem hiszi, hogy valódi tengerben úszkál és nem egy fehérre meszelt, türkízvizű medencében. Márciustól októberig nincs eső, novemberben vetnek és márciusban aratnak. A macska szent állat és gyakran csapatokban mászkálnak. A kutya viszont a ciprusiak számára magát a dögvészt testesíti meg, így nem is nagyon van a szigeten.

Ez így nagy általánosságban még nem olyan érdekes. Viszont amikor ott van az ember és tapasztalja ennek töredékét,  majd máris úgy érzi, hogy na itt aztán szívesen élnék, az már egészen jól sikerült bemutatkozás. Nézzük csak: 750 ezer lakosra majd 3 millió turista jut. A gazdag kolostorok pedig adnak a köz javára is, mint pl. oktatás- és egészségügybe. A ciprióták pedig mindig kitalálnak valamit, amiből meg lehet élni, persze ez főleg turizmushoz köthető, de akkor is ügyesek, legyen szó mezőgazdaságról vagy régészetről.

Sok oldalt tele tudnék írni, de nem útikönyvnek szánom eme bejegyzést:) Térjünk rá, hogy mi egyéb érdekességeket láttam.

Több várost is volt szerencsém meglátogatni: Limassol, Larnaca, Protaras, Paphos, Curion vidéke, Troodos hegyi falucskái. Nem egyszer kissé kábán barangoltam eme városok utcáin, főleg mikor egy teljesen leromlott állapotú étterem mellett egy luxus óraüzlet volt, majd amellett egy lakóépület, utána ruhaüzlet, majd azt egy újabb romos épület követte. Ez volt az egyik kettőség, amit tapasztaltam.

A másik kettőség már alapból a szigeten is jelen van: az északi rész török fennhatóság alatt áll, igaz ezt sehol nem ismerik el önálló köztársaságként. A mai napig nem rendezett teljesen ez a viszony a szigeten. A tengerparti turizmus fellendítése mellett folyik a hegyvidéki kis faluprogram is, ahol pont a régi hagyományok, nyugalom, természetközelség élvezete a fő szempont és ide is vetődik ám turista, nem véletlen a 4 csillagos szálloda egy eldugott kis hegyi lankán. Erős ellentéte ez a bulizós, fiatalokkal teli tengerparti üdülőhelyeknek.

Gasztronómia...hmmmm...na ezt nem lehet leírni:) Van itt minden: görög, török, tengeri herkentyűk, angol és helyi specialitás. Amit lehet kipróbáltam: birka-bárány igazán ízletes (klíma miatt itt nem faggyúsak így ízük is más), steak medium zamatos, kis tavernák legolcsóbb kínálata is házi speciális öntetet és elkészítést rejhet pl. muszaka vagy rákkoktél házi készítésű öntettel mennyei, a kebab tésztája na az már ott van a topban és ha mixed akkor vannak benne nyárson sütött húsdarabkák és külön darálthúsgombóckák is grillezve hozzá sali (öntet nincs) nagyon fiiinom. Levesük nem igazán van, bár egy jó hallevest azért ettem. Édességek: a méztől és diótól csurgó, ragadó török finomságok itt is vannak, fagyi felejtős, a mustkolbászuk annyira nem ragadott meg, viszont a szentjánoskenyérmagszirupban pirított magvaik na azokba ha belekóstol az ember, nem bírja abbahagyni.

Kicsit a helyiekről: jellemző temperamentum náluk a "ráérünk", nem kell elkapkodni, siettetni semmit. Ti is ráértek, turisták vagytok. Mit izgatjátok magatokat. Kedvesek és segítőkészek, igazán jól beszélnek angolul. Jókedélyűek általában, a férfiak szívesen töltik idejüket a helyi kis kávézókban ostáblát játszva és megbeszélve az aktuális eseményeket. Nagyon vallásosak és nagyon tisztelik a hagyományaikat.

Ajánlom mindenkinek, aki tartalmas kikapcsolódásra vágyik, hogy látogassa meg egyszer ezt a szigetet.

további képek itt:   link


Tippek, trükkök, tanulságok 2.

Lassan véget ért a réti szezon, lecsengett a nyár és így a tavaszi-nyári makrokalandjaim is, legalábbis a 2011-es évet tekintve. Több kedves hozzászólást és levelet is kaptam és meg kell mondjam, hogy voltak kétségeim a "blogolást" illetően, mert annyi van mindenféle témában, na de ki olvasgatja őket...nos most éppen te kedves látogató, aki valamilyen úton-módon a netszörfözés közben kivetődtél a makrofotózás egyik aprócska szigetére. Remélhetőleg találtál valami érdekességet vagy esetleg csak egy-két fotót, amit jó volt megnézni.

