Éves összegzés és előzetes

Áprilisban volt egy éve, hogy elindítottam ezt a blogot, ideje kicsit összegezni és pár dolgot megújítani. Amikor az első bejegyzéseket elkezdtem írni, gondoltam leginkább nekem lesz hasznos, hogy nyomon követhetem a makrofotózásom lépcsőfokait és fejlődését. Idővel azonban egyre több biztató hozzászólás és email érkezett. Mára pedig még a kevésbé olvasott bejegyzések is a 200 körüli megtekintésnél tartanak.

Mivel már több mint 30 bejegyzésnél tartok, létrehoztam a fenti menüben egy Bejegyzések menüpontot, ahol megtalálható az eddigi összes írásom hivatkozással, időrendi sorrendben. Jobb oldalon pedig mindig a legfrissebb 5 bejegyzés látható.

Eddig esett szó technikai dolgokról: közgyűrűs, fordított obis, makroobjektíves és előtétlencsés makrózásról. Kalandoztam pitypangok, pipacsok és bakszakállak között. Kicsit körbenéztem a kalibrálás és képfeldolgozás témakörében. Írtam belföldi (környező rétek, Duna-part, Szeged, Mecsek, Balaton északi része) és külföldi (Horvátország, Rajna környéke, Ciprus, Toszkána) útjaimról. Barkácsoltam fényterelőket beépített és rendszervakuhoz is. Magukkal ragadtak a hullámok és a fagyott formák, végül pedig teljesen elmerültem a fantasztikus érdekességeket rejtő pókok világában.

Nézzük melyek voltak az elmúlt év legnépszerűbb bejegyzései:

ha nem számítjuk a Magamról, A makrofotózásról és a Helyszínek menüpont bejegyzéseket, akkor az írások közül a legnézettebbek:

- Makrokalandok 1-2-3.

- Tippek, trükkök, tanulságok 1-2.

- Színek, kalibrálás, képfeldolgozás


Az abszolút kiemelkedő nézettségvezető pedig:

Makrofotózás fordított objektívvel 1.

(eddig 614 megtekintés)

 

Így aztán a következő bejegyzés szintén a fordított objektíves makrózás különleges leképezéséről fog szólni, azaz hamarosan itt a Makrofotózás fordított objektívvel 2. része!

Az év hátralevő részében pedig végre sort kerítek a nagy makrós tesztemre, ahol az eddigi különböző makró módszereket fogom gyakorlati szempontból összehasonlítani (tárgytávolság, leképezés, háttérmosás, hangulati hatás).


A pókok csodálatos világa

 

Mielőtt egy újabb kicsit technikai bejegyzés következne a makrofotózásom rögös ösvényeiről, úgy gondoltam külön fejezetet szánok az eddigi legtöbbet fotózott makró témámnak a tadadadadddaaaaaam iiiigen a pókoknak:) És most ne fusson, lapozzon tovább senki, az alábbiakban igazi meglepő érdekességeket igyekeztem összegyűjteni kis nyolclábú barátaimról. Úgy vélem a gyakori undor helyett tisztelet járna ezeknek az ízeltlábúaknak a lenyűgöző képességeikért. Eddig 1 év alatt 45-50 fajjal sikerült találkoznom, ebből több mint 30-at a kertben vagy közvetlen közelében kaptam lencsevégre, közülük egy sem támadott, mart meg vagy üldözött.

Fontos megjegyeznem, hogy az összes pókot természetes körülmények között fotóztam, semmilyen bántódás vagy behatás (spray, hűtés, egyebek) nem érte őket!


Külön köszönet a lektorálásért Karl Csabának!


Érdekességek a pókokról

Kevés olyan állat van még a Földön, aki annyi viszolygást és félelmet váltana ki, mint a pók. Pedig eme soklábú, sokszemű lény csodálatos érzékekkel, trükkökkel és stratégiával bír. Pókok mindenhol előfordulnak, leszámítva a sarkvidékeket (bár ki tudja…). Még a világűrbe is feljutottak, köszönhetően a Skylab személyzetének, akik 2 pók: Arabella és Anita viselkedését, táplálkozását és hálószövési technikáját vizsgálták súlytalanságban. Kiderült, hogy gravitáció hiányában nem tudtak igazán szimmetrikus hálót szőni.