Számomra igazán remek tanulmányút volt a maga buktatóival és szépségeivel, elképesztő apró lényeivel ez a pár hónap, amit kimondottan apróbb élőlények (pl. póóóóókok :) ) fotózására szántam. Sokat tanultam a viselkedésükről és életükről, a különlegességeikről, új emberekkel ismerkedtem meg netes kutatásaim során, akik hozzám hasonlóan képesek a kedvenc témájukról órákat beszélni, írni és persze pixelek formájában megörökíteni.

Talán ez eddig inkább a tanulságokról szólt. Tippek, trükkök...nos...meg kell találni mit szeretnénk pl. a makrózásban...mekkora a téma, mennyire speciális a közege, milyen a viselkedése, mik a határai a felszerelésünknek, mit ír a net (néha egyébként oltári nagy tévedések vannak ám fent). Van rengeteg fórum, ahol ha értelmesen kérdez az ember akkor igazán segítőkészek. De ne várjuk a tuti tippet...mindenkinek más válik be. Sokat vitáznak pl. a különböző technikák ilyen-olyan hátrányairól mondjuk a  minőségromlásról plussz lencsetaggal...amíg nem A2-es méretben vizslatjuk, nem ez lesz a legfontosabb:)

***Kiegészítés: mivel nem igazán passzol a cím a valós témával, belinkelem egy frissebb bejegyzésemet, ahol tényleg lehet tippekről is olvasni:

Virágfotózási tippek


Azért a szezon végeztével nem szűnik meg a makrózás és a blog sem:) Hiszen az ősz és a tél számos varázslatos dolgot rejt magában, ami a színeket, mintákat és formákat illeti, így bőven ad témákat a következő bejegyzésekhez is. Vegyük pl. az ablakokon kibontakozó hihetetlen részletgazdag jégvirágokat vagy a színes őszi falevelek erezetét.

A nyári makrokalandok zárásaként a kedvenc képeim:


Rüdesheim és Rajna

Kicsit megkésve bár, de lelkesen végre eljutottam a blogomhoz. Történetesen a legújabb bejegyzéshez német utamról. 3 napot volt szerencsém Mainzban tölteni és ezen idő alatt hódolni kulináris, de még inkább a fotózási szenvedélynek. Tekintve a pazar söröket, borokat és étkekeket na és a kissé borús időt - ám de annál gyönyörűbb tájakat - , nem is tudom melyik volt nagyobb élmény.

Rüdesheim városról még dalocska is szól David Garricktől (aki gondolja keressen rá a neten:) ). Ez a Rajna menti kisváros híres a szőlőültetvényekkel borított domboldalairól, így aztán boráról is, hangulatos, kacskaringós utcáiról, melynek legismertebb példánya a Drosselgasse. Tele van borozóval, sörözővel, hangulatos zene szól mindenütt, mintha az ember egy hatalmas városi ünnepségbe csöppenne. Külön élmény fellibegőzni a város legmagasabb pontján emelkedő emlékműhöz, amelyet 1871-ben emeltek a francia-porosz háborúban aratott győzelem emlékére és Germániát ábrázolja. Sajnos épp renoválás és ezáltal egy nagy műanyag lepel alatt volt az emlékmű.

Ami számomra szintén nagy élmény volt, az a félnapos rajnai hajókázás. Volt részem tájfotózásban, madárfotózásban, egy kis minták-formák kreatív megörökítésében és persze a völgy minden kanyarában felbukkanó várak szinte gyermeki örömmel töltöttek el nemcsak engem, de a hajó többi utasát is, akikkel együtt dacoltunk a kissé barátságtalan szeles idővel és végig fent dekkoltunk a hajó felső szintjén.

A további szócséplés helyett inkább beszéljenek a képek.

további fotók


Terelő makrózáshoz és rendszervakuhoz

Avagy a kovadri-féle makrós fényterelő nagyvakuhoz

Ahogy ígértem (magamnak, bár lehet azért még olvassák páran rajtam kívül is:) ) sokféle netes oldal és iromány átböngészése után nekiálltam a kovadri-féle makrós terelőnek.

Alapanyagként mindenféle karton irattartók, műanyag papírlefűzők, egyéb fehér karton és pauszpapír szolgált.