Rengeteg városi legenda terjedt el róluk, pl. hatalmas emberevő pókokról a sivatagban (megj.: ez esetben a  Tevepókról van szó, aki tényleg méretes, de nem igazi pók, hanem rovarpók és nincs mérge, nem kerget vagy eszik embert, ha napfényen van akkor árnyékot keres, ekkor követheti az ember árnyékát). Igazán veszélyes és mérges pók nem sok van, néhány közülük:  Ausztrál tölcsérhálós pók (kimondottan aggresszív és mérge erős, de már van ellenszere), Ausztrál vöröshátú pók, Brazil vándorpók, Hatszemű homoki pók, Hegedűpók, Fekete özvegy stb. Magyarországon a Mérges dajkapók mérge a legerősebb (hazai viszonylatban), de marása nem halálos, külföldi szakirodalmak szerint hőemelkedést, émelygést, marás helyén időleges zsibbadást okoz, itthon nincs hivatalosan publikált marás. A hírhedt és hasonlóan legendás Fekete özvegy is legközelebb csak Horvátországban fellelhető. A többi pók sem tekinti zsákmánynak az embert, így nem veszi üldözőbe és ugrik rá, inkább csak akkor marnak, ha piszkálják őket vagy ha támadást észlelnek, de gyakran inkább menekülőre fogják. A Namíbiai arany kerekes pók például összegömbölyödik és legurul a homokbuckáról, hogy támadója szem elől tévessze. De láttam Üvegházi törpepókot függőleges falon oldalára fordulva tetszhalottaskodni.

Ezzel ellentétben az ember előszeretettel vadássza és fogyasztja némely országban a nagyobb méretű pókokat (Dél-Amerikai országok, Kambodzsa, Thaiföld), egyes trópusi törzsek tarantulát sütögetnek levélben.

A Földön mintegy 40.000, Magyarországon kb. 750 faj él, de az új felfedezéseknek köszönhetően ezek a számok folyamatosan változnak. Hihetetlenül változatosak, méretük 1mm-től 13cm-ig változhat, a nagyobbak főleg az egzotikus vidéken élő madárpókok közé tartoznak. Az eddig ismert legnagyobb pók a Teraphosa blondi 12 inches azaz 30,5cm-es! lábterpeszével.

A pókok egyik igazi különlegessége a 4 szempár (léteznek hat-, négy- és kétszemű pókok is), a szemek elhelyezkedése segít az azonosításban is. Igazi újdonság, hogy nemrég fedeztek fel egy szem nélküli pókfajt:

http://gyal.facepress.hu/hirek/vilagfelfedezes-szemetlen-pok-201208102250

A farkaspókok és ugrópókok előtestének tetején is található egy szempár, így kitűnő látással rendelkeznek, az ugrópókok hátrafelé is remekül mozognak és állítólag még a színeket is képes megkülönböztetni.

Annak ellenére, hogy népszerűségük elég kicsi (ha nem számítjuk a mai napig sikeres Pókember képregényeket és az ebből készült mozifilmeket), a pókok régóta részei a különböző történeteknek, folklórnak, szimbólumoknak. A görög mitológiában Pallas Athénének tulajdonítják a megteremtését. Ovidius Átváltozások című művében olvashatunk arról, hogy miként változtatta a szövés-fonás istennője a vele szövőversenyre kiálló halandó Arachnét az elbizakodottságáért pókká, hogy örökké a levegőben szőjjön.

A hálószövés szintén jellegzetes és egyedi az állatvilágban. A pókok némelyike igazi mérnökmester, szinte teljesen szabályos geometriai formákkal bíró hálót szőnek, olyan stratégiai érzékkel, ami igazán döbbenetes. Már maga a pókfonál is különleges. Olyan, mint egy folyékony kristály; egy zselés selyemoldat, amely hirtelen szárad, így válik erőssé. A tenyérnyi Nephila clavipes az egyik legjobb hálót szövő pók. Erős hálója kisebb madarakat is el tud fogni. Külön kutatásokat végeznek Massachussetsben a mesterséges pókfonál létrehozására, pl. golyóálló mellény létrehozásához. Sok kicsi sokra megy, valószínű egy szociális faj példányainak közös munkája vagy sok-sok egyedül dolgozó pók hálói kapcsolódtak össze Texasban, a Dallastól délre fekvő Tawakoni tó körüli parkban, ahol látogatók vették észre a több fát és bokrot beborító hatalmas, 182 méter hosszú pókhálót.

http://www.nytimes.com/2007/08/31/us/31spider.html?_r=1&em&ex=1188705600&en=fbf002a0bb300d1f&ei=5087%0A

A hálók többsége az élelemszerzést szolgálja, ám ugyanúgy felhasználják áttelelőhely készítéshez, a petéket védő kokonhoz vagy ”biztonsági kötélként”. Némely faj pókfonálon utazik más helyekre a levegőben, itthon is van ilyen, népiesebb nevén ez az ökörnyál. Az állaspókok szinte mintha repülnének, úgy siklanak a pókszálakon a bokrok között, volt szerencsém élőben is látni, elképesztő.

Koronás keresztespók a hálója közepén:

A szinte levegőben úszó állaspók:

A négyes keresztespók biztonsági kötele:

 

Vadászati módszereik szintén csodálatraméltóak. A kerekhálós pókok a legismertebbek (pl. a keresztespókok többsége ilyen), várakoznak, míg a ragacsos hálójukba zsákmány nem kerül, csak ők tudják, hol van az a néhány nem ragadós szál, amin mozoghatnak. A álkaszáspókok és pl. a bokrokon gyakran látható tölcsérpókok kusza, rendezetlen hálót készítenek, amibe inkább belegabalyodik az áldozat. Az Észak-amerikai lasszóspók egyedi módon egy mintegy 5 cm hosszú fonál végére helyezett ragacsos cseppecskével vadászik. Meglóbálja és rádobja a zsákmányra. Az Európai és Észak-amerikai csupaszpók úgy ejti el áldozatát, hogy két vékony sugárban ragacsos anyagot bocsát ki és cikcakkvonalban spricceli áldozatára, csapdába ejtve a prédát. Az Ausztráliai hálóvető pók kisméretű hálót sző, és azt négy elülső lába között tartja, majd ezzel kapja el zsákmányát.

Videó a hálóvetőről, főleg a végén a lassítást érdemes nézni:

http://www.bbc.co.uk/nature/18990161


A törpepókok közül néhány ügyesen kihasználja a teret. Rendezetlen hálójával körbeszövi pl. a kerti székek lábait, vagy elhagyatottabb bútorok alját és csapdaszálakat helyez el függőlegesen, úgy hogy azok végeit a talajon rögzíti. Ha egy ilyen szálba beleakad egy hangya vagy kisebb rovar, akkor szinte felkapja a rugalmas szál, és a pók rögtön ott terem. A szálak sűrűn helyezkednek el, így pl. egy náluk jóval nagyobb farkaspókot is el tudnak kapni.

A háló nélküli pókok pl. ugrópókok, farkaspókok gyorsaságuknak köszönhetően lerohanják a kiszemelt prédát. Más talajlakók, mint az aknászpók ravaszsággal és ügyességgel kerít magának táplálékot. Függőleges aknája tetejére egy csapóajtót épít és a bejáratot remekül álcázza, rendkívül gyorsan csap le az arra tévedőre.

Igazi különc a pókok között a búvárpók. Légnadrágja és búvárharangja segítségével élete nagy részét a vízben tölti, csak ősszel mászik ki a szárazföldre, hogy a telet csigaházakba húzódva vészelje át. Vízinövényekhez rögzített harang alakú hálót sző és ebbe hordja a vízfelszínről az utótestén és lábán lévő kettős szőrzet közé beszorított légbuborékokat.

A pókok párkeresésében és utódnemzésében is vannak érdekességek. A hálóval rendelkező pókoknál a háló megfelelő ütemű és erősségű rezgetésével tudja a hím a nőstény tudomására hozni, hogy ő nem zsákmány és nem ellenség, hanem bizony randevúzni szeretne. Más pókok tánccal próbálják lenyűgözni leendő párjukat pl. ugrópókok, madárpókok. Sokszor azonban a hímek megsérülnek vagy el is pusztulhatnak párzás után, vagy ismerve a Fekete özvegyet akár a nőstény gyomrában is végezhetik. A farkaspókok a kicsinyeiket sokáig a hátukon hordozzák.