Úgy gondoltam szépen megtervezem, lerajzolom, kiméricskélem, de valahogy minden menetközben alakult. Elsőként a terelőalagútat kezdtem elkészíteni. Csináltam werkfotókat, íme néhány:

A sötétkék irattartó belseje élénksárga, aminek először nagyon örültem, hogy melegebb színeket kreál majd a vaku hideg fényének:

ami jó, hogy a masszív kartont szépen rá lehet tenni a vakura nem kell semmilyen rögzítés pont jól szorul, de nem nagyon és nem esik le:

utólag lemérve egy darab részből is el lehet készíteni ezt a döntött terelőt, de mivel menetközben nem gondoltam erre, ezért ez 2 most darabból áll.

A következő lépés az ehhez csatlakozó ernyő már nagyobb fejtörést okozott. Egy újságpapírlappal próbáltam először lemodellezni, aztán egész jól összejött:

Mikor majdnem elkészült elkezdtem azon agyalni, hogy de most hogyan rögzítsem az elejét, ha még nem tudom milyen vastagságú és színű műanyag lesz jó...így aztán arra jutottam, hogy amolyan becsúsztatós dologgal próbálkozom és így cserélhető lesz:

és így nézett ki végül:

az első tesztképeknél azonban gyorsan kiderült, hogy a karton sárgája már túl sárga:

így kibéleltem az alagút hosszabbik - nem csatlakozó -  részét alufóliával, ez már sokkal barátságosabb színeket eredményezett:

és ami ugye a legjobb ebben a nagyvakus-terelős dologban:

szórtabb fények, gyorsabb záridő és szűkebb rekesz alacsony iso értékeken

néhány példa kézből, estefelé, f/16, 1/100s, iso400


Ezért is egyik kedvenc műfajom a makrózás, mert itt aztán mindig lehet valamin ötletelni, remélem másoknak is kedvet adtam némi házibarkácshoz:)

 

Hullámtanulmányok

Egy kis kitérő a makróvilágból, az első Tippek, trükkök, tanulságok fejezet előtt gondoltam szánok egy bejegyzést a hullámoknak, amik teljesen elvarázsoltak Horvátországban, pedig már előtte is fotóztam különféle tükröződéseket.

A borús idő nem kedvez a strandolásnak, Novi vinodolskiban is ezért inkább városi sétára indultam. Hamar körbejártam a várost és kilyukadtam a kikötőben. A csendesebb hullámzás, a hajók tükröződései, a szórványosan felhős égbolt mesés formákat rajzolt a vizen. Azonban észre kell venni melyik szögből esik jól a fény...pár lépéssel arébb vagy alacsonyabbról vagy magasabbról már van, hogy nem is látszik.

Na de mégis miről is beszélek milyen formák és milyen fények és mi rajzol?

Hullámhal     f/8,  1/160s, 70mm

Mivel a víz folyamatos mozgásban van, ha csak egy pillanatra nézünk a vízre, talán fel sem tűnik. Egy kisebb teleobjektívbe belenézve azonban könnyebben lehet érdekes részleteket megörökíteni. Pár percig figyeltem a hullámok mozgását és hogy milyen színek keverednek, majd egy részt kinéztem és 2-3 képes sorozatokat lőttem a hullámzás ritmusától függően.

Tekintve a felhős időt a záridőre figyelni kell, főleg állvány nélkül. Amit sajnos csak később vettem észre, az a mélységélesség. Mivel nem teljesen merőlegesen a vízre fotóztam, hanem ferde szögben, így a 8-as rekeszértéknél nagyobbra: 11 de inkább 16-ra lett volna szükség. Formáknál és mintás jellegű képeknél sokszor zavaró lehet, ha nem végig éles. Íme egy példa ahol a kép teteje már homályosodik:

f/8, 1/320s, 200mm

A nagyobb hullámokat is érdemes nézni pár percig, dinamikus táncuk részleteit nem olyan könnyű elcsípni főleg az élességállítás és a hullámok kiszámíthatatlansága miatt (itt épp szélvihar korbácsolta fel a parti hullámokat), pedig a hullám belsejét lenne jó megörökíteni közelebbről:

f/11, /500s, 70mm

Ragyogó napsütés és szélcsend is kedvezhet. A sekély vízben a nasugarak  és a kavicsokról visszaverődő fény színes játékba kezd:

f/16, 1/250s, 200mm

Ééééés ugyebár strand: a naptej is beszállt a játékba:


A horvát hullámokon fellelkesülve már kerestem az újabb alkalmat, és szerencsémre hamarosan az időjárás egy vidéki kiránduláson hozta a témákat egy tavon. Itt már figyeltem a rekeszértékre:

f/16, 1/125s, 200mm

A tenger és  állóvíz után már csak egy vízfelület maradt: a folyóvíz. A Duna-parti kalandozásom során készültek már tükröződős, fodros képek. A nádas közt vagy fák lombozata alatt a parton, ha nem túl zsúfolt és gazos, akkor lehet találni témát:

f/8, 1/200s, 192mm


Horvát utakon

Végre eljutottam a képfeldolgozásig és a leírásig. Adva van 5 nap, bár ebből két fél nap leesik, ami az utazás. Aztán egy nem fotós útitárs (megjegyzem ez okozhat problémákat:) ) és szerencsémre meglehetősen változatos időjárás.