Az ugrópók udvarlása tényleg érdemes megnézni! : link

Az egyik legszebb ugrópók még többet is beletesz (a 3. perctől jön a lényeg): link

Saját videó egy koronás keresztespók párról: link

Saját videó egy kicsi Sitticus sp. ugrópókról: link

Saját videó a Pokoli cselőpókról: link

 

Még számos elképesztő dolog rejlik a pókok világában, sok még felfedezésre vár. Az biztos, hogy érdemtelenül állnak a népszerűségi lista alján. Bejegyzésemet néhány interneten talált néphiedelemmel zárom:

Jó előjelnek számít, ha valaki este pillant meg egy pókot, a franciák azt mondják „az esti pók nagy szerencsét hoz”, ha valaki reggel lát meg egy pókot, az rossz előjelnek számít, veszélyre figyelmeztet. Ha valakinek egy pók a kezére, mellére mászott, vagy fonálon függve rá leereszkedett, az illető örülhetett, hogy jó napja lesz. Kifejezetten pénzre utal, ha valaki egy pókot éppen hálószövés közben pillant meg. A svábok szerint ha a pók a háló közepén ül vagy fon akkor jó idő lesz, ha elhagyja a helyét és a padlón ide-oda mászik, akkor eső lesz. A magyar néphitben a pókot szerencsejelképnek tartották és varázserőt tulajdonítottak neki, ezért úgy vélték, ha valaki megöli a pókot, azt nagy baj éri. Ugyancsak a magyar néphitben, ha a pók leereszkedik elénk, vendéget jelez, más magyarázat szerint az illető pénzhez jut. Ha lány ágya felett ereszkedik le, az illetőnek hamarosan férjhez megy. Általános gyógymód volt, hogy pókhálót tettek égési és más, friss sebre.


Egy alig 4mm-es ugrópók ártatlanság:


 

Eddigi pókjaim virtuális gyűjtőhelye:

http://indafoto.hu/kovadrifoto/collections


További források:

wikipédia

Szinetár Csaba: Pókok

Karl Csaba cikke a Mérges dajkapókról, weboldala: http://izeltlabuak.ucoz.hu/

Skylab kutatás:

http://www.nasa.gov/centers/marshall/news/background/Bios/skylab2.html_prt.htm

MIT (Massachussets Insitutes of Technology) kutatás:

http://web.mit.edu/newsoffice/2006/spider.html


Toszkán tájakon 1. - A zöld lankák birodalmában

Jó ideje útiterveim között szerepelt Toszkána. Leginkább beszámolók, képek, filmek erősítették bennem évről évre az elhatározást, hogy oda mindenképpen el kell mennem, mert varázslatos egy vidék. Fotósok számára pedig aztán végképp memóriakártyákat és zárat nem kímélő, pixelhalmozó látványokban gazdag hely.

Idén májusban végre saját szememmel is láthattam, és valóban olyan volt, mint amilyenre számítottam. Hatalmas távlatok, amelyekben a mesésen dimbes-dombos lankák a zöld és sárga rengeteg árnyalatában egymásba gabalyodva táncolnak amerre csak a szem ellát. A sötétzöld ciprusok a távolban nyújtóznak, a végeláthatatlan völgyek domboldalaiban szőlő és olajfa ültetvények bújnak meg.

A hullámzó földeken itt-ott, mintha valaki nagyon magasból odaszórta volna, kisebb-nagyobb kúriák ücsörögnek a hozzájuk vezető rövid ciprussorokkal. Sok közülük már több évszázada része ennek a csodás tájnak.

Az ott töltött egy hetem alatt az időjárás sok arcát megmutatta: volt hatalmas éjfekete, lilás-kékes felhős jégeső, bárányfelhős napsütés, foszlányos fénypászmás napkeltében is lehetett részem és a túra végére a nemszeretem egybefüggő szürke szemerkélő esősből is kaptam ízelítőt. Egy napon belül is hihetetlen változékony tudott lenni az idő: míg egyik völgynél szakadt az eső a másik irányban sütött a nap, de volt olyan is, hogy reggel esélyét sem lehetett látni napsütésnek 2 óra múlva mégis már csak felhőfoszlányok maradtak az égen.

Tájfotózás szempontjából a két legizgalmasabb napszak a hajnal és az este. Napnyugtát még könnyen elcsíp az ember, a napfelkeltéhez azonban nem árt idejében felkelni. Pár nap után már egészen megszoktam a korai kelést, csak az alvási időtartam volt kicsit kevés (átlag 4,5 óra...). De bevetve mindenféle koffeintuningot, egészen jól bírtam a megszokottól eltérő napi ritmust. Szóval kelés korán, indulás a tervezett helyre, napközben szabad program és délután/este egy másik helyszín.

A hajnal lágyabb, halványabb színekkel festett felhőkkel köszönti szemlélőjét, köddel, párával rejti el a távoli vidéket; este a Nap narancsra festett égaljával búcsúzik.

Hamarosan Toszkán tájakon 2. - Középkori falvak, reneszánsz városok


Medvehagymás Mecsekben mászkáltam

Egy igazán kellemes hétvégét volt lehetőségem eltölteni a Mecsekben. Már az odafelé vezető út is felcsigázza az embert - szó szerint, mert olyan de olyan rallys kacskaringós út van, elrobogoztam volna kicsit arra:) - és ezt még tetézi a környéket belengő jellegzetes hagymaillat. Szóval mire a célállomásra értünk már kellően lezsibbadtam:)

Az erdőben azonban hihetetlen nyugalom és békesség árasztja el az embert. Pontosítok árasztott volna el engem is, ha még hajnal 5-kor is nem valami Mecsek techno dübörgött volna az erdő zegzugjaiban...nem tudom milyen fesztivál lehetett éppen akkor. Szerencsére fél 6 körül kidőltek, így a fotós csapattal már könnyebben rá tudtunk hangolódni az erdőbe szűrődő korai fénysugarak hangulatára. Nehéz az erdőben fotózni...a sok fa és tér...megkeresni benne valamiféle "rendet",  kompozíciót nem is olyan könnyű. Több időt töltöttem a medvehagymák közelebbi megfigyelésével. Bóklászásom során néhány új pókfajt is sikerült lefotóznom. Első alkalommal a fotós társak még kissé viccelődtek is, de aztán már több helyről hallottam az " Adri itt is egy pók! " mondatokat:) Ha egyszer rááll az ember szeme, még menetközben is kiszúr egy bolhányi ugrópókot a földön.

Néhány további kép a kirándulásról:  link


Jeges játékok 2. haladó szint

Mitől haladó szint? A nagyobb rákészülés miatt, jobban ismerve a gépet és az objektívet, a jégformák sajátosságait, a jégrétegek és a fények játékát. Tehát az idő nem azzal megy el, hogy megtaláljam a helyes záridőt és rekeszt a megfelelő expozícióhoz (ne csak egy nagy fekete vagy nagy fehér folt legyen a képen:) ). Tudom melyik formából milyen képet szeretnék, ehhez melyik rekesz a jó és hogyan állítsam hozzá a záridőt a lámpa fényét is belekalkulálva. Persze van, hogy valami újat is talál az ember, de már gyorsabban megy az állítgatás.

Jégfotózás hozzávalói:

1. az első és legfontosabb magunk és a gép védelme. A jég leginkább hideggel jár. A kéz- és lábujjak elég hamar átfagynak és nagyon tud fájni...szóval 2 réteg zokni, 2 réteg nadrág és sok réteg felül...még a motoros vesevédőt is fel szoktam venni. A gépet nem árt ha táskájában először kitesszük egyre hűvösebb helyekre. Üveg, fém, piciny és finom elektronika egyike sem szereti a drasztikus hőmérsékletváltozást (25 fok bent -15 - 20 kint...).

2. megvannak a jégtémák (vödörből, üveglapon, üvegben stb.). Téma elhelyez, állvány felállít, gép fel.

3. kiindulásnak általában egy közepes rekeszt választok a gép-makroobi párosnak pl. 8-ast  és témától függően változtatom a rekesz-záridő párosokat a fényeknek megfelelően. Élőkép és önkioldó segítségével élesebb képek készülhetnek.