Egyéb útitársak felszerelés tekintetében: egy 18-55 és egy 70-200 objektív (tehát egy ami tájképekhez jó és egy ami szűkebb közelebbi képekhez), távkioldó és állvány. Célállomás Novi Vinodolski városka, ami cirka 5 óra alatt elérhető Budapestről, jelentem autópálya remek. Igaz ebből sikerült majdnem 9 órát összehozni odafelé...drága útvonaltervező olyan utat javasolt, ami nincs is...hmmm....így néhány hegyi kisvároson keresztül szerpentínezve este 10-kor fantasztikus ragyogó ékszerládaként jelent meg a part szemeim előtt. Fotó persze nincsen vala...nem nagyon lehetett megállni...mondjuk bennem újabb kényszerdolgok alakultak ki mint pl.: 5km-kénti megállási kényszer autópályán, mert mindig látni szép tájakat, ugyanazon téma fotózása fél órán keresztül, hiszen mások a fények...stb.

Na de a témák: Noviban az a jó, hogy a parttól kb. pár száz méterre van egy kis sziget: Szent Marin avagy San Marino. A 17-18 században épült és 1818-ban építették újra a rajta lévő ugyanazon nevű kiskápolnát. A neten nem nagyon találtam bővebb infót, ezt az ott lévő kistábláról jegyeztem meg, mert átúsztam párszor. Ezen kívül tájrészletek, hangulatképek, formák-minták-absztrakt.

Szerencsém volt, mert volt részem a 4 nap alatt orkán erejű szélben, viharfelhőkben, sima bárányfelhőkben, ragyogó napsütésben, nagyon vad tarajos, kissé hullámos és tükörsima tengerrel, valamint a kék és türkíz sokféle árnyalatával. Érdemes  a közeli kisvárosokba is ellátogatni amennyiben kocsival vagyunk, de kerékpárral sem rossz ötlet. Igazi kalandoroknak pedig vannak 30-50 km-es túrák is.

Amit a 4 nap alatt sikerült megvalósítanom az különböző hangulatfotók, formák, tájképrészletek.

Novi Vinodolski képei:

messziről...

a parti sétány:

este:

esti alakok:

Szent Marin szigete:

Egyik este átmentük a pár kilométerre lejjebb lévő szomszéd városba Selcébe. Nagyon hangulatos, rengeteg étterem és kávézó, kis öböl az egész

vacsora után remek alkalom nyílt a naplementében fotózni:

Hazafelé úton pedig  Senj-ben álltunk meg, aminek leginkább hangulatos óvárosa fogott meg.

A borús napon Novi kikötőjében teljesen megfogtak a külnböző mintákat és formákat "rajzoló" hullámok, amikről külön bejegyzésben írok majd.

És nem csalás nem ámítás, ilyen ragyogóan tiszta a tenger:

ami nem jött össze: hajnali hosszú záridő, pedig a viharos napon fantasztikus úszófelhős képeket lehetett volna, de ahhoz már ND1000 szűrő kellett volna, ND4 és ND8 még együtt is kevés. Azért, hogy ne feleslegesen cipeljem, esti szikla a selymesen elfolyó tengerben féle képekkel próbálkoztam.

Tanulságok: a napfelkeltés képekhez alapos terepismeret szükséges, itt sajnos a hegyek mögött kelt fel, a hullámokhoz manuál fókusz és legalább 11-16-os rekesz, ha nem fotóssal vagyunk, számítsunk pár beszólásra, miszerint túl sokat ügyködünk a gépünkkel, polárszűrő nem árt ha van, főleg napközben. ALAPOS figyelem a parton a táskára, és egész napos tengerparti túra esetén érdemes becsomagolni zacskóba a gépet és úgy táskába, nem nagyon szereti a masina a sós/párás levegőt, naplementés képet már könnyebben össze lehet hozni, de állvány vagy szilárd támasztékon és távkioldóval vagy önkioldóval, élőképpel vagy előzetes tükörfelcsapással a legbiztosabb.

további képek:  itt


A Duna-parton

A szavannás kalandom után még volt időm, így némi gyorsétellel feltankolva tettem egy kis kitérőt a Duna-part felé. Sokan sétálnak, horgásznak, kutyáznak, futnak és bicikliznek errefelé, de mindig olyan nyugodt ez a környék, sokszor járok erre csak úgy évek óta. Az idő már kezdett melegebbre fordulni, így a parton ücsörögve fogyasztottam el a reggelimet. Sokkal több makrótémát találtam itt, mint a nagyréten, ahova ki szoktam biciklizni. Többféle lepkét, békát és szitakötőt láttam,  és ha kora reggel jön az ember valószínű könnyebb is lencsevégre kapni őket. Ráadásul senki nem lepődött meg, ahogy hasmánt vágódtam a parton egy békát lesve.

a parti látkép


a parti út, igazán hangulatos


makrótanya :) na ide is vissza kell jönni

Remek formákat és mintákat találni a parton akár tükröződésben vagy a növényzet által.



Visszafelé mivel útba esett, szintén egyik régen gyakorta látogatott helyem felé vettem az irányt. Már egész szépen gyűlnek a fotós témák helyszínei, így külön menüpontot szánok majd nekik hamarosan. Most hogy lezajlanak a terepszemlék, könnyebb lesz tematikusan és céltudatosan nekiindulni a komolyabb fotózásnak.

a határban



A sziget szavannáján

Több éve tervezem, hogy elmegyek a sziget egyik nagy, kietlen területére, ahol gyakran van talajmenti köd és ködpára egyszerre. Eddig kb. háromszor láttam ezt a fantasztikus látványt, de régebben még nem fotóztam, amikor meg épp volt gép nálam nem volt idő megállni. Reméltem, hogy a tegnapi lehűlés után a mai meleg kedvez a párás szavanna fotózáshoz, de a nagy szél elfújta a párát és eme tervem. Azért, ha már felkeltett a mobil 5-kor, gondoltam most már csak azért is elmegyek megnézem a terepet, főleg hogy szereztem autót is hozzá.

Kétkedve haladtam a sziget sztyeppe-pampa-szavannája felé, aztán mikor közeledtem és megláttam a kora reggeli fényeket vigyorogni támadt kedvem:) Leparkoltam a terület szélén és nekivágtam. Elég hosszan kellett begyalogolni. Más kocsinyomokból ítélve gyakran járnak itt keresztül, így akár azzal is bemehettem volna, de jobb volt csak csendben battyogni. Egyetlen negatívum a séta során az volt, hogy az eső után rengeteg csiga volt az úton és óhatatlanul - akárhogy is figyeltem -  jópár roppanó hang kísérte csendes surranásom...

A vidék meglehetősen kusza, rengeteg kisebb cserje, középmagas fák és persze minimum térdig, de gyakran nyakig érő fű és gaz fogadott.

18mm, f/16, 1/30s


18mm, f/14, 1/200s


na igen ezen a képen pedig jómagam vagyok... :)


Elsősorban a tájat mentem fotózni, de kis idő múlva vijjogásra lettem figyelmes. Már láttam régebben is, hogy vannak errefelé ragadozómadarak, de azt hittem csak kisebbek. Két ölyv kőrözött nem messze tőlem. Lőttem pár távolit, hogy megnézzem a kijelzőn belenagyítva, hogy mi az. Amikor tovább indultam, akkor mindig a hátam mögül hallottam őket  és néha egészen alacsonyan repültek el. Így vártam és sikerült nagyjából felismerhető közelit készíteni a Canon 70-200mm-es teleobjektívvel. Lettek volna még képek, ha nem felejtem el visszakapcsolni az AF servot...morr morr

"Az egerészölyv (Buteo buteo) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Testhossza 50-57 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között. kerítéskarókon és oszlopokon ül, vagy a felszálló légáramlatokon kering. Nyávogáshoz hasonló kiáltásokat hallat."*Wikipédia

200mm, f/8, 1/1000s, iso400, kézből (~50% vágott)

 

200mm, f/8, 1/500s, iso400, kézből (~50% vágott)

 


Csigát egyet sem fotóztam, de hallottam fácánokat, egy-kettő nem messze tőlem futkosott át a gazban. Mivel ölyveim is arrébb álltak és én is rájöttem, hogy nem kapcsoltam az autofókuszt, elindultam a terepről kifelé. Mikor visszanéztem láttam, hogy egy gyorsröptű madár cikázik a nyíltabb terep felett, majd megáll és egy helyben rebeg-lebeg. Első tippem a héja volt,  de eléggé messzi repkedett és kisebb madár is, igazán értékelhető kép nem született csak sziluett. Egyik hozzászóló viszont segített az azonosításban és így egy kabasólyomhoz volt szerencsém.


Címkefelhő
Feedek
Megosztás