Három témával kísérletezgetek. A folyton megjelenő jégtányér fellelési helye még mindig a kutya vizes vödre:) azóta már új vödröt is beszereztem (sikeresen el is törtem..). Ha ügyesen ki tudjuk szedni és jó időben a jégtányért (tehát nem az aljáig fagyott be a víz) akkor a vödör oldalára kúszott jégnyúlványokat is épségben a jéglappal együtt megkapjuk, de persze sokszor letöredeznek. Akváriumban vagy nagyobb befőttesüvegben jól látszanak:

Kiszedve:


A fények és háttér játékával más és más hangulatú képeket kapunk. A kiszedett jégformák akár fél centivel máshonnan fotózva teljesen másképpen festenek (semmit nem változtattam az eredeti képeken csak kicsinyítettem).

 


Ha pedig szép tisztán fagyott meg a víz akkor a felszínen megjelenő  mintákat is fotózhatjuk.

Az idei jeges szezon főtémájául a jégvirágokat választottam. Ehhez építettem 2 képkeretből és hungarocellből egy kis jégtermőházat.

Klasszikus jégvirágok nem teremtek benne, de mikor már kezdtem feladni a reményt a munkahelyemen gyönyörűséges példányok jelentek meg így  kipróbáltam valami mást a jégházzal. Egy forró vizes bögre, pici rés és kb. 20 perc alatt a -15 fokban megjelentek a fagyott pára jeges rajzolatai varázslatos formákkal:

Egyéb jótanácsok:

- a fotózás végeztével a gépet ugyanúgy táskába be és a lakás valamelyik hűvösebb részére érdemes tenni, hogy fokozatosan melegedjen fel. Az aksit és kártyát kiszoktam venni. Az aksit amúgy is tölteni kell a képekre meg kíváncsi vagyok:)

- kb. 2-3 óra fotózás után -15 fokban átfagyott kezet és lábat is fokozatosan kell melegíteni. Nálam jól bevált a pálinka-forró leves-forró fürdő kombó:)

- az élőkép és a hideg sokkal hamarabb lemeríti az aksit, mint sima fotózásnál pótaksi jó ha van

- banális, de ha felülről fotózunk nincs annál bosszantóbb, mint mikor a kesztyűről, sapkáról a vödör körüli forgolódás és szöszmötölés következtében a jégtányér tele lesz apró, zavaró szemcsékkel...

- ha a szervezet beveti védelmi rendszerét: remegés, a végtagok fájnak, zsibbadnak akkor ideje lassan befejezni a kinti kattintgatást

 

Jeges játékok 1. alapfok

Csodás a természet, mert télen sem hagyja a fotósokat főleg a makrózást kedvelőket téma nélkül. A 2010-2011-es téli szezon eleje igencsak enyhére sikeredett. Már tavaly is próbálkoztam jégformák fotózásával teleobjektív+közgyűrűs módszerrel. Idén makroobjektívvel és egy decemberben épített kis jégtermőházzal vártam a jégvirág dömpinget. Valamit még ügyködnöm kell a szerkezetén, mert már farkasordító hideg van de jégvirágnak még piciny kósza csírája sem jelent meg, pedig szépen bepárásodott az üveg a tesztek alatt. Valószínű kiszökik a pára mielőtt megfagyna. Amint siker koronázza ezt a kísérletet külön bejegyzést szánok neki, mert fantasztikus téma.

Az első jeges fotózáshoz az ihletet a kutya vizes vödréből szedtem 2010 decemberében. A szó konkrét értelmében: a fagyott jégtányért a vödörben lévő víz tetejéről. A hőmérséklet ingadozásoktól függően változott, hogy épp miként fagyott meg a víz. Amikor szerencsém volt, mintás lett  a keletkező jégréteg (buborékok, csíkok, sávok, rétegek...), így rögtön elő is vettem a gépet. Elég kezdő, bénázó módra ez úgy indult, hogy papucsban és kabátban ki a teraszra 2 lámpával (először csak abból a célból, hogy lássak is valamit), jégtányér letámaszt, gépbe belenéz, ötletelés indul, egy félórácskát elszöszmögök. Végül többestés mókává fajult.

Első képeim tele+közgyűrűvel, állványról, önkioldóval, éjszaka 2féle megvilágítással:



Kicsit a technikai részletekről: mivel sötétben készültek mindenképp állványra volt szükség. Ha már állvány, akkor a stabilizátort az obin érdemes kikapcsolni. Kezdetben gondolván, hogy biztosan egész felületén éles legyen a kép nagyon szűk rekeszekértékeken 22-32-vel készítettem a képeket iso 200-on nagyjából 30mp körüli záridőkkel. Ha réteges a jéglap, akkor lehet játszani a mélységélességgel és a fókuszálással. További tippek hamarosan a Jeges játékok 2. fejezetében.


Makrofotózás fordított objektívvel 1.

Reméltem, hogy mire eljutok eddig a bejegyzésig, addigra már jégvirágos példákkal is tudok majd szolgálni. Ehhez képest azonban az egyik legenyhébb telet sikerült kifogni (legalábbis eddig...ki tudja, lehet áprilisban jön az igazi fagy...)

A makrofotózás módjai közül már sikerült kipróbálni és itt a blogban is leírni az alábbiakat:

- tele+közgyűrű: szép mosott háttér, pl. virágoknál kimondottan jó a témakiemeléshez

- előtétlencse: egyszerű használat, olcsó

- makroobjektív: drágább, de minőségibb képvilág és leképezés

- makroobjektív+előtétlencse: nagyobb leképezés, kicsi mélységélesség

(már csak a fordított objektív, a kihuzat és a különc Canon MP-E 65 maradt)

Következő állomás a fordított objektíves makrózás.

Ez konkrétan az ami a neve tehát egy objektívvel megfordított állapotban fotózunk. Ami biztosan kell hozzá, az egy fordítógyűrű és egy fix objektív (praktikus pl. a fix 50-es). A fordítógyűrűnél az egyik vég a teljesen szabványos objektívvég csatlakozás a másik vége pedig szűrőméretenként változik. Vegyük a Canon 50mm f1.8 objektívet. Ennek a szűrőmérete 52mm, tehát ehhez kerestem fordítógyűrűt (3-5 ezer Forintért beszerezhető). Innen még mindig lehet a nagyobb leképezés érdekében trükközni:

- közgyűrűsor végére feltéve

- egy másik objektív végére feltéve (itt azonban nem fordítógyűrű, hanem szűrő-szűrő csatlakozás kell)

Akármelyiket is választjuk, az biztos, hogy összeszerelés után a gépbe nézve igencsak felnagyítva láthatjuk a természet aprócska részeit. Ez így persze túl szép lenne...nagyon gyorsan meglátjuk a technika hátrányait: a munkatáv igencsak lerövidül (alig pár centire) és a mélységélesség tizedmilliméterek környékére csökken...ezen azért lehet javítani (erről későbbi bejegyzésben). A teljesen nyitott rekesz miatt viszont szép kerek háttérfoltokat kapunk, ezzel szépen el lehet játszani, ha az ember jó témát talál.

Lássunk néhány képet.

Példa az előtér és háttér mosására (kár hogy nem sétált bele valami állatka):

a nagyon kis mélységélesség miatt kézből elég nehéz fókuszban tartani azt, amit élesnek szeretnénk, könnyen bemozdul pl. a katica szeme sem lett éles:

vannak témák ahol még jól is festhet a kis mélységélesség pl. moha:

ugrópókon, amely elég picike nem tudtam tesztelni, de utamba akadt egy hasonlóan kisméretű karolópók:

Folytatás: Makrofotózás fordított objektívvel 2.


Hullámtanulmányok

Egy kis kitérő a makróvilágból, az első Tippek, trükkök, tanulságok fejezet előtt gondoltam szánok egy bejegyzést a hullámoknak, amik teljesen elvarázsoltak Horvátországban, pedig már előtte is fotóztam különféle tükröződéseket.

A borús idő nem kedvez a strandolásnak, Novi vinodolskiban is ezért inkább városi sétára indultam. Hamar körbejártam a várost és kilyukadtam a kikötőben. A csendesebb hullámzás, a hajók tükröződései, a szórványosan felhős égbolt mesés formákat rajzolt a vizen. Azonban észre kell venni melyik szögből esik jól a fény...pár lépéssel arébb vagy alacsonyabbról vagy magasabbról már van, hogy nem is látszik.

Na de mégis miről is beszélek milyen formák és milyen fények és mi rajzol?

Hullámhal     f/8,  1/160s, 70mm

Mivel a víz folyamatos mozgásban van, ha csak egy pillanatra nézünk a vízre, talán fel sem tűnik. Egy kisebb teleobjektívbe belenézve azonban könnyebben lehet érdekes részleteket megörökíteni. Pár percig figyeltem a hullámok mozgását és hogy milyen színek keverednek, majd egy részt kinéztem és 2-3 képes sorozatokat lőttem a hullámzás ritmusától függően.

Tekintve a felhős időt a záridőre figyelni kell, főleg állvány nélkül. Amit sajnos csak később vettem észre, az a mélységélesség. Mivel nem teljesen merőlegesen a vízre fotóztam, hanem ferde szögben, így a 8-as rekeszértéknél nagyobbra: 11 de inkább 16-ra lett volna szükség. Formáknál és mintás jellegű képeknél sokszor zavaró lehet, ha nem végig éles. Íme egy példa ahol a kép teteje már homályosodik:

f/8, 1/320s, 200mm

A nagyobb hullámokat is érdemes nézni pár percig, dinamikus táncuk részleteit nem olyan könnyű elcsípni főleg az élességállítás és a hullámok kiszámíthatatlansága miatt (itt épp szélvihar korbácsolta fel a parti hullámokat), pedig a hullám belsejét lenne jó megörökíteni közelebbről:

f/11, /500s, 70mm

Ragyogó napsütés és szélcsend is kedvezhet. A sekély vízben a nasugarak  és a kavicsokról visszaverődő fény színes játékba kezd:

f/16, 1/250s, 200mm

Ééééés ugyebár strand: a naptej is beszállt a játékba:


A horvát hullámokon fellelkesülve már kerestem az újabb alkalmat, és szerencsémre hamarosan az időjárás egy vidéki kiránduláson hozta a témákat egy tavon. Itt már figyeltem a rekeszértékre:

f/16, 1/125s, 200mm

A tenger és  állóvíz után már csak egy vízfelület maradt: a folyóvíz. A Duna-parti kalandozásom során készültek már tükröződős, fodros képek. A nádas közt vagy fák lombozata alatt a parton, ha nem túl zsúfolt és gazos, akkor lehet találni témát:

f/8, 1/200s, 192mm


Magamról

2010-ben magával ragadott a DSLR ( Digital Single-Lens Reflex) fotózás világa. Ugyan már előtte is kattintgattam egyszerű filmes és digitális kompakt gépet, de egyre inkább éreztem, hogy a képek nem teljesen azt adják vissza, amit elképzeltem vagy ahogyan láttatni szerettem volna. Így aztán körbenéztem a legújabb fényképezőgépek világában és kiderült számomra, hogy a technika rengeteget fejlődött; hamar rátaláltam a tükörreflexes gépekre. Mivel ehhez már komolyabb ismeretekre volt szükség, egy éven át igyekeztem elsajátítani tanfolyamon a természetfotózás alapjait és mester trükkjeit. Azóta is igyekszem folyamatosan bővíteni technikai és elméleti tudásomat.

A környezetem biztatására és kisebb sikerek után elkészítettem a saját weboldalamat www.kovadrifoto.ewk.hu és a növekvő érdeklődés, valamint a különböző kísérletek és próbálkozások, utazások és kirándulások tapasztalatainak és élményeinek megosztására létrehoztam a fotós blogomat.

Ha esetleg kérdésed, észrevételed van írj bátran: kovadrifoto@gmail.com

 


Blog indítás

Túl a képzésen, az alapok elsajátításán, jónéhány gyakorlaton, saját próbálkozásokon most nagyjából egy komplett felszereléssel (na jó egy 10-22 vagy 10-20 nagylátószögű objektív még elférne a táskámban:) )  itt az ideje, hogy belevessem magam a kirándulások, terepkutatások és makrózás világába.

Április 12-én megérkezett a várva várt makroobjektívem, amiről már addig is sok jót olvastam, de még jobban örülök, hogy a sok jó, amit írtak fedi a valóságot. Canon 100mm macro 2.8 IS USM a becsületes szép neve. Ezzel az obival egy egészen új világ tárult ki számomra. Még a legyek is szépek lehetnek közelről vagy legalábbis érdekesek:)...szóval úgy gondoltam, hogy ez a nyár a közelemben lévő nagy rét és tórendszer felfedezéséről (újbóli immár nemcsak biciklivel hanem géppel felszerelkezve) fog szólni.

Ebben a blogban szeretném leírni a különböző kirándulások élményeit, tapasztalatait, néhány jobban sikerült fotó kíséretében.

Jó olvasgatást kedves látogató!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